A „Magyar-jelenségnek” nevezett csalássorozat, amelyet a közélet hekkertámadásának is nevezhetünk, súlyos megválaszolatlan kérdéseket vet fel, amelyekről Magyar ingerülten tereli el a figyelmet, és nem ad valódi válaszokat. Ezek közül a legfontosabb kérdés az, hogy Magyar hatalmas kampányát, országjárását, marketingjét ki és miből finanszírozza.
Magyar bagatellizálja a költségeket, úgy állítja be, mintha csak a hordónak használt platós autót kellene megtankolni. Ilyen hatalmas logisztikai művelethez és marketingkampányhoz azonban súlyos tízmilliók kellenek. Az is elfogadhatatlan, hogy Magyar Péter titokban tartja a mögötte álló személyeket, s az is, hogy átláthatatlan, milyen pénzből működik.
Az sem lehet véletlen, hogy Magyar nem nyitotta meg a pártját. Egyetlen tagot nem vett fel, nem működnek a pártnak hivatalos testületei, senki nem láthat bele semmibe. Ennek a pártnak a működése sokkal inkább hasonlít egy szervezett bűnözői csoportra, mint valódi pártra. A „demokratikus” jelzőt még véletlenül sem használjuk Magyar esetében.
Bármennyire ellenszenves és taszító számunkra a Mediaworks tulajdonában álló bármilyen sajtótermék, azt meg kell állapítani, hogy Magyar hekkertámadása és puccskísérlete nem csupán az ellenzéket, hanem a Fideszt is érinti, s nem csupán Magyar ismeri őket, ők is ismerik Magyart. Ezért vele szemben lehetnek valós infomációik.
Magyar úgy próbálja beállítani, mintha ellene soha nem látott lejárató kampány zajlana, de ez nem igaz. Ez abból is látszik, hogy alig kapargatják meg az ügyeket. Nem támadják teljes erővel, mert Magyar az ellenzék rombolásában hasznos a Fidesznek. Csak annyira támadják, hogy a Fidesz egységét megőrizzék, tőlük ne vigyen szavazókat.
Ezért a NER perifériáján működő fideszes médiát is felhasználjuk az igazság kiderítésére, s azoknak az ellenzékieknek lehet ellene a legkevesebb kifogásuk, akik a fideszes Magyarral azon a címen fognak össze, hogy „még az ördöggel” is cimborálnak, hogy leváltsák Orbánt. Az ördögöt Magyar személyében meg is találták, de semmit nem ellenőriznek.
Mi azonban a közölt források és dokumentumok alapján megbízhatónak véljük a Metropol egy hete közölt írását, amely valós összefüggéseket tár fel, és választ adhat arra, hogy a „Tisza Párt” nevű szélhámosság mögött milyen pénz állhat. Ha igaz, amit írnak, akkor az összhangban áll a „Tisza Párt” jellegével, amely szintén egy csalássorozatnak tekinthető.
A Metropol azt írja, hogy a Tisza Párt mögött Magyar Péter barátnőjének édesanyja, Sájer Mária, és az általa működtetett szervezett bűnözői csoport áll, amely piramisjátékkal 1200 embert károsított meg, amivel 7milliárd forintot lopott el. A pénz nagy része nem került elő. Szerintük Magyar Pétert a piramisjáték szereplői hozták kapcsolatba a Tisza Párttal.
Az újság egy korábbi cikkében ugyanis azt írta, hogy Deák Boldizsár, az eredeti Tisza Párt alapítója személyesen és a felesége révén részt vett a bűnszervezet tevékenységében, s a cikkbe másolt dokumentumokkal bizonyította, hogy a Tisza Párt alapítója nyújtotta a hamis fedezetet nyújtó ingatlanokat. A bírósági papírok ezt bizonyítják:
Egy másik dokumentum szerint:
Deák Boldizsár hamis ingatlanfedezetet adott, amivel becsapták az embereket, akik elhitték azt, hogy a Deák ingatlanjaira bejegyzett jelzálogjog biztosíték a számukra. A jelzálogjogot azonban soha nem tudták érvényesíteni, mert szándékosan elírták a szerződéseket. Akit az ügy részletei érdekelnek, a Metropol cikkében elolvashatják.
Ami a mi szempontunkból lényeges, az a bizonyított tény, hogy Magyar a barátnője anyja által került kapcsolatba a Tisza Párttal, méghozzá úgy, hogy a „kvázi” új anyósa és a Tisza Párt alelnöke együttműködtek egy 7 milliárd forintos csalásban. Magyar így került a „Tisza (Tisztelet és Szabadság) Párt” közelébe, a közös nevező pedig a piramisjáték és a pénz.
Magyar Péter élettársának édesanyját, Sájer Máriát 4 év börtönre ítélték, ahonnan nemrég szabadult. Amikor a Metropol információja megjelent, Sájer Máriát a Tisza Párt gazdasági vezetőjének nevezték, amit Magyar cáfolt, s a piramisjátékról közölt valós információkat az új családja elleni támadásnak nevezte. Azt írta, hogy Sájer a munkájával keresi a kenyerét.
Magyar perrel fenyegette meg azokat, akik ezekről az összefüggésekről írnak. Ez azonban a sajtószabadság körébe tartozik, mert az közérdekű információ, hogy Magyar élettársának az édesanyja, aki láthatóan részt vesz Magyar kampányában, a Tisza Párt egyik alelnökével folytatta a csalássorozatot, s Magyar így került kapcsolatba a Tisza Párttal.
A felvetett gyanú az, hogy a Tisza Párt részben a piramisjátékkal ellopott pénzből működik és kampányol.
Mi addig nem mennénk el, hogy a Tisza Pártot eleve a piramisjáték leplezésére és a pénz tisztára mosására hozták létre, erre semmiféle bizonyíték nincs, s nem is célszerű. Azonban az vitathatatlan, hogy Magyar új „anyósa”, és láthatóan fontos munkatársa, s a Tisza Párt egyik alelnöke közösen vett részt a csalássorozatban és innen ismerik egymást.
A Metropol egy hete megjelent cikke jogosan veti fel a kérdést: mi köze a piramisjátékban szerzett százmillióknak a Tisza Párt láthatatlan pénzügyi forrásaihoz? Az ítélet szerint Sájer Mária több mint 300 millió forintot csalt ki az emberektől, a 7 milliárdos csalásból szerzett pénz nagy része nem került elő. Magyar pénzforrásai pedig láthatatlanok.
Deák Boldizsár a piramisjátékban nem lett vádlott, mivel a főszervezők őt is becsapták, nem kapta meg az ingatlanfedezetekért ígért milliókat, ezért károsultnak nevezte magát. Ez azonban nem cáfolja a részvételét, Magyar Péter „anyósával” való együttműködését és az ismeretséget. Magyar pedig véletlenül éppen Deák pártjára „talált” rá.
Magyar cáfolta, hogy az új „anyósának” bármilyen formális funkciója lenne a pártban, ami hihető, mert ebben a „pártban” nincsenek valósan működő és hagyományos funkciók, ami nem is szükséges. Azt nehéz lenne bizonyítani, amit a Metropol állít, hogy Sájer Mária fizet a beszállítóknak, technikusoknak, testőröknek. De a kérdés az, hogy miből?
Azt mondani sem kell, hogy a Magyar Péterből közéleti celebet és pártpolitikust csináló ellenzéki médiát nem érdeklik ilyen összefüggések, még akkor sem, ha nincs forrása annak a töméntelen pénznek, amiből Magyar egyszemélyes „pártja” és hekkertámadása működik. Annak ellenére, hogy a közelében megjelent egy csalás elkövetője, ahol sok pénz tűnt el.
Mindenesetre Magyar Péter hasonlít azokra a diktátor elődeire, akik bankrablásból és egyéb bűnözésből származó pénzzel kerültek kapcsolatba. Stílusát tekintve Magyar „Tisza Pártja” a piramisjátéktól függetlenül is inkább egy szervezett bűnözői tevékenységre emlékeztet, de ha Magyar bármennyi pénzt felhasznál a piramisjátékból, akkor a bűncselekmény része.
Ha a Fidesz valóban hajtana rá, akkor a Számvevőszék már vizsgálná, hogy a „Tisza Párt” miből kampányol és miből működik. Ha megtalálnák Sájer Mária pénzét, Magyarra börtön, vagy élete végéig Orbán által történő zsarolás vár. Ez utóbbiról annyit tudnánk meg, mint a „Tisza Párt” valódi pénzforrásairól.
