Volt idő, amikor Magyarországon leleplezésnek számított, hogy az ifjú Polt Péter szavazócédulákat szedett a Fidesz egyik kongresszusán. Ez még az „átmenet zavaros évtizedeihez” tartozott, amikor a kommunista diktatúrából a magyar nép visszatért jól megszokott feudális keresztényfasiszta diktatúrájába, természetes létezési módjába, ahol alattvalóként tengetheti életét. Az átkos liberális demokrácia (a „zavaros átmenet”) idején ez még azt jelentette, hogy ez az ember pártkatona, egy pártcsinovnyik slapaj, aki méltatlan és alkalmatlan arra, hogy egy független intézmény vezetője legyen.
Azóta ez százszor bebizonyosodott, az általa vezetett ügyészi szervezet a párt erős ökle, és politikai megrendeléseket hajt végre. Fejlődése abban mérhető, amennyiben már megrendelésre sincs szükség, kitalálja a Gazda akaratát. Magától tudja, hogy ki ellen kell eljárást indítani, és ki ellen tilos. Ahhoz tényleg nem kell sok ész, hogy Orbán veje, a fatolvaj Tiborcz István ellen nem indulhat nyomozás. Ehhez ért Polt, ez az ő munkája, ezért felel: a politikai – és maffiaérdek alá rendelt ügyészség felügyeletéért. Polt azért felel, hogy az ügyészség ne a törvényes feladatának megfelelően működjön.
Poltból eleve ezért lett legfőbb ügyész, még demokrácia volt Magyarországon, amikor azzal a feladattal lett legfőbb ügyész, hogy az első Fidesz-kormány idején elkövetett bűncselekményeket elsimítsa. Az volt a magyar demokrácia és jogállam fordulópontja, mert akkor kellett volna az Orbán-vezette bűnszervezetet bíróság elé állítani és törvényesen elítélni. A börtön helyett megszállták az államot, eltörölték a jogállami demokratikus Alkotmányt, a törvények uralmát, és egy demokráciának maszkírozott primitív és ócska diktatúrát vezettek be. Mindez Polt nélkül nem lett volna lehetséges.
Kétségtelen, hogy Orbán mellett rendkívül szoros a verseny a leendő vádlottak padján, hogy ki legyen a másodrendű vádlott a NER-bűnözők főtárgyalásán, de erre Poltnak komoly esélye van, mert éppen az ő feladata lett volna a törvényes rend védelme, amelyet ő szándékosan kikapcsolt.
A zavaros átmenetnek nevezett jogállami liberális demokráciában egy legfőbb ügyész azt sem tehetné meg, hogy a felcsúti stadionban együtt szotyolázzon Orbánnal, aki potenciális célpontja lehet a hivatalánál fogva egy legfőbb ügyésznek, nem pedig a csókos cimborája. De azok zavaros idők, keresztényietlenek.
Polt Péter elszemtelenedésének folyamata külön tanulmány tárgya lehetne, hogyan merészel a parlament igazságügyi bizottsága előtt megjelenni, és azt állítani egy bűnszervezet által megszállt országban, ahol egy felcsúti gázszerelő, a közbeszerzésekért felelős miniszterelnök gyerekkori barátja, állami közbeszerzésekből gyorsabban gazdagodik, mint a Facebook alapítója, hogy az általa vezetett ügyészség „politikamentesen, objektíven, a jogszabályoknak megfelelően végzi munkáját”. Ehhez olyan vastag bőr kell, amit mi elképzelni sem tudunk. Igaz, maga a „parlament” is egy csalás, csupán egy díszlet.
De mindez csak hivatali visszaélés, bűnpártolás és ehhez hasonló bűncselekmények kategóriája. Polt azonban ennél már sokkal mélyebbre süllyedt. Amikor a felesége az MNB személyzeti ügyekért felelős ügyvezető igazgatója lett havi ötmillió forintos fizetésért, Polt egy piti bűnöző lett, mondhatni fillérekkel megvesztegetett, zsarolható, piti tolvaj, aki még a látszatra sem ad, és pénzért eladta a lelkét az ország legnagyobb bűnözőjének. Akiket fedez, azok százmilliárdokat lopnak el, neki kiszúrták a szemét havi ötmillióval, amiért a feleségének még dolgoznia is kell. Ennyiért dobta oda a becsület látszatát is.
Csak abban reménykedhetünk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Polt Péternek el kell számolnia az általa vezetett ügyészség tevékenységével, ahol koncepciós pereket kreálnak politikai ellenfelek ellen, és százmilliárdos lopásokat, hatalmas vesztegetéseket, csalásokat sikálnak el, egy olyan országban, amelynek működési módja a korrupció, államformája pedig maffia. Nem arra gondolunk, hogy az Orbán Viktor által összeállított álparlamentben majd beszámol jövőre is, hanem egy független bíróság előtt, ahol arra kell választ adnia, miért nem védték meg a jogállamot és az ország vagyonát.
Ezek a gazemberek csak az „átmenet zavaros évtizedeinek” köszönhetik azt, hogy nyugodtan alhatnak, mert a liberális jogállam az embertelenséggel szembeni undorát kifejezve eltörölte a halálbüntetést. De a várható büntetési tételeket egy legfőbb ügyész könnyen kiszámolhatja. Arról pedig ne feledkezzen meg Polt Péter, hogy a saját ügyében nem ő lesz a legfőbb ügyész.
