Magyarországon tétje lett a Pride-nek, mert a melegeknek nemcsak a társadalmi előítéletek ellen kell már fellépniük, hanem a rendszerszintű állami üldözés és jogfosztás ellen. Nem véletlen, hogy a melegek lettek az orbáni fasiszta állam célpontjai. A goebbelsi propagandától abban különbözik a finkelsteini propaganda, hogy a náci propaganda a gyűlölt zsidóság elleni uszításra épült fel, míg a finkelsteini propaganda ehhez az uszításhoz és a propaganda eszközökhöz keres új ellenséget, akik mögött rejtve mindig a zsidók állnak.
Alaptétel, hogy ennek olyan kisebbségnek kell lennie, amellyel szemben félelmet lehet kelteni, nem igazán népszerű, védtelen, nem elég ismert, ezért a propaganda nem cáfolható a mindennapi tapasztalattal. A finkelsteini propaganda a náci módszereket használja új ellenségekkel szemben, miközben a zsidók sem maradnak ki, hanem valamiképpen ők sejlenek fel az új ellenségek mögött is: „Soros” szervezi a bevándorlást (a „migránsokat”), minden demokrata az ő ügynöke, a melegek is a nemzet szétverésének eszközei, hogy megsemmisítsék a keresztény (nem zsidó) családokat.
Ez kőkemény nácizmus, amelyet egy fasiszta állam használ az uralma fenntartására. A lényege a gátlástalan cinizmus, mert az eredeti nácizmus nyíltan arra épült, hogy a zsidók a világ kártevői, de az új nácizmus és új fasizmus a hatalom érdekében keres új ellenségeket, akikkel nyíltan a zsidókat helyettesítheti, és hatalomtechnikai okból építi fel az újabb gonosz ellenségképet, amely változik. Egyetlen dolog nem változik: az új ellenségek mögött meghúzódó zsidókkal szembeni rejtett és burkolt uszítás, az antiszemita fundamentum, amit nem lehet nyíltan folytatni a holokauszt után.
Ezért minden új ellenségkép mögött „Soros”, vagyis a zsidók állnak: a bevándorlók mögött, a melegek mögött, Brüsszel mögött, a liberális demokrácia mögött, sajtó mögött, civilek mögött. Ezért, ha lebontjuk a Patyomkin homlokzatot, akkor az egész mögött ott áll pőrén az eredeti, az originális nácizmus, antiszemitizmus, s az állammodelt tekintve a fasizmus. Aki „beveszi” ezeket a falakat, a látszatot, az elveszett.
Ezért az új ellenségeképektől „rettegő”, azokat utáló emberek lelke mélyén mindig ott van az antiszemitizmus, ahogy a propagandában, úgy a lelkében is az antiszemitizmus a gyökere mindennek. Az antiszemitizmus adja meg a hitelét és az erejét az új ellenségekkel szembeni propagandának is. Ha mögé odarajzolják Sorost, akkor az egyszeri rendes magyar ember mindent ért, pontosan be tudja azonosítani, hogy ezek a zsidók, azt már ismeri, csak most új dolgokkal próbálkoznak. Ezért, aki Orbán és rendszere antiszemita és náci voltát tagadja, az nemcsak vak, hanem neki dolgozik.
Az egész újnácizmus és újfasizmus, amely az egykori jobboldalba költözik be a finkelsteini (eredetileg „kampánystratégiának” indult) propagandával, már politikai rendszert építő eszközzé vált. Hamis, hazug és cinikus, ami abból is látszik, hogy az egész gyűlöletfilozófia atyja, Arthur Finkelstein, egy meleg zsidó volt, egy bevándorló család sarja, akinek faék egyszerűségű stratégiája abban állt, hogy közvéleménykutatásokkal kipuhatolta, hogy az adott országban, körzetben kik a potenciális ellenségek, akikel szemben félelmet lehet kelteni, és védelmet lehet ígérni ellenük.
A legtöbb helyen természetesen a színesbőrűek, a bevándorlók, a melegek és mindenek előtt a zsidók, mint univerzális bűnbakok álltak. Ezekből náci módszerekkel faragott új ellenségképet, amivel megnyert minden választást. Tanítványai a kampánystratégiát politikai rendszerré fejlesztették, ami nem nagy meglepetésre, az antiszemtizmusra, s rejtett náci ideológiára épülő fasiszta állam lett, amely családvédő keresztény államnak nevezi magát. Az illiberalizmus utal a nácizmusra. Ha másból nem, ebből be kellene tudni azonosítani mindenkinek.
Magyarországnak nagy ajándék David Pressman amerikai nagykövet, aki a „megtestesült Gonosznak” nevezett Finkelstein tökéletes ellentéte: meleg, zsidó, amerikai liberális, demokrata, aki tudja mindennek a gyökerét. Nem a felszínen ragadja meg a problémát, hanem a lényegénél. Nem ragad le a meleg aktivizmusnál, hanem a politikai rendszert, annak ideológiáját és gyakorlatát ragadja meg, mint a kisebbségek és az ellenségképek elleni üldözés gyökerét. Személyében a nácizmus minden üldözött rétege koncentrálódik, s ő meg tudja különböztetni ezeket, ismeri ezek hierarchiáját.
A nácizmus a hatalommániások ópiuma, a finkelsteini „kampánystratégia” azok számára volt elfogadható, akik mindenáron hatalomra akartak kerülni. Az eszköz a nácizmus eszköze volt. Miután politikai rendszert építettek rá, az nem lehetett más, mint nácizmus egy fasiszta államban. Mindehhez megtartva a demokrácia hamis látszatát, külső formáit, tökéletesen kiüresítve azokat. Ezt kell felismernie mindenkinek, s nem bedőlni a láthatónak, a hamis látszatnak. Ez az orbáni fasizmus elleni harc és siker kulcsa. Aki úgy viszonyul hozzá, mint egy demokráciához, az elveszett.
Ezért, aki az új ellenségek mellé áll, nemcsak az embertelenség, a gonoszság ellen áll ki, hanem minden esetben az antiszemitizmus és a nácizmus ellen is harcol. Ezt nem sokan fogják fel, pedig ennek így kellene lennie. Az orbáni fasizmus a primitív és undorító, hazug és gyűlöletkeltő propagandájával, a jogtiprásával (amely magasabb szintje az üldözésnek, mint a propganda) jó reklámot csinált a Pride hónapnak és a Pride eseményeinek Magyarországon, mert tétje lett a tiltakozásnak, a kiállásnak és a szolidaritásnak. De némelyek esetében el is terelte a lényegről a figyelmet.
A Pride jellegénél fogva nem válhatott százezres rendszerellenes tüntetéssé, annak ellenére, hogy a felvonulók nemcsak a melegek elfogadásáért és a jogaiért, hanem a fasiszta állam ellen tüntettek. A kétszintű propaganda elérte, hogy a tiltakozások megmaradjanak a felszínen, az első szinten, ahol érzékelik a kisebbségek, az üldözöttek elleni támadást, s ne érjék el a mélyebben fekvő második szintet, ami a rendszer egészét és lényegét, a nácizmust és a fasizmust érinti. De legalább a Pride most először túlmutatott önmagán, egy kisebbség védelmén, a rendezvénynek politikai súlya is lett.
Ezért ne feledjük, hogy nekik nem számít, ha a melegekért, a tanárokért tüntetnek (a menekültekért eleve nem is fognak), csak a náci és fasiszta rendszer ellen ne tüntessenek, amely mindenkit egyformán fenyeget. Ezért a kettőt mindig együtt kell látni: a látható mögött a láthatatlant, a felszín mögött a lényeget, a célkeresztbe állított kisebbség elleni támadás mögött a náci és a fasiszta államot. Annak ne dőljünk be, hogy közülük néhányan bedőlnek saját propagandájuknak. Koszos nácik, aljas fasiszták ezek. Ezt kell látni, ezt kell felismerni a látszat mögött, ez a szabadság kulcsa.
