1990-ben valódi rendszerváltás történt Magyarországon, amelyhez képest a „Tisza Párt” jelenlegi kampánya bohózat és gyenge hamisítvány. Láthatóan igyekeznek néhányan párhuzamosnak látszó eseményeket generálni, de attól ez még nem lesz az. A „Tisza Párt” informatikusai ellen indított akciónak a NER titkosszolgálatának működése szempontjából semmi relevanciája vagy új aspektusa nincs, mivel az Orbán-rendszer egy diktatúra, egy diktatúrában a titkosszolgálatok így dolgoznak. Amikor a titkosszolgálatokat lefejezték, majd Rogán propagandaminisztériuma alá rendelték, ezt pontosan lehetett tudni.
Az külön nevetséges, hogy Magyar Péter úgy tesz, mintha meglepődne, vagy valami rendkívüli dolog történt volna. Ennek a gépezetnek volt a tagja, így mindent tudhatott, és pontosan tudta is, hogy az Orbán-rendszer hogyan működik. A legteljesebb módon belesimult, igényelte és használta is a rendszer minden aspektusát. Ha Magyarország demokrácia lenne (ahogyan azt Magyar Péter próbálja artikulálni, hogy a rendszert megőrizze saját magának), akkor egy ellenzéki párt informatikusai ellen indít titkosszolgálati akció alkotmányos botrány lenne. Így azonban nem az, hanem ez is egy propaganda.
A legijesztőbb éppen az, hogy Magyar meghamisítja a valóságot, hisztérikus propagandát csinál a diktatúra jól ismert napi működéséből, ahelyett, hogy a rendszer felszámolását tűzné ki célul. Azzal, hogy úgy tesz, mintha a rezsim átlépett volna valamilyen határt, azt a hamis látszatot kelti, mintha itt lenne bármilyen határ, amit megsértettek volna. A 444.hu propagadaújságban is Buda Péterrel azt mondatják, „ha az elhangzottak igazak, akkor a kormánynak azonnal le kellene mondani egy demokráciában”. Még szerencse, hogy Buda Péter hozzátette: „egy demokráciában”. De hol van itt demokrácia?
Magyarországon már régen nincs demokrácia, a titkosszolgálat akciója a jól ismert napi működés. Ha Magyar ebből csinál propagandakampányt, hamisan állítja be a történést, mintha itt valami normaszegés történt volna. Ha nem arról beszél, hogy ez a norma, akkor semmi jót nem várhatunk sem tőle, sem a titkosszolgálattól, amely az ő kormányzása alatt működne, ugyanebben a rendszerben. A „Tisza” hisztériavonatán nincsen fék, ezért Magyar most már arról beszél, hogy a Pegazus utódját, a Candiru-t küldték rájuk, az informatikusaikat pedig ezért akarták kiiktatni. De ezt már ki tudja ellenőrizni?
A két éve fenntartott permanens hisztéria fokozására azonban alkalmas. Ami a hisztériát illeti, az önmagában is figyelmeztető jel, mert a szélsőjobboldali populista propaganda egyik legfontosabb eszköze. Ahogy Orbán a háborúval ijesztget, fenyeget, hiszterizál, Magyar permanens hisztérikus üzemmódban működik, s a híveit hiszterizálja és fanatizálja. Az érzelmek felkorbácsolása nem demokratikus politikusok sajátja, s a kommunikációs szakirodalom alapján erre nem elfogadható magyarázat, hogy „csak így lehet legyőzni Orbánt”. Mert aki legyőzi, az sem lesz jobb semmivel.
Magyar szájából nem hangzik jól a Pegazus, amelynek a használatát volt felesége engedélyezte, vélhetően az ő tudtával, s azzal valóban lehallgattak ellenzékieket, újságírókat. Ez is mutatja az Orbán-kormány, a NER titkosszolgálatának működését, hogy a titkosszolgálat alapjáraton a diktatúra eszközeként dolgozik. Emellett Magyar Péter a titkosszolgálati módszereket még a családjában is használta, amikor titokban lehallgatta a feleségét, majd a felvételt politikai célokra használta fel. Ez kicsiben ugyanaz, mint az Orbán-rendszer módszere.
Magyar a színre lépése óta zseniális érzékkel tereli el a figyelmet a fontosabb dolgokról saját magára. Ez így volt már a kegyelmi botrány idején is, amely neki kösöznhetően halt el. Azóta folyamatosan ez zajlik, most pedig egy sokkal fontosabb és fajsúlyosabb kémügyről tereli el a figyelmet magára. Mert az oroszoknak kémkedő magyar külügyminiszter esete ennél a mesterségesen felfújt ügynél sokkal fontosabb lenne. Neki azon kellene dolgoznia, hogy az ország nemzetbiztonságát alapjaiban érintő Szijjártó ügyet helyezze középpontba. Szijjártó telefonjai és szivárogtatásai Lavrovnak ügynöki jelentések.
Végezetül, meg kell jegyeznünk, hogy a „Tisza” informatikusainak ügye nem hasonlítható a Dunagate-hez. A Dunagate azért volt botrány 1990-ben, mert az 1989. október 23-án elfogadott új alkotmány alapján ez már illegális, alkotmánysértő tevékenységnek minősült. A különbséget mutatja, hogy Magyar az Orbán-rendszer alaptörvényét el sem akarja törölni, a megdöntött alkotmányos rendet helyre sem akarja állítani. Ő legitimálni készül a rendszert, amely az ideológiai és propagandaminiszterhez kapcsolta a titkosszolgálatokat, a propagandához titkosszolgálati eszközöket használ.
Mi pedig korunk hősét illeti, akit most ünnepel a fél ország, aki leleplezte, hogy a titkosszolgálatok nyomására indult nyomozás a „Tisza” informatikusai ellen, Szabó Bence százados, nem egy Végvári József. Neki törvényes kötelessége a törvénytelen utasításokat megtagadni. A kérdés ezúttal is az, hogy Szabó Bence most értesült-e először arról, hogy egy diktatúra rendőrségén dolgozik, amely 16 éve a Fidesz politikai irányítása alatt áll, és úgy végzi a dolgát. Ez volt-e vajon az első eset, amikor Szabó Bence politikai, titkosszolgálati beavatkozást lát, vagy megszimatolta a kormányváltás lehetőségét?
Nem akarjuk semmivel meggyanúsítani, de a „Tisza Pártnak” még nem ismert a belügyminiszter jelöltje, de az országos rendőrfőkapitány posztjára is sikerrel pályázhat, aki a kampány finisére időzítve előáll a titkosszolgálati nyomás leleplezésével. Vajon miért most? Ez nem tegnap történt. Ahogyan a Direkt36 időzítése is kampányfogásnak látszik, függetlenül attól, hogy az eljárás természetesen elfogadhatatlan, akárcsak az egész Orbán-rendszer. Az igazi leleplezők olyanok, mint Végvári József, aki mellőzve, elfelejtve, magányosan halt meg, húsz év után kapott Köztársasági Érdemrend Középkeresztet.
Ha a „Tisza” hatalomra kerül, van egy fogadásunk, hogy Szabó Bence előbb részesül valamilyen nagy kitüntetésben. Minden diktatúra megalkotja a maga hőseit. Most pedig éppen diktatúrát készülünk diktatúrára cserélni. Ennek garanciája a Magyar által féltve őrzött Orbán-rendszer, amelyben még Orbánnak is helye lenne.
