Megválasztotta végre a republikánus többség saját házelnökét, de Kevin McCarthy minden korábbinál gyengébb hatalommal bír a republikánus párt megosztottsága, a trumpista szélsőjobboldal lázadásai és öntörvényűsége, valamint Trump gyengesége miatt, hogy képtelen irányítani és kezelni az általal létrehozott helyzetet a pártban. Nem könnyű megérteni kívülállók számára, mi zajlik a republikánus pártban, amikor egy trumpista házelnököt nem választ meg a Trump által kinevelt szélsőjobboldali csoport, Trump pedig ezt nem tudja megoldani.
Kevin McCarthy egy elvtelen karrierista, aki a Capitolium elleni trumpista terrortámadásról először azt mondta, hogy azért Trump a felelős, majd Trump felelősségre vonása ellen szavazott, beállt Trump mellé, továbbra is támogatva az elnökválasztás elcsalásáról szóló hazugságot és kiállt Trump szélsőjobboldali jelöltjei mellett, pozíciókba segítve őket. Megnyitotta az utat a trumpisták előtt, akik Trump szellemiségének megfelelően szétvertek mindent, és az ő megválasztását is akadályozták. Eközben a szélsőjobboldal kovácsa, Trump elveszítette a hatalmát saját kreálmányai fölött is.
Az, hogy négynapos káosz után csak a 15. szavazásra tudtak a számszerű többségükkel republikánus házelnököt választani, elsősorban Trump, és a Trump képére, hasonlatosságára alakított párt kudarca. Trump elfoglalta és zsarolásaival kisajátította a pártot, meghonosította benne a trumpizmust, aminek lényege a korrektség, a tisztesség, a kiszámíthatóság, a szabályok és a mértékletesség elutasítása, a káosz létrehozása és a zavarosban való halászás, ami most visszaütött, mert a Trump-kultuszba megbolondult republikánus szélsőségesek ezt saját pártjuk ellen fordították.
Trump pedig nem tudott uralkodni a saját maga által létrehozott káosz fölött. Saját maga által kinevelt szélsőséges trumpistái nem szavazták meg az általa támogatott trumpista házelnök-jelöltet, aki a legsötétebb fasiszta figurákkal is kokettált, hogy Trump kedvében járjon. Trumpisták támadtak trumpista ellen, Trump pedig képtelen volt közvetíteni, mert időközben elveszítette még saját követői fölött is a befolyását és a hatalmát. Azok csak a nekik adott engedmények hatására lettek hajlandóak lehetővé tenni McCarthy megválasztását, akit túl puhának, lavírozónak tartanak.
Hiába próbálta McCarthy a 15. forduló után szépíteni a helyzetet, és Trumpnak tulajdonítani a megválasztását és a helyzet megoldását, a történtek azt bizonyítják, hogy Trump elveszítette a vezéri szerepét, képtelen kezelni az általa létrehozott helyzetet, ami egy végletesen megosztott, káoszba süllyedt és konzervatív értékeit elveszítő párt. Ha láttad Trumpot, láttad az általa megpuccsolt republikánus pártot és fordítva. A republikánus párt most éppen olyan, mint Trump, és ha tovább próbál igazodni hozzá, még rosszabb is lehet, eljuthat a szó szerinti bűnözésig, mint az idolja.
A McCarthy megválasztását akadályozó képviselők, akiknek ellenállása nagy örömöt váltott ki az egységet példásan demonstráló demokratákban, önmagukban is rendkívül sötét figurák, akiknek térnyerése miatt a kétszínű karrierista McCarthyt terheli a legnagyobb felelősség. Nem a trumpisták és az anti-trumpisták állnak egymással szemben, hanem a mérsékelt trumpisták a szélsőséges trumpistákkal, akik január 6-a szellemében hágnának át mindenen, minden szabályon, normális korláton, hogy a trumpista szélsőséges követeléseik teljesüljenek.
McCarthy pedig saját megválasztása érdekében olyan engedményeket tett nekik, amelyekkel fegyvert adott a kezükbe a további zsarolásaikhoz, ellenállásukhoz. Ezért McCarthy megválasztásával nem befejeződött, hanem elkezdődött a káosz korszaka, amely fölött nincs egyetlen tekintély, szuverén személyiség, aki rendet tudna tenni. Normális esetben a mindenkire érvényes és közösen elfogadott, tiszteletben tartott szabályok, ügyrend és korrektség lenne a rendező elv, amelyhez mindenki tartja magát, de a trumpizmus lényege mindezek megkérdőjelezése és elutasítása.
Most a kérdés az, hogy a Trump és McCarthy által a pártba telepített szélsőjobboldali trumpisták képesek lesznek-e saját pártjukat és a képviselőházi többséget szélsőséges irányba mozdítani és irányítani, mert az tragikus és a trumpi világra jellemző abszurd fejleményekhez vezethet. Ha a mérsékelt és Trump-ellenes közös többség ellenáll ennek, abból a mostanihoz hasonló kaotikusnál is borzalmasabb állapotok alakulhatnak ki, és egyetlen kezdeményezésükhöz sem lehet meg a saját többségük, amely számszerűleg meglenne.
Összességében mindez az amerikai demokratikus intézményeket és azok normális működését rombolja. Ezek a fejlemények azt mutatják, hogy Trump nemcsak azzal tudja az amerikai demokráciát lerombolni, hogy lázadást szít az alkotmányos rend ellen, megrohamoztatja a Capitoliumot, hanem azzal is, hogy a Trump-kultuszban kinevelt szélsőségesek hozzá hasonlóan kizsarolják maguknak a követeléseiket, mit sem törődve az alkotmányos renddel, amihez már Trumpra sincs szükségük, és függetleníthetik magukat tőle.
Ha rövidek akarunk lenni, azt mondhatjuk, ez történik, amikor populista, fasiszta és elmebeteg szörnyeteg jelenik meg a politikában, akinek nem állnak ellent, és megengedik, hogy megfertőzze az egész intézményrendszert és egy politikai irányzat gondolkodását. Nem látjuk, hogyan tud ebből kikeveredni Amerika és a republikánus párt, amikor a következő elnökválasztáson még a Trump ellen indulók egy része is Trump nélküli trumpizmust képvisel, illetve a vele szembenállók sem mernek nyíltan meghirdetni egy Trump-ellenes irányzatot és követelni a Trumptól való elszakadást.
