Magyarországon az uralkodó párt, a Fidesz számos eszközzel bebetonozta magát a hatalomba, hogy Orbán Viktor demokratikus úton nelegyen leváltható. Ennek egyik eszköze a válastzási körzetek megváltoztatása, a választási körzetek határainak átrajzolása. Ezzel a módszerrel nagyon könnyen meg lehet változtatni a választási körzetek összetételét. Ez a módszer nemcsak a parlamenti, de az önkormányzati választásokra is igaz. Ezért a választási körzethatárok megváltoztatása állandó kísértés a politikusoknak, és a körzethatárok folyamatos támadás alatt állnak.
Nincs ez másképp Amerikában sem. Nem új dolog ez, de a 2020. évi elnökválasztás után, amikor Donald Trump elnök minden próbálkozása ellenére nem tudta ellopni a választást, mert abban a republikánus párt tisztességes képviselői is megakadályozták(őket azóta szisztematikusan tüntetnek el a pártból), a republikánus párt mindent megtesz azért, hogy a választási körzethatárokat is megváltoztassa, és minden módon akadályozza a demokrata szavazók, köztük különböző kisebbségek szavazatai jogait.
A helyhatósági választásokat is döntően befolyásolhatják a választási körzethatárok, de ezek nemcsak a politikai erőviszonyokat képesek megváltoztatni, hanem egyes etnikai és egyéb kisebbségek jogait és érdekérvényesítő képességét is befolyásolják. Ha a választási határok átírásával sikerül szétszabdalni egy tömbben élő kisebbségeket és olyan területekhez csatolják a levágott részeket, amelyek más összetételűek, akkor az adott kisebbségek elveszíthetik a képviseletüket a különféle testületkben és eleshetnek komoly kormányzati pénzektől.
Az amerikai magyar emigrációra jellemző, hogy a korábbi koncentráció feloldódott, az együtt élő nagy amerikai magyar közösségek feloldódtak, megszűntek, az amerikai magyar közösség tagjai szétszóródtak szerte Amerikában. De még így is maradtak nagy körzetek, amelyekben jelentős magyar etnikai kisebbség él, nemcsak Kaliforniában, hanem Clevelandben és környékén, New York államban és New Jerseyben, Florida déli részein, stb.. Ha ezeken a területeken a választási körzetek nem vágják el egymástól a magyar választókat, akkor magyar képviselőkt juttathatnának be a helyi testületekbe.
Vagy arra is adódna lehetőség, hogy egyes etnikumok, amelyek egymás közelében élnek, összefogjanak és közös jelöltet állítsanak, aki az ő képviselőjük lehet. A magyarok például összefoghatnának a lengyelekkel és más kelet-európaiakkal, a latinok és más spanyol ajkúak egymással és a különféle ázsiai etnikai kisebbségek is. Mivel ezek az etnikai kisebbségek adják a lakosság nagy százalékát, sokkal jobb lenne a képviselet és a problémák megoldása, ha ők tudnának állítani közös jelölteket és be tudnák juttatni őket a helyi önkormányzatokba.
Ha ez működne kicsiben, meg lehetne próbálni megyei és állami szinten is. Bár az új kongresszusi és állami törvényhozási körzethatárokat többnyire az idei választásokra határozzák meg, a helyi választások újraelosztási folyamata folytatódik. A Common Cause nevű nonprofit szervezet, amely vezető szerepet vállalt a változó lakosság egyenlő méretű politikai körzetekre való felosztásának folyamatának depolitizálásában, az Ethnic Media Services rendezésében sajtótájékoztatót tartott a helyi újraelosztás ígéreteiről és problémákról.
„Minden politika helyi jellegű” – mondta Suzanne Almeida, a Common Cause újraelosztásával és képviseletével foglalkozó jogtanácsosa –, és a választók országszerte azt mutatják, hogy nem fogadják el a kerületi térképek manipulálását a választások megnyerése érdekében, legyen szó városi tanácsról vagy kongresszusról. ” Az Egyesült Államok kezdete óta ez a térképkészítés erősen átpolitizált, mivel a hivatalban lévő választott tisztviselők mindig megpróbálják elferdíteni az új térképeket oly módon, hogy megtartsák a hatalmukat.
Annak érdekében, hogy jobban érvényesüljön az Alkotmányban biztosított, minden választópolgár egyenlő képviseletére vonatkozó garancia, a Common Cause úttörő szerepet játszott a pártoktól független, független újraelosztási bizottságok létrehozásában, amelyek olyan szavazókör-térképeket készítenek, amelyek méltányosabb feltételeket biztosítanak a versengő érdekek számára. 2008-ban Kalifornia volt az első állam, amely ilyen bizottságot hozott létre. Több mint egy tucat másik állam követte most a példát, bár eltérő szintű függetlenséggel.
Egyes újraelosztási viták a bíróságokra is eljutnak. Julia Vaughn, a Common Cause Indiana ügyvezető igazgatója megjegyezte, hogy államában a republikánusok szupertöbbsége az állam törvényhozásában és a demokraták többsége Indianapolisban a Marion megyei tanácsban figyelmen kívül hagyja az új körzettérképekre vonatkozó nyilvános javaslatokat, ehelyett „zárt ajtók mögött” végzik a munkát, hogy biztosítsák saját újraválasztásukat.
Az amerikai magyarság tragédiája, hogy egy szűk réteg kisajátította a politikai érdekérvényesítést, és ezek Washingtonban csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jelenlegi magyar kormány érdekei mellett lobbizzanak. Az amerikai magyar szervezeteket csak arra használják fel, hogy ehhez legitimálják magukat, és így hozzájussanak amerikai állami pénzekhez és a magyar kormány hatalmas támogatásaihoz. Ezek a szervezetek azonban cseppet sem törődnek a helyi amerikai magyarok képviseletével és érdekérvényesítésével.
Halaszthatatlan feladat, hogy ezektől független amerikai magyar szerveződések jöjjenek létre, elsősorban az új emigráns generáció vezetésével, akik nem pénzt és fehér házi vacsorameghívásokat akarnak, nem a magyar illiberális kormány kiszolgálói, hanem a helyi amerikai magyar kisebbség helyi érdekeinek képviselői.
