Sok jó állás, foglalkozás és beosztás van Orbán Nemzeti Együttműködés Rendszerében, amelyben strómannak lenni csak első pillantásra jó, de azt bármikor el lehet veszíteni. Miniszternek lenni sem olyan jó, mert ahhoz annyira hülyének kell lenni, vagy úgy el kell aljasodni, hogy az a közutálattal együttjár. De „Ne írd alá Jánosnak” lenni a legjobb, mert semmiféle megterhelő munkával nem jár, gondolkodni nem kell, effektív munka a nullával egyenlő. Viszont a fizetés életfogytig jár, a nyugdíj ugyanannyi lesz, mint amekkora a fizetés volt.
Ahogy Áder „Ne írd alá!” János munkája is nyugdíjasként éppen annyi lesz, mint amikor hivatalban volt. Leszámítva azt, hogy általa soha el sem olvasott, meg nem vizsgált törvényeket nem kell majd aláírnia. Áder Jánosnak lenni a világ legjobb dolga, sokkal jobb, mint amilyen Schmitt Pálnak volt lenni, mert Schmitt Pállal olyanokat írattak alá, amiért egyes helyeken akasztás jár, de ha a NER bukása egyszer életben találná, és nem egy korrupt semmirekellő ellenzék kerülne hatalomra, hanem tisztességes emberek, akkor neki a életfogytig fizetés mellé, ugyanennyi börtön járna.
Ádert azután helyezték a világ legjobb állásába, miután Schmitt Pállal a piszkos munkát elvégeztették, és a plágium ügyével megbuktatták. Széttárták a kezüket, mit tehetnénk Pali? Palit kirúgták, hogy a fülkeforradalom és a NYENYI emlékével együtt eltüntessék, mint az alkotmányos rend megdöntésének nyomát. Ezzel lezárták az államcsínyt, és Ádernek már csak olyanokat kellett aláírni, amiért nem jár börtön, csak a legmélyebb közmegvetés.
Áder egy olyan hivatalt töltött be, amelyben Göncz Árpád személyében egy jóindulatú embert ismert meg az ország. Ezért a köztársasági elnökökkel szemben van egy bizalom, hogy majd az segít, majd közbelép. Ez a hit olyan erős, hogy még Áder Jánosra is kivetítették, pedig tudhatták, hogy Orbán beszélő szerszáma, aki parancsot teljesít. Nem ellensúlya a kormányzati hatalomnak és nem kontrollja a jogalkotás törvényességének, hanem a végrehajtó hatalom által irányított, utasított ember, aki párkatonaként parancsokat teljesít.
Ennek ellenére, akárhányszor csalódtak, újra és újra előálltak ezzel a szöveggel, hogy „Ne írd alá, János!”, mintha a Jánosnak bármi hatalma lett volna eldöntenie, hogy mit írjon alá. Azért kapta az ország legjobb fizetését, hogy ezt az aljasságot végrehajtsa. János pedig a világ legnagyobb mocsokságait és aljasságait is aláírta. A fennmaradó idejét nem tudjuk, mivel töltötte, de nem munkával, az biztos, mert az ország kapcsolatait nem építette, az ország közjogi állapota felett nem őrködött, jótékonyságról megfeledkezett. Protokolláris feladatait ellátta, mikor szóltak, koccintott valakivel.
Ezért kapott „Ne írd alá, János!” havi 3,6 millió forintot az egyéb juttatásokon felül. Jánosnak elég lett volna csak megtanulni leírni a nevét, mert azzal már mindent tudott volna, amire a munkája ellátásához szüksége volt, mert ezen kívül más képességekre nem volt szüksége, és nem is használta azokat, ha esetleg lennének. Teljesítményét kizárólag csak a kifogott pontyok mennyiségében és súlyában tudnánk értékelni. Ezen felül János hallgatott, mint a sült hal.
Az sem véletlen, ki milyen sportot választ: Orbán támadó futballt, a halvérű Áder horgászatot.
Szegény János, jövőre nyugdíjba megy, és nem veszi majd észre, mert élete nyugdíj előtt ugyanolyan semmittevésben telt, mintha már évek óta nyugdíjban lenne. Néha gyanakodtunk, hogy János folyamatosan alszik, újévkor keltik fel, és amikor alá kell írni valamit. János olyan, mint a hal, amikor vermel („alszik”): agyi elektromos tevékenysége megváltozik, de nincs annyira éles különbség az alvási és ébrenléti görbéje között, mint egyéb emlősöknél vagy a madaraknál. Az anyagcseréje lelassul, kevesebb táplálékot vesz magához. Ennyi.
Reméljük, Jánost egyszer kifogják, megmérik és kisütik.
