Érthetetlen a magyarok csodálkozása, hogy Áder aláírt egy diszkriminatív törvényt, amelyet egy amerikai egyetem betiltására hoztak létre. Ahogy az is érthetetlen, miért reménykedtek bármi másban. Érthetetlen és hihetetlen, hogy a magyar nép jelentős része hét év alatt nem ismerte fel, hogy a rendszer lényege éppen az, hogy a lefizetett és/vagy zsarolható emberek Orbán parancsait hajthatják csak végre.
Nem is történhetett volna másképp. Orbán felszámolta a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválastzását. Minden jogállami kontrollt jelentő funkcióba pártkatonákat és szervilis szolgákat helyezett, akik nemcsak lojálisok, ennél sokkal többről van szó: önállóság nélküli, szabad döntéstől eltiltott, agyonterrorizált, engedelmes emberekről van szó.
Fel sem merül, hogy Ádernek bármilyen egyéb lehetősége volt azon kívül, amit neki egy az egyben megparancsolt. Azért van ott, és amikor elvállalta, akkor tudta, hogy ez a feladata. Áder vagy eladta magát a pénzért és az elnöki funkció látszatáért, vagy Orbán megzsarolta valamivel. De ha önálló ember lehetne, nem is lehetne ott.
Ez a NER lényege, az egyszemélyi uralom, a kontroll nélküli önkény, Orbán egyszemélyes diktatúrája. Ahogyan az Orbán puccsa előtti demokratikus Alkotmány fogalmazott, ez maga a hatalom kizárólagos gyakorlása, amit az Alkotmány tiltott, és mindenki kötelességévé és a jogává tette, hogy ezt megakadályozza.
Ezért, aki Orbán önkénye, diktatúrája, a hatalom kizárólagos gyakorlása ellen lázad, az nem követ el bűncselekményt, hanem az utolsó törvénye sés legitim Alkotmány utasítása alapján jár el. Megdöbbentő, hogy értelmes emberek reménykednek egy báb ellenállásában, hogy még mindig nem értik, hogy a demokrácia csupán díszlet, Áder egy lemosható és cserélhető tapéta. Ez az ember nem a gerincét, hanem a lelkét adta el. Gerince talán soha nem is volt.
De itt többről van szó. Áder és az összes többi szolga, akiket Orbán pozícióba helyezett, nem szuverén egyéniségek, hanem kiherélt, agy nélküli végrehajtók, kik lemondtak az emberhez méltó életről és önbecsülésről. Ezeknek nincs személyiségük, azt már kitaposták belőlük. Áder olyan, mint egy csontváz bőrkötésben, és belül üres. Arra tartják, hogy aláírja a nevét, amikor Orbán utasítja, majd ellátogat a Bükki Nemzeti Parkba és a Tündérkertbe.
Ezt kellene észrevenni, hogy EGY, azaz EGY ember van, aki mindent eldönt, akinek mindent eldönthet, aki mindent mozgat, akinek mindenki engedelmeskedik, akitől mindenki függ, és akitől mindenki retteg. A félelem és az egymástól való függés tartja össze a bűnszervezetet. Alapvető fontosságú ennek felismerése, hogy nincsenek intézmények, nincsenek jogállami funkciók. Csak EGY ember van, és az általa odahelyzett zombik. Ezek élő halottak.
Ha erre rájönne végre a magyar, és lelepleződne előtte a színház, amit néz, hogy beültették a nézőtérre, de egyszemélyes tragédiát néz, a színfalak mögött semmi nincs, az egész csak szemfényvesztés. Színház. Nem a valóság, amit lát. Akkor talán belerúghatna végre az EGY színészbe, Cipollába, és visszakövetelhetné a jegy árát. Az életét.
