Nincs annál abszurdabb, hogy a magyar igazságügyi miniszter tiltakozik a jogállamiság követelménye ellen az Európai Unióban. Ha egy igazságügyi miniszter nem a jogállamiság és a joguralom pártján áll, akkor mit képvisel az általa vezetett igazságügy? Varga Judit elfogadhatatlannak nevezte, hogy az uniós pénzek kifizetését a jogállamisághoz kötnék. Szerinte egyelőre nincs olyan tervezet, amely a kérdést jogi biztonsággal szabályozná, ez pedig egyértelmű vétót jelent.
Ha Varga Judit nem ismeri a jogállamiság kritériumait, hogyan lehet egy uniós ország igazságügyi minisztere? Ha nem tudja, milyen feltételekhez kötött a jogállamiság, mi ellen tiltakozik? A „jogállamiság” fogalma ellen, amelynek tartalma szerint nincs megfelelően definiálva? Önmagában a jogállamiság gondolata tiltakozást vált ki a magyar igazságügyi miniszterből és a magyar kormányból? Lehet, hogy a jogállamiság követelményeit tételesen fel kell sorolni ehhez a rendelkezéshez, noha az uniós alapszerződés és más alapdokumentumok tartalmazzák azt, és egy miniszternek tisztában kell lennie azzal.
Álláspontja inkább arra utal, hogy az illiberális Magyarország megkérdőjelezi az alapfogalmakat, a jogállamiság tartalmát. Kikezdi a szavak jelentését, és az illiberális rendszer jogállamiságot sértő alapjait akarja elfogadtatni, mint a jogállamiság részét. Ha a kormányzati pénzekkel kitömött Mészáros Lőrinc tulajdont szerez, s „üzleti alapon” zárja be a Népszabadságot, akkor az nem számít a sajtószabadság elleni támadásnak. Varga Judit a „törvényesített” törvénytelenséget akarja a jogállamiság részeként elfogadtatni, de tudja, hogy a javaslat kezdeményezői valódi jogállamiságról beszélnek.
A joggal való visszaélés tipikus esete az egész magyar illiberális rendszer kiépítése és működése. Példa erre a „lex CEU”, ahol törvényt hoztak az oktatási szabadság, a tanszabadság súlyos sérelmére, és elüldöztek egy nemzetközi egyetemet. Ilyen a magyar jogállamiság. A magyar jogállamiság az, hogy Orbán „Majd Hozunk Rá Egy Törvényt Oszt Jó Napot” Viktor testesíti meg a törvényhozó, végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást is, de ő maga a sajtó is, mint negyedik hatalmi ág, amely önmagát ellenőrzi (kivétel a korlátok közé szorított félszabad média fügefalevélnek).
A magyar jogállamiság az, hogy az OLAF által feltárt bűncselekmények után nem nyomoznak, az államilag szervezett milliárdos lopás, korrupció nem éri el a fideszes pártkatona Polt Péter ingerküszöbét, Felcsút legjobb gázszerelője, a miniszterelnök strómanja, a világ egyik leggazdagabb embere. De a családtagjai is multimilliárdosok. Nem soroljuk a magyar „jogállamiságot”, amiről már csak onnan is lehet tudni, hogy nincs, mert az illiberalizmus ezt jelenti: a liberális jogállam tagadását és felszámolását. Ezt bizonyítja a jogállamiság elleni tiltakozás is.
Az Európai Unió a keleti bővítés során nem készült fel arra, hogy az elmaradott kelet-európai régióból érkező posztkommunista országok nacionalista diktatúrákat hozhatnak létre, szisztematikusan tagadva az uniós követelményeket, a jogállamiság alapjait. Jogot kapnak arra, hogy az Unióban megvétózzák a jogállamiság követelményét, ahelyett, hogy a jogállamiság tagadása esetén automatikusan kizárnák őket. Súlyos probléma, hogy Európa érdeke az uniós közösségen belül tartásuk, hogy ne alakuljanak ki helyi háborúk, miközben pestisként fertőzik a jogállami Európát és veszélyeztetik az Uniót.
Ezt a dilemmát fel kell oldani, ezt a mulasztást pótolni kell, hogy az Európai Unió ne fasiszta diktatúrákat finanszírozzon saját elveivel és céljaival szemben. A kelet-európai civilizálatlan országok ne tudják lerombolni az Európai Uniót és az európai szabadságot. Nevetséges, hogy egy ország a jogállamiság követelményeit akarja megvétózni, és ezt meg is teheti, a vétóval szembeni egyetlen megoldás az, ha a jogállamiságot az illiberális fasiszta diktatúrák hazug normáival azonosítjak, vagy azok is beleférnek a jogállamiság kereteibe. Ha ezt az EU megengedi, kafkai világot hoz létre.
