Még köszönettel is tartozik Orbán a névleges ellenzékének, hogy az összefogás után előválasztással döntik el a közös indulókat, mert ez még inkább olyan látszatot kölcsönöz a diktatúrának, hogy ez egy nyílt demokrácia. Kétségtelen, a demokratikus értékekhez valamennyire ragaszkodó ellenzék jól döntött, hogy előválasztáson a szavazók döntsék el azokat a kérdéseket, amelyeken ők maguk úgyis csak összevesztek volna. Ezzel együtt a pártok közötti egyezkedések, alkuk ezúttal sem tudtak egy mintademokráciát varázsolni a diktatúrán belülre, de legalább a látszatát megteremtették.
Ezen belül vannak valódi viták, igazi verseny is, bármennyire igyekeztek a pártok bebiztosítani magukat, és kikerülni a szavazók bizonytalannak tűnő választásait. Ez pedig üdítő folt Orbán rothadt diktatúrájában. Kicsit manipulált, kicsit simlis, de a mienk, s azért felkeltheti az emberekben az igazi választás és az igazi beleszólás utáni vágyat. Magyarország lakóinak ugyanis 2010 óta nincs beleszólásuk semmibe, ami az országban történik. Ezt az országot szőröstül, bőröstül elvették tőlük, kisajátították, és egy bűnszervezet a saját hasznára működteti, magánvállalkozásként.
Most annyi változás történt, hogy az ellenzéki érzelmű szavazók (illetve a fizetett és/vagy önkéntes fideszes trollok) kiválaszthatják azt, hogy kik fognak vereséget szenvedni egy csaló választáson az orbáni diktatúrában. Ez sem semmi, értékelni kell, ha semmi nincs. Különösen olyan helyzetben, amikor az ellenzék nem tette egyértelművé, hogy mit tenne, ha véletlenül nyerne, s miért érdemes rájuk szavazni, mit várhatnának az ellenzék győzelme esetén. Nem arra gondolunk, hogy mi lesz a közlekedéssel, hanem arra, hogy mi lesz a törvénytelenül létrehozott Orbán-rendszerrel.
Ezt kerülik, mint macska a forró kását, pedig addig komoly ellenzéki támogatás nem lesz, amíg az ellenzék ki nem mondja az alkotmányos rend megdöntését, a kizárólagos hatalom birtoklását, az egész rendszer illegitim és törvénytelen voltát, amit államcsínnyel, államellenes bűncselekménnyel hoztak létre. Ennak alapján pedig megígérik, hogy az alaptörvényt, annak törvénytelensége okán, azonnal eltörlik, az Orbán-rendszer legkisebb maradványát is felszámolják, helyreállítják a megdöntött alkotmányos rendet. Orbán bűnszervezetét pedig bíróság elé állítják és elszámoltatják.
Amíg erről hallgatnak, mismásolnak, míg az Orbán-rendszeren belül eljátsszák a demokráciát, ennek az ellenzéknek komoly támogatottsága soha nem lesz, hanem csak a fanatikus, gondolkodásra nem túl fogékony, esetleg a csodában bízó támogatói mellé tömegek soha nem állnak. Amíg nem hallatszik az igazság, csinálhatnak bármit, az ország nem mozdul meg. A választás tétje csak annyi, hogy az Orbán által meghagyott egyharmadnyi helyet elosszák egymás közt a kollaboránsai. Az előválasztás bohózatával ebbe az árulásba most bevonják, bűnrészessé teszik a támogatóikat is.
Mert az Orbán-rendszerben a parlamenti választások manipuláltak, előre kiszámítottak, amelyek egyedüli célja a demokrácia hamis látszatának fenntartása, és az orbáni bűnszervezet uralmának legitimálása. Kiszámítottak ezek a bűnözők mindent, ez a választás is pontosan kétharmados Orbán-győzelemmel végződik majd. Még különösebben nagyot csalniuk sem kell hozzá, elég az egész rendszerbe beépített csalás, amit a kollaboráns ellenzék tudomásul vett. Ehhez képest változást csak az jelentene, ha egy valódi ellenzék (nevén nevezve Orbán fasiszta rendszerét), kilépne a hazug és hamis díszletek közül.
Csak néhány napig tartott, de felforrosódott a belpolitikai levegő, az egykori rendszerváltáshoz hasonló izgalmat lehetett érezni, amikor Vörös Imre alkotmánybíró, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter és társaik javaslatot tettek arra, hogy jogilag megalapozva semmissé nyilvánítsák a törvénytelen és illegitim alaptörvényt, kimondják a rendszer törvénytelen voltát, és programot adjanak ellenzéki győzelem esetén az Orbán-rendszer felszámolására. Mindenkit érdekelt a terv, kivéve az ellenzéket, amely összecsinálta magát, nem vállalta a konfliktust és a felelősséget.
Ezzel elmúlt az izgalom, elszállt a remény, az egész választás visszatért a maga csaló, rothadt, bűzlő levegőjébe, amitől igazából senki nem vár semmit. Aki azt hiszi, hogy nem Orbán kétharmados győzelmével végződik a választás, az nem józan, nem reális, illúziókban ringatja és becsapja önmagát. Az ellenzék hazudik, amikor ennek az ellenkezőjét állítja, gyomorforgató, amikor négyévente elmondják, hogy majd ez lesz, meg az lesz a kormányváltás után, akkor majd ilyeneket nem engedünk meg, bla, bla, bla. Vicc.
Kormányváltás sem lesz, de egy kormányváltás semmit nem is ér a rendszeren belül, mert Orbán rendszerében senki nem tud kormányozni, csak Orbán. Így van felépítve. Ezért hazugság minden szavuk. Az ellenzék előválasztási vitái az alternatív valóság részei, a semmiről szólnak, olyan emberek vitatkoznak arról, hogy mit csinálnának, akiknek esélyük sincs arra, hogy bármit tegyenek. Az előválasztási csatározások olyanok, mint amikor a gyerekek papás-mamást játszanak, vagy a filmekben látott szereplők nevét veszik fel és játékpuskával lövöldöznek.
Az egész egy önámítás.
