Óriási tévedésben van Szijjártó Péter külügyminiszer, aki David Pressman amerikai nagykövettel való találkozója után kijelentette: „teljes mértékben érdektelen, hogy mit gondol ő vagy bármely más nagykövet a magyarországi belpolitikai folyamatokról, mert semmi köze nincsen hozzá”. Nem maradt el David Pressman válasza, aki csupán egyetlen aspektusát említette meg az amerikai és nyugati érdekeltségnek: „Minden tisztelettel, de Oroszország azon kísérletét, hogy egyoldalúan átrajzolja Európa határait, nem tartjuk csupán »magyarországi belpolitikai fejleménynek«”
Amíg Magyarország a NATO tagja, addig Magyarország nem csinálhat azt, amit akar, mert elfogadta a csatlakozási feltételeket, és a NATO-tagjaként garantálnia kell a demokratikus normákat (ezt már régen megszegte), nem folytathat ellenséges propagandát, nem támogathatja a NATO ellenségeit. Amíg Magyarország a nyugati katonai-politikai szövetség tagja, addig Szijjártó nem jelentheti ki, hogy a magyarországi folyamatokhoz Amerikának és más szövetséges országnak semmi köze nincs. Magyarország e pillanatban nemcsak a Nyugat, hanem konkrétan a NATO árulója.
Talán nem véletlen, hogy Szijjártó ezt a hangvételt soha nem ütötte meg az oroszokkal szemben, mert ha egyszer ilyen stílusban kommunikálna velük, soha többet nem állnának vele szóba. Ezt csak az amerikaiak nézik el, mert ők valóban diplomaták és demokraták. De Szijjártó azért sem beszél így az oroszokkal, mert Magyarország igazi szövetségesei az oroszok, nem az amerikaiak és nem a nyugati demokratikus országok. Orbán kettős játékot játszik, formálisan a nyugati szövetségi rendszerhez tartozik, annak élvezi a hasznát, de valójában az oroszok mellett áll.
Majd ha Orbán kilépteti Magyarországot a NATO-ból, akkor mondhatja, hogy Amerikának és a többi nyugati demokratikus országnak nincs köze ahhoz, ami Magyarországon történik. Véleménye akkor is lehet, emberi jogokat akkor is számon kérhet, és azok hiányában Magyarországot szankcionálhatja, de amíg Magyarország a NATO tagja, addig nemcsak köze van Amerikának és a nyugati szövetségeseknek ahhoz, ami Magyarországon történik, hanem követelhet is. A NATO-tagságnak ugyanis feltételei vannak, amelyeket teljesíteni kell, s ez nemcsak katonai feltételeket jelent.
Egy emberi jogokat lábbal tipró, a sajtószabadságot korlátozó, a szabad választást felszámoló, a hatalmi ágak szétválasztását megszüntető, fasiszta, önkényuralmi rendszer veszélyt jelent a nyugati demokráciákra. Orbán rendszere éppen olyan, mint azok a rendszerek, amelyek a NATO-val szemben állnak (ebben nincs egyedül, Törökország a párja). Ezért a demokrácia hiányához is van köze Amerikának és a nyugati szövetségeseknek, de ahhoz még inkább, hogy a NATO tagjaként Orbán Magyarországa ellenséges propagandát folytat és az ukrán háborúban az oroszok mellett áll.
Magyarország ellenségesen viszonyul Amerikához, a demokratikus Nyugathoz, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, amelynek szintén van köze ahhoz, ami Magyarországon zajlik. Majd ha Orbán az oroszok szövetségi rendszerébe belép, miután elhagyja az Európai Uniót és a NATO-t, s kilép a nyugati politikai, katonai és gazdasági szövetségből, akkor mondhatja Szijjártó, hogy Amerikának semmi köze nincs Tündérországhoz, amely majd megvédi az ársapkás csirkefarhátat és saját magát a magyar hadsereggel. Good luck!
Egyelőre az a hangnem, amit Szijjártó megenged magának, egy lépésre van attól, hogy hadat üzenjen Amerikának. Miközben az Amerika által vezetett NATO tagja, és Magyarország biztonságát a NATO és főleg az amerikai hadsereg garantálja. Ehhez képest Magyarországon az állami propaganda az Egyesült Államok és szövetségesei ellen uszít, a Kreml propagandáját visszhangozza, és az orbáni Magyarország az oroszok éredekeit védi, az oroszok pártján áll. Pontosan úgy viselkedik Amerikával és a Nyugattal szemben, mint egy ellenséges ország, amiképpen az is.
Amerikának joga van tisztázni, hogy Magyarország kinek az oldalán áll. Az amerikai nagykövetnek kötelessége képviselni az amerikai érdekeket és az amerikai értékeket, valamint a NATO érdekeit. Szijjártó el van tévedve, amikor azt képzeli, hogy az Egyesült Államok nem kérheti számon Magyarországtól a fegyvertársi hűséget, s nem vetheti Magyarország szemére az ellenséges propagandát, Amerika, a Nyugat és a NATO ellenségeivel való összejátszást. Mert Orbán az oroszoknak dolgozik, ez nem vitás. Ezt pedig csak megerősítik az ilyen pökhendi, alpári stílusú nyilatkozatok.
Az a hangvétel, amit a magyar diplomácia (!) vezetőjeként Szijjártó évek óta megenged magának, nemcsak minősíthetetlen, hanem elfogadhatatlan. Így csak nácik beszélnek, különösen az egyik legfontosabb szövetséges képviselőjével, a világ vezető hatalmának nagykövetével. Ez nem csupán unprofessional, hanem durva sértés a diplomáciában. Aki pedig az Egyesült Államok nagykövetét sértegeti, azzal az Egyesült Államokat sértegeti, melyet a nagykövet képvisel. A nagykövet nem a maga véleményét, hanem hazája véleményét mondja. Szijjártó kocsmai stílusa Amerikát támadja.
Jelen esetben nem az történik majd, mint korábban többször. Amerika igyekezett enyhíteni a konfliktust, ezért sorozatban visszahívta azokat a nagyköveteket, ügyvivőket, akik az Orbán-rendszer természete miatt konfliktusba kerültek Magyarország hivatalos képviselőivel. Ez nagy hiba volt, mert az Orbán-rendszerrel csak úgy lehet elkerülni a konfliktusokat, ha az amerikai nagykövet felad mindent, amiért Budapestre küldték. Csak az amerikai érdekek és értékek feladása, elárulása és megtagadása árán lehet Orbán fasiszta rendszerével elkerülni a konfliktust.
Joe Biden Orbánt egy diktátornak és a rendszerét fasisztának tartja, ami pontos emberismeretre és helyzetfelismerésre vall. Amíg Joe Biden az elnök, David Pressmant nem fogja visszahívni az Egyesült Államok, mert pontosan azt csinálja, ami a dolga, amiért Budapestre küldték. Szijjártó és társai hiába próbálják bemocskolni, lejáratni, hiteltelenné tenni, ezzel most nem érnek célt, mert David Pressman kiváló ember, nagyszerű diplomata, felkészült szakember és a maga szakterületén egy zseni, akihez képest Szijjártó egy súlytalan náci pojáca, aki egy törpe ország nevében ugrál.
Ahelyett, hogy elszámolna a szövetségeseivel arról, milyen kapcsolat köti a NATO-tag Magyarországot az ellenséges Oroszországhoz.
