Már emlékezetes megszólalása előtt is olyan volt Demeter Szilárd színrelépése, hogy abból biztonsággal megállapítható volt, hogy megérkezett a náci Aczél György, noha az összehasonlítás is óriási sértés Aczél Györgyre nézve, aki egy művelt, intelligens, széleslátókörű humanista volt, Demeter Szilárddal szemben, aki csupán egy korlátolt hivatalnok, nagy ambíciókkal, jól meghatározható náci ideológiával és az egész országra vonatkozó kultúrpolitikai koncepcióval. A NER új üdvöskéje, aki még az eddiginél is élhetetlenebbé teszi az országot.
Nem vitás, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója hamarosan az ország fő kultúrideológusa és kulturális pápa lesz, aki a kezében tart mindent. A gyors karrier záloga a NER-ben az antiszemitizmus, a nácizmus és a gátlástalanság, emellett a szakmai középszerűség, még jobb esetben silányság. Demeter minden feltétellel rendelkezik, hogy nagy ember legyen belőle. Demeter felbukkanása a legjobb időben történt, amikor a fideszes kultúrharc elérte az oktatás után a színházakat, az irodalmat, a könyvkiadást, és számos próbálkozás után sem találtak az egészet irányítani képes embert, aki ugyanarra a jól felépített, szisztematikus, és elveken alapuló rombolásra képes, mint Palkovics László a felsőoktatás és a tudomány területén.
Demeter megértette a feladatot, és képes önálló munkára, nemcsak felvállalta, de rövid időn belül be is töltötte a szerepet. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a nácizmus érkezett el a kultúrába, amit tudatosan vagy ösztönösen jelzett azzal, amikor elkezdte meghatározni, ki számít magyar írónak. Az egész sunyi megfogalmazás mögött a Horthy-rendszer „ki a magyar, mi a magyar” vitájának antiszemita felfogása áll, magyar író pedig az, aki a faji alapon magyarnak tekintett közösségből származik és ennek a közösségnek ír. Ez onnan is igazolható, hogy nem fordítják le más nyelvre, mert embertelen, náci és fasiszta műveket, korlátolt nacionalista firkálmányokat nem fordítanak más nyelvekre. Viszont ez lesz a kurzusirodalom, ami magyar. Ezt fogják támogatni, minden mást üldözni. Ez a magyar irodalom és kultúra totális megsemmisítése. Az igazi magyar irodalom, kultúra, művészet megint illegalitásba kényszerül.
Igazi náci program, amelyet egy fiatal, ránézésre is elszánt ember képvisel, és irányít, akinek kemény vonásain az alig leplezett belső gyűlölet látszik, aki elődeihez hasonlóan megbosszul valamilyen személyes sérelmet, ezért lett belőle náci. Viszont kitartó és elvhű náci lesz, aki magasra tör, és nem hagy rést a rendszeren. Benne van a székely sértettség és magasabbrendűségi érzés mindig jól bevethető identitása, igazi magyar, mert nem magyarországi. Mindenki csinálja össze magát, ha Budapesten mert születni, és nem valamelyik székely faluban, ahol az igazi tiszta fajmagyarok születnek. Remek „iskolán” van túl, mint Tőkés László irodavezetője, és a Századvég propagandagyár „elemzője”. Kellőképpen felkészült és ideológiailag képzett, az Orbán iránti legnagyobb hűséggel, ami a hosszú politikai pályafutás záloga. Bárki meglássa, intézmény lesz belőle.
Mindebből következik, hogy Demeter veszélyes ember, a legveszélyesebb nácik egyike, aki csak most kezdte, de máris élvezi, hogy mindenki fél tőle. Meg is indult a helyezkedés, Orbán pedig az ilyeneket szereti, nem a langyos humanistákat. Ez az ember az utcai verekedés mintájára építi fel a politikai küzdelmet és onnan veszi a stratégiát. Hitler keze alatt is nagy pályát futott volna be. Hogy milyen bánásmódra számíthatnak, akik ujjat húznak az új náci kultúrpápával, azt jól illusztrálja egy szövege, amit egy neki nem tetsző kritikára válaszul írt: „Izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat, hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük”.
Ez az új kulturális irányvonal, a NER rátalált önmagára.
