/

Orbán szerencséje az, hogy a magyar romák békések

11 perc olvasási idő
36

Nem lehet tudni, meddig akarja feszíteni Orbán a húrt, de ha a romákkal szembeni fajgyűlölet, szegregáció ügyében is “nemzeti konzultációt” tart, akkor nyílt háborút indít az egyébként példásan béketűrő magyar cigánysággal szemben. A “nemzeti konzultációnak” nevezett hazugsághalmaz ugyanis minden esetben uszítás: kérdésnek álcázott propaganda, amely az előítéleteket fogalmazza meg és veri bele az emberek fejébe, gerjeszti a gyűlöletet valamilyen védtelen kisebbséggel vagy csoportosulással szemben. Ha ezt a romákkal szemben is megteszi propaganda céljából, az rendkívül alantas lesz a magyar romákkal szemben, akik nem szolgáltak rá erre.

Ennek bizonyítéka az, hogy a magyar cigányság nem szerveződött a “keresztény magyar” nemzetvédőkhöz hasonló szervezetekbe, önvédelmi vagy paramilitáris csoportokba, mint a Magyar Gárda és társai, a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat után sem, pedig megtehette volna. Szó szerint célpontokká váltak, a gyűlöletpropaganda puskagolyó elé állította őket, és nem sietett a védelmükre sem a kormány, sem a magyar közvélemény. A gyöngyöspatai romák elleni faji diszkrimináció után Orbán Viktor cigányellenes uszítást folytatott, és a szegregációt nem megszüntetni, hanem kiterjeszteni akarja. Ezzel bízta meg a Fidesz rasszista helyi képviselőjét, hogy koordinálja a fajgyűlöletből fakadó kormányzati hátrányos megkülönböztetést.

Orbán a romákkal szembeni gyűlöletpropaganda jegyében először tette meg azt, hogy nyíltan az igazságszolgáltatás fölé helyezze magát, és megtagadja egy jogerős bírósági ítélet végrehajtását. Igaz, hogy az európai bíróság ítéleteivel rendre megteszik ezt: nem hajtják végre a kirekesztett egyházakkal kapcsolatos ítéleteket, és nem fizetik ki például Iványi Gábor egyházának a több milliárdos állami tartozásokat. De magyar bíróság jogerős ítéletét nyíltan most tagadta meg Orbán először, az indoka pedig olyan fajgyűlölő és rasszista magyarázat, amely után civilizált országban soha többé semmiféle közfunkciót nem tölthetne be. Azt állította, hogy a cigányoknak munka nélkül akarnak pénzt adni, ami sérti a “magyarok” igazságérzetét. Miközben egy kártérítés esetében nem kell a kártérítés összegéért megdolgozni, mert az nem munkabér, hanem egy sérelem orvoslása.

Hogy Orbán ezt meg merte tenni, annak bizonyítéka, hogy visszaél a magyarországi romák békés természetével. Egy alkalommal Horváth Aladár a feketék polgárjogi küzdelmeinek titkát kutatta Amerikában, és emlékeztettük arra, hogy ha ezt keresi, nagy bajban lesz, mert Amerikában a feketék fegyverrel és véres lázadással vívták ki az emberi jogaikat. Lángoltak egyes amerikai nagyvárosok. Ha egy feketét lelőttek, ők lelőttek tíz fehéret, és a rasszisták megértették: ha nem akarnak polgárháborút, és biztonságban akarják tudni saját családtagjaikat, akkor tiszteletben kell tartaniuk az afroamerikaiak jogait, mert ellenkező esetben ők sem tartják tiszteletben a fehérek jogait. Nem fogadják el, hogy a fehérek felsőbbrendűek lennének, nekik pedig el kellene tűrniük a rasszista megkülönböztetést.

A magyar romák öntudata messze nincs ezen a szinten és Magyarország szerencséje az, hogy a velük szemben ma már nyíltan kormányzati szinten zajló diszkrimináció, uszítás ellenére is békések maradnak, nem szerveződnek, és nem támadnak a fehér lakosságra. Jogvédőik nem uszítanak erőszakra, a nem roma jogvédők is békés polgárok, akik a törvény eszközeit használják a fajgyűlöletből fakadó jogtiprással szemben. A gyöngyöspatai ügy után rendezett több ezres tüntetés éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az igazságszolgáltatás függetlensége sérül, a “miniszterelnök” a törvények és a jogerős ítéletek fölé helyezi magát, nem tudják megvédeni magukat békés formában a rasszizmussal és jogtalansággal szemben. Évtizedek óta nem volt ekkora romatüntetés Magyarországon, s ez is békés maradt, békét hirdetett.

Orbán a börtönlakókat és a romákat pécézte ki arra, hogy a kifulladó menekültellenes propaganda helyére új ellenségeket és bűnbakokat állítson. Ezúttal is védtelen, kiszolgáltatott ellenfeleket jelölt ki a gyűlölet tárgyának, akikről tudható, hogy az általános előítélet megveti őket. A magyar ember megbélyegzi és megveti azokat is, akik börtönbe kerülnek, a cigányokkal szembeni elutasítás pedig hagyományos rasszista gyűlölet Magyarországon. Orbán ezt annak ellenére teszi, hogy őt magát is “lecigányozzák”, a strómanjával, Mészáros Lőrinccel együtt. Mégis hozzá mer nyúlni a “cigánykártyához”, mert a rendszere nem létezhet bűnbakok, előítélet, gyűlölet nélkül. Ezért elemi szükséglet, hogy legyenek a propagandának ellenfelei. Az ellenségképgyártás a fasiszta rendszerek alapkövetelménye.

Ne feledjük el, hogy az egész “illiberalizmus” antiszemitizmust jelent. Orbán minden üldözött kisebbség mellett folyamatosan ébren tartja az antiszemitizmust a Soros-ellenes náci propagandával. Soros György, mint a keresztény nemzetek elleni zsidó világ-összeesküvés szimbolikus figurája a legnyilvánvalóbb antiszemita és náci propaganda tárgya. A menekültek, a börtönlakók és a cigányok mögött is Soros, vagyis a zsidók állnak, akik “felhasználnak” mindenkit, hogy a drága magyar heteroszexuális fehér keresztény férfiak nemzeti kormányát és a magyar népet támadják. Kánaán lenne Magyarország, ha nem lennének a zsidók, ha “Soros” nem támogatna mindenféle nem magyar és nem magyar szívű kisebbséget. Mert a börtönlakók sem magyarok, hanem fajilag cigányok vagy zsidók (a fehérgallérosok), egyébként pedig nem magyar szívűek, mert rendes magyar ember nem kerül börtönbe, ugyebár.

Iványi Gábor a roma tüntetésen az egyetlen keresztény ember ajkára méltó imát mondta el, hogy Isten szabadítsa meg Magyarországot és a magyar népet az alkalmatlan és gonosz miniszterelnöktől. Ez az egyetlen keresztény emberhez méltó imádság, amely összhangban áll a Bibliával, a kereszténységgel, és amely a magyar nép, a magyar nemzet alapvető érdeke. Nincs nagyobb büntetés és átok, mint amikor egy gonosz ember uralkodik egy nép fölött, aki megtestesíti az ördög gonoszságát. Az a nép, amely szívesen látja az ördögöt és az ördög szolgáit, saját magát temeti és a saját sírját ássa.

Iványi Gábor átveszi a Raoul Wallenberg-díjat Katarina Szécsi Asbrinktól Svédország budapesti nagykövetségének első titkárától a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) budapesti székházában tartott ünnepségen 2020. január 16-án. Fotó: MTI

 

 

Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Ami még a NER-ből hiányzott: egy náci kultúrpápa

Következő cikk

A “szerencse fiait” (és lányait) pénzeli az állami Szerencsejáték Zrt.