Ausztria nem kér a magyarok fenyegetőzéséből

Úgy látszik, érdekes „párbeszéd” kezd kialakulni Európa keleti és nyugati fele között.

Többször írtunk Erdogan török államfőről, aki mostanában durván és fenyegetően nyilatkozgat, mert Nyugat-Európa nem tűri szótlanul, hogy saját országán kívül az övéikben is kampányolgasson saját maga mellett.

A következő harci kakas most a tejtestvér Magyarország. Igaz, mi eddig is osztottuk az észt Brüsszelnek, és mindenki másnak, aki kicsit civilizáltabban gondolkodott nálunk. Most éppen az a sérelem ért bennünket, hogy Ausztria úgy döntött: a náluk dolgozó, családjukat otthon hagyó magyarok (és más országok állampolgárai) gyermekei után járó támogatást „kiigazítja”, azaz csökkenti.

Sophie Karmasin osztrák család- és ifjúságügyi miniszter kitart amellett, hogy az Ausztria által folyosított családi támogatás nem biztosítási költség vagy szociális juttatás, hanem a gyerekes családok mindennapi életének többletköltségét hivatott fedezni. Úgy véli, az a logikus és igazságos, ha a családi támogatást azon ország megélhetési költségeihez igazítják, melyben a gyermek él.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a lépést barátságtalannak nevezte, szerinte az Ausztriában dolgozók támogatása nem csökkenthető „egyoldalúan”. Mintha az osztrák kormány nem dönthetné el, hogy mit akar. Ahhoz a magyarok beleegyezése szükséges. Az osztrák közszolgálati televízió (ORF) utalt Orbán egy korábbi nyilatkozatára, melyben a magyar miniszterelnök válaszlépésekkel, nevezetesen az „osztrák tőke megbüntetésével” fenyegetett.

Christine Muttonen szociáldemokrata képviselő viszont közleményében visszautasította Magyarország „fenyegető lépéseit”. Az Osztrál Szociáldemokrata Párt (SPÖ) külpolitikai szóvivője szerint a menekültek uniós elosztását bojkottáló Magyarország nem túl hiteles, amikor az osztrák tervek miatt az európai szolidaritás megsértését emlegeti. A magyarok elvárják, hogy őket mindenhova beengedják, nekik minden jár, de ők senkit nem hajlandók befogadni, még igazi menekülteket sem, akik a háború elől menekítik a családjukat.

Ausztria 250 millió eurót folyósít külföldön élő gyerekek után, ebből a legtöbbet, 65 milliót Magyarországnak. A néppárti Karmasin arról tájékoztatott, hogy míg Magyarországon 40 eurónyi havi támogatás jut egy gyerek után, Ausztriában 150. A „kiigazítás” után 80-at kapnának az Ausztriában dolgozó szülők gyermekeik után. Sokan azért mennek át, hogy ezt a családi támogatást megkapják. Így sem fizetnek az osztrákok kevezebbet a magyar családoknak, mint a saját kormányuk.

Az egész ügy állatorvosi ló:

• igen, szomorú, hogy ilyen nagy különbségek vannak az európai gyerekek „megélhetési költségei” között;
• ráadásul nehéz is megélhetési költségként gondolni rá pl. Magyarországon, mert az összeg hosszú évek óta 12 200 forint/gyerek;
• kiderül, milyen nyomorúságos összegből kell itthon a családosoknak megélni, miközben megy az „asszony otthon (meg verve) jó”, „éljen a nagycsalád szentsége”, stb. retorika;
• az Ausztriában dolgozók 150 eurót, azaz több mint 45 000 forintot kapnak minden gyermek után, ami a tervezet szerint 80 euróra módosulna, ami még mindig a duplája az itthon dolgozó szülők gyermekeiének;
• de erről Balognak nem az jut eszébe, hogy „Úristen, nálunk de szánalmas pénzt kapnak, milyen ciki, hogy ezt kint is tudják, tegyünk valamit, amivel az összeget növelhetnénk, ne a 112. stadion gyepének a fűtésére költsük”, hanem
• beszól, hogy aszongya: ezt nem lehet egyoldalúan eldönteni. Miért? Miért kéne kikérni Balog vagy Orbán vagy bárki más véleményét, pláne hozzájárulását kérni a csökkentéshez?
• Balog barátságtalannak nevezi a lépést, mintha az nem volna barátságtalan, hogy százezrek kényszerülnek külföldre menni, és ilyen megalázó játszmák elszenvedőivé válni, mert itthon semmibe veszik őket, és senkit nem érdekel, ha éhen halnak, vagy más módon vesznek el;
•  Orbán azt hiszi (dettó mint Erdogan), hogy majd izmozik és beszól, ahogy itthon megszokta, és majd nyugatabbra ugyanúgy lenyelik, mint Magyarországon. Hogy azt csinál, amit akar, tesz a menekültek közös, európai ügyére, de majd diszkréten nem szól rá senki, ha ő meg a szolidaritásról papol. Itthon akkorát rúg bárkibe, amekkorát akar, mégis a kezét csókolgatják, arcát simogatják, és újra meg újra megválasztják az ő nyugdíjukból meg adójukból Várba költöző leendő magyar királyt;
• képzelem az osztrák tőke rettegését a magyarok büntetésétől…

Sajnos már csak abban reménykedhetünk, hogy kívülről kapnak időnként egyet a pofájukra ezek a pöffeszkedő luxuspolitikusok, akik a megélhetési kategóriát már százmilliárdokkal korábban kinőtték. Ha már vérfagyasztó pofátlansággal kérik számon azokat, akik eltartják a saját országukból miattuk elmenekült polgáraikat, legalább e soványka örömünk legyen meg.

Az osztrákoknak Orbán szövegeit kellene elküldeni válaszul, amelyben a nemzeti önállóság és függetlenség nevében utasít el mindenféle szolidaritást, segítségnyújtást és emberséget. Éljen a nemzetek Európája, ne Brüsszelből és Budapestről mondják meg az osztrákoknak, hogy kinek mennyit fizessenek s kit fogadjanak be. A döntés maradjon a nemzeti kormány, az osztrák kormány kezében. Éljen az osztrák függetlenség és osztrák nemzeti szabadság, le a budapesti terrorral! Igaza van Orbánnak. Meg kell állítani az élősködő bevándorlókat!