Az nem lehet vita tárgya (akkor sem, ha az illiberalizmus lényege éppen ennek megkérdőjelezése), hogy a demokrácia, a jogállam, a törvények uralma, a sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőség, a hatalmi ágak megosztása, a korlátlan hatalom elutasítása, az emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció elleni harc, a civil élet és a magánélet szabadsága jó, ezek ellentéte, ezek elutasítása és korlátozása vagy felszámolása rossz. Ezek objektív kritériumok alapján mérhető és megállapítható jellemzők, amelyek országok felett állnak és mindenkire érvényesek.
Ennélfogva mindenkinek joga van ahhoz, hogy ezeket a kritériumokat megvizsgálja, azok alapján megállapításokat tegyen a demokrácia, a szabadság és a jogállamiság léte vagy hiánya miatt. Ezek hiánya ugyanis bármely országban jogsérelemhez, elnyomáshoz, diktatúrához vezet, amely egy bizonyos szint után nemcsak az adott ország polgárainak káros, hanem az egész világot fenyegeti. Ez az oka annak, hogy nemzetközi egyezmények tartalmazzák ezeket az alapelveket és követelményeket, amelyek mindenkire érvényesek, s amelyeket ellenőrizni és értékelni kell.
Ez az oka annak, hogy a sajtószabadságról, a jogállamiságról és a demokráciáról készült jelentések soha nem egy ország belügyei, hanem az egész világ ügye. Ezért vannak olyan hiteles vizsgálók, akik tudományos módszerekkel, ellenőrizhető kritériumokkal, átláthatóan és ellenőrizhetően, tények alapján, elfogulatlan vizsgálatokat végeznek, és erre vonatkozó jelentéseket tesznek közzé. Ezek az objektív, tényeken alapuló jelentések fontos jelzések az adott országok, de az egész világ számára, a kiszámíthatóság és még a gazdasági fejlemények, befektetések szempontjából is.
Az Egyesült Államok ötven éve készít jelentést az emberi jogok helyzetéről, nemcsak Magyarországon, hanem az ENSZ országaiban. Ezek a jelentések tudományos kutatásokon, tényeken alapulnak. Soha senki nem vonja kétségbe a hitelességüket, kizárólag azok az országok, ahol a tudatos, szándékos, megtervezett és rendszerszintű antidemokratikus, a szabadságot és az emberi jogokat szűkítő, a jogállamiságot sértő vagy felszámoló rendszerek, az önkényuralom bizonyos szintjén álló diktatúrák működnek. Magyarország ezek közé a diktatúrák közé tartozik.
Erre mutatott rá David Pressman budapesti amerikai nagykövet „Ismerősen hangzik” című Twitter bejegyzése, amelyben arra emlékeztet, hogy Szijjártó ugyanarra hivatkozik az emberi jogok megsértésével és az amerikai jelentéssel kapcsolatban, amire az oroszok: „visszautasítanak minden olyan kísérletet, amelyek a belügyekbe való beavatkozásra irányul”. Csakhogy az emberi jogok biztosítása nem „belügy”, az ENSZ által elfogadott „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata” minden tagállamra érvényes, az emberi jogok mindenkit megilletnek, ez nem egy kormány belügye.
Magyarország már a védekezést tekintve is a legsötétebb népirtó diktatúrák – mint Oroszország, Kína és Észak-Korea – szintjére süllyedt. Gulyás Gergely demagóg és hazug retorikája már alulról közelíti az észak-koreai rezsim kommunikációját: Gulyás azt mondta, hogy az Egyesült Államok kormánya frusztrált, mert „feleslegesen fizettek ki 4 milliárd forintot az ellenzéknek a választási kampányban”, ami önmagában is hazug állítás: az ellenzéknek az Egyesült Államok kormánya semmiféle támogatást nem adott, az egy alapítvány pénze volt, ami nem az amerikai kormányé.
Éppenséggel bármelyik demokratikus ország támogathatta volna a magyar ellenzéket, miután az önkényuralom elzárta őket az egyenlőséget jelentő nyilvánosságból és az egyenlő pénztől is, míg a rezsim állami pénzen, közpénzből kampányolt (uszított). Ez a törvénytelen. Ugyanakkor a demokrácia állapotáról szóló jelentések nem egy politikus frusztrációján alapulnak, mivel Amerika nem Magyarország, ahol Orbán sérelmi politikája határoz meg mindent. Ezek a jelentések tényeken alapulnak, és nincs amerikai diktátor (egyelőre, amíg nem Trump újra az elnök), aki beleszóljon.
Cáfolhatatlan száraz tények bizonyítják az amerikai jelentés igazságát a sajtószabadság korlátozásától az igazságszolgáltaás függetlenségének felszámolásán át a civilszervezetekkel szembeni jogsértésekig, a menekültekkel, a romákkal szembeni törvénytelen és rasszista bánásmódig és a melegekkel szembeni példátlanul aljas jogsértésekig. David Pressman egy másik bejegyzésében idézi Szijjártó arcátlan kérdését, hogy mi alapján merészelik ezt, amire csak annyit válaszolt: „Facts,. Evidence.” Tények, bizonyíték.
A KESMA, a központi propagandagyár, a lenyúlt közszolgálati média, az összes megyei lap lenyúlása, Mészáros Lőrinc, Tiborcz, Orbán Ráhel, a CEU, az SZFE, az MTA, az orvosi kamara, vagy a pedofiltörvény, a civiltörvény, a bírósági vezetők és bírák lecserélése, a válaszási szabályok megváltoztatása mellett beszélnek hazugságokról. Magyarország a legprimitívebb diktatúra, amit a tények bizonyítanak. A tények pedig makacs dolgok, Szijjártó elvtárs, ahogy a logopédus mondta a Tanú című filmben, aki Sztálint idézte, de kizárólag csak azért, mert még nem élt Putyin.
Сийярто már Putyint idézi, mert már nem él Sztálin. De ugyanúgy az oroszok bábja, ugyanúgy az orosz vezért idézi, mint elődeik korábban Sztálint. Pedig azok még orosz kitüntetést sem kaptak érte, mint Сийярто.
