Kevés undorítóbb rendezvényről tudunk beszámolni, mint arról az eseményről, amelyen ellenzéki újságírónők nőnapi háttérbeszélgetésre mentek a diktátorhoz, aki ezúttal is hokizás közben, zsebre dugott kézzel fogadta őket, és a nőnapot is arra használta fel, hogy előadja a hazugságait. Ehhez az emberhez tisztességes nő nem megy el, nem áll vele szóba, egy „ellenzéki” újságírónő pláne nem adja magát az ócska propagandához háttérfotónak.
Az „ellenzéki” kifejezést azért tesszük kétszeresen is idézőjelbe, mert egy újságíró soha nem lehet más, csak ellenzéki, kormánypárti „újságíró” nem újságíró, hanem egy fizetett prostituált. Másrészt ma Magyarországon nincs ellenzéki újságírás, a látszat miatt Orbán által megtűrt, esetenként kifejezetten pénzelt, fenntartott nem fideszes média egyenes adásban közvetíti a diktatúrát, és semmit nem tesz ellene, a sajtó feladatát nem látja el. Tisztelet a néhány – nem túl hatékony – oknyomozó portálnak, mint kivételnek. De azt, hogy még elmennek gazsulálni is a macsó bunkó diktátorhoz, az minden várakozáson és méltóságon aluli.
Ez az ember a vezetője annak a bandának, amely a nők jogait elvitatja, amely szinglihordákról beszél, amely a nőket csak a konyhában és az ágyban tudja elképzelni, ahogy éppen főznek az éhes férfira, és amikor az akarja, szétteszik a lábukat és szülnek. Ez az ember az, aki pénzért rendelt meg gyerekeket, aki lefizeti a nőket, mint valami szajhákat, hogy szüljenek neki gyerekeket. Ez az ember vezeti azt a pártot, amelynek egyik képviselője udvarán Terike rendszeresen átesett a vakkomondoron. Az ország bunkója ezúttal sem hazudtolta meg magát: „Hölgyválasz” címmel tette fel a közös fotót, ami azt jelenti, hogy a jelenlevő hölgyek választották őt, mintha a nők kérnék fel őt egy táncra. Alázatosan felkeresik a macsót, aki leereszkedik hozzájuk, hogy rúghasson beléjük egyet. Ez ám az igazi nőnapi tisztelet.
A világ bunkója zsebre tett kézzel invitálja a tőrbe csalt nőket a kolostorba, hogy megalázza őket. Helybe rendelte a nőket a FÉRFI, hogy köszöntse őket a nőnap alkalmából önmagával, mint egy kitüntetéssel, megajándékozva őket, és ezek a nők képesek voltak elmenni. Neki ezt jelenti a nőnap, egy propagandafotó az ehhez felhasznált nőkkel, ahogy leereszkedik hozzájuk, s megtiszteli őket, hogy meghallgathassák a bevándorlásról szóló hazugságait, és ezúttal is terjeszthessék azt, mint valami bizalmas belső információt. Nőket nem sokszor aláztak meg így, nem beszélve arról, hogy mint újságírókat a szakmájuk gyakorlása közben nőként meghívni megkülönböztetni, önmagában is egy sértés és diszkrimináció.
A „nőügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktorhoz helybe menni a megalázásért nem kis teljesítmény. Gratulálunk a kollégáknak, szép nőnapjuk volt. Egyetlen örömük az lehet, hogy Orbán nem nyálazta össze a kezüket az undorító és gusztustalan kézcsókjaival, amit elrettentő példaként tanítanak a világ összes illemtan iskolájában. De még ebben sem lehetünk biztosak, lehet, hogy a kolostorban kapta elő a bájgúnár a nyálát, és nyalta végig a kezük fejét, amiről ő azt gondolja, hogy valami nagy ajándék, és aminek nem tudnak ellenállni a nők, mert még senki nem verte fejbe a táskájával, és senki nem rúgta tökön a hokikirályt.
