A nem szokványos amerikai elnökválasztási kampány fordulatai ráirányítják a figyelmet az elnökjelöltek kiválasztásának mechanizmusára és arra a felelősségre, hogy a végeredmény nagymértékben függ a jelöltek személyétől. A republikánus párt konvenciója megnevezte a jól ismert személyét, és e pillanatban még biztos győztesnek számított Donald Trump.
A demokraták a konvenció (a jelölgyűlés) pillanatáig voltak abban a helyzetben, hogy ezen változtassanak, ami nem volt könnyű, mert az előválasztások győztesével szemben ingott meg a bizalom, akinek egészségi állapota a gyors öregedésének következtében rohamosan romlott és biztos vereséget ígért. Csak Joe Biden önkéntes visszalépése segíthetett.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az Ethnic Media Services meghívott vendégekkel, mint Sherry Bebitch Jeffe, a Sol Price School of Public Policy, University of Southern California közpolitikai kommunikáció professzora, az NBC4 Los Angeles elemzője, Bill Schneider, a George Mason University Schar School of Policy and Government tanszékének emeritus professzora, aki 1990 és 2009 között a CNN vezető politikai elemzője volt, vendégprofesszor a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen, a Boston College-ban és
Brandeis Egyetemen, valamint Jonathan Diaz, a Kampányjogi Központ szavazási érdekképviseleti és partnerségi igazgatója.
A demokrata párt a biztos vesztes pozíciójából cserélte le az elnökjelöltjét, amivel újra nyílttá vált a verseny. A tét hatalmas, mégsem csupán a pártok programja számít, hanem annál is fontosabb az elnökjelöltek személye, akik garanciát jelenthetnek a választóik számára, hogy a program megvalósul, valamint személyiségük erősítheti a bizalmat, hogy az országot jó irányba vezetik.
A mostani helyzet különös módon mutatta meg, hogy miközben az egyes elnökjelöltek személye egészen más programot, más Amerikát ígér, és éppen ezért hatalmas a tét, az elnökjelölt semélye ugyanazon program mögött is merőben megváltoztathatja a választás esélyeit. nemcsak olyan esetben, mint most, amikor a fizikai alkalmasság kérdése merült fel, hanem enélkül is. Trump programja éppen Trump miatt veszélyes.
Joe Biden amerikai elnök mégiscsak államférfiként vonul be a történelembe, mert képes volt lemondani saját érdekeiről, ambícióiról, leginkább pedig képes volt felismerni, hogy egészségi állapota és a korával járó fizikai korlátai nem teszik lehetővé, hogy befejezze a munkát, amit elkezdett, s nem tud hozzá bizalmat szerezni, bármennyire szeretné.
Egycsapásra megváltozott a helyzet, mert két szenilis vénemberből maradt egy, a másik a nemzet érdekeit szem előtt tartva visszalépett a jelöléstől. Már Trump a mindenkori legöregebb elnökjelölt, akinek alkalmassága mentális állapota miatt is megkérdőjelezhető. Aki fiatal, energikus és demokratikus politikusra akar szavazni, annak lehetősége lesz erre.
Biden fizikai állapota és esélyeinek abból fakadó megítélése olyan mértékben osztotta meg a demokratákat, hogy Bidennek még akkor is távoznia kellett volna az esély életben tartása érdekében, ha egészségi állapota nem romlott volna olyan mértékben, mint ahogy látszott, de sajnos ez nem igaz. Az elnök a kora miatt nagyon gyorsan épült le.
Ezért ez volt az egyetlen döntés, amelynek helyessége – az elnökválasztás eredményétől függetlenül – később sem kérdőjeleződhet meg. Ezért voltak kritikus hetek ezek, amikor Biden nem ismerte el, hogy az állapota megakadályozza a második ciklusra való jelölését. Azzal, hogy ezt a lépést megtette, méltósággal zárhatja le a politikai pályafutását.
Ezzel megnyílt az esély arra, hogy újra nyílt legyen a küzdelem. Trump a zsebében érezte már a biztos győzelmet, de ezzel a lépéssel ez egyáltalán nem biztos. Jegyezzük meg, hogy ha ennek az elnökválasztásnak van totálisan alkalmatlan és méltatlan elnökjelöltje, az épp ő maga. Trump elítélt bűnöző, abszolút szenilis, és megtámadta az alkotmányos rendet.
Malmára hajtotta a vizet a sikertelen merénylet, amit elkövettek ellene (ami furcsa mód csak a fülét karcolta meg). Amíg meg nem szólalt, a javára billentette a mérleg nyelvét. Ebben a több ismeretlenes egyenletben az orosz beavatkozásnak sokkal nagyobb szerepe lehet, mint amit gondolnánk, a közösségi média pusztító működése és hatása miatt is.
Ezért elsőként kell az elnökválasztás kimenetelére vonatkozó tényezők között említeni az orosz beavatkozást, amely eddig a palesztin ügyben feluszított fiatal szavazókat mozgatta, a gyanús a merényletkísérletben ölthetett testet, aminek egyelőre nincsen motívuma, de tartogathat új akciókat az „októberi meglepetés” néven ismert jelenség is.
Annál is inkább, hogy Trump teljesen elszállt. Már a Fehér Házban érzi magát, telefonálgat, mintha ő lenne az elnök. Ebből a pozícióból lehet nagyot koppanni. Ennek előfeltétele, hogy a demokrata pártban érjen véget a vita. Bárki lesz a jelölt, egységesen álljanak fel mögötte a párt vezetői és támogatói.
Biden az alelnökének, Kamala Harrisnak adta a támogatását, aminek nagy súlya van, nincs egyelőre fajsúlyos ellenjelölt. Inkább csak hipotetikus javaslatok vannak, hogy nyitva kéne hagyni bárki előtt az utat, és küzdjenek meg a jelöltek egymással. Erre már nem nagyon van idő, és az újabb viszály magvát hinthetné el. Miért nem jó az alelnök?
Csak Michelle Obama vagy hasonló nagyágyú jöhetne szóba, de ilyen jelentkező nincs. Az nem vitás, hogy nagy kockázatot jelent, hogy Kamala Harris az első ameikai elnök lenne, aki nő, ázsiai, fekete és progresszív, ha megválasztják. De fordítva is igaz: a feketékre, az abortusztilalmat és a vallásos fundamentalizmust elutasító nők szavazataira számíthat.
Semmi nincs veszve, csak al kell hinni, hogy lehet és kell győzni. Nem szabad feladni, és Trump nagyszájú hőzöngését vissza kell nyomni. Most össze kell fogni, mert mindennél nagyobb a tét, mintha maga a Sátán állna szemben Amerika és a világ szabadságával. A tét a demokrácia, az alkotmányosság és a béke. Trump mindezt veszélyezteti.
Jó jel, hogy Amerika 50 államának minden demokrata párti vezetője egységesen támogatja Kamala Harrist. A progresszívek már bejelentették, hogy minden támogatást megadnak neki. Krábban pedig voltak olyan felmérések, amelyek a billegő csatatér államokban Harrist győztesnek mutatták Trumppal szemben.
Ez a helyzet az, amikor nemcsak egy pártnak, hanem az egész országnak kampányolnia kell. Trumpról pedig le kell rántani a leplet, meg kell mutatni az embereknek, hogy kicsoda és milyen veszélyt jelent minden emberre, s minden szava hazugság.
