Amikor Trump a maga rasszista módján úgy állította be a spanyolajkú illegális bevándorlókat, mint bűnözőket, akik lopnak, ölnek és nőket erőszakolnak (nehéz lenne akár a lopásban, akár a nők elleni erőszakban Trumpot túlszárnyalni), akkor méltán döbbent meg Amerika jobb érzésű része, akik ismerik a mexikói és latin-amerikai illegálisokat, akik magasan a legjobb munkaerők, szép és rendezett családjaik vannak, soha nem elégedetlenkednek, megbízhatóak és a legszorgalmasabban dolgoznak. Mivel a legtöbben a mezőgazdaságban dolgoznak, nélkülük Amerika éhenhalna.
A republikánusok hisztérikusan tálalják a déli amerikai-mexikói határon levő katasztrofális állapotokat, amire nem talál egyetlen kormányzat sem megoldást (ezek közül az embertelen Trump-féle válasz volt a legalkalmatlanabb, beleértve a „gyönyörű fal” építést is), ami mögött az a kettősség áll, hogy ezeknek az embereknek jó része menekült, akiket nem lehet csak úgy kidobni, más része a határon beszökő illegális határátlépő, leginkább pedig kiváló munkaerő, amire Amerikának égető szüksége van, de legálisan mégsem tudnak bejönni.
Ezek az ellentmondások teszik képtelenné és következetlenné a kormányzati fellépést, mert maguk sem tudják, mit kezdjenek ezekkel az emberekkel. A törvény szerint keményen vissza kellene fordítani az illegálisokat, miközben ha menekültstátuszt kérnek, ugyanazokat menedékben kell részesíteni és a kérelmüket el kell bírálni. Aki pedig bejut, az nem kockáztat egy negatív döntést, hanem eltűnik és felszívódik illegális bevándorlóként és munkavállalóként, „undocumented immigrant”-ként él és dolgozik valahol, ahol senki nem háborgatja (mióta nem Trump az elnök).
Többféle bevándorlási törvénytervezet született, minden elnökválasztás egyik legfőbb témája a bevándorlási reform, amely részben rendezné a már Amerikában élők státuszát, részben pedig megerősítené a határt, és részben a határőrizettel, részben a legális bevándorlás lehetőségével távoltartaná az újabb illegális migránsáradatot. A két párt azonban képtelen megegyezni, mert a republikánusok ugyan élvezik az illegális munkavállalók hasznát, de jogokat és letelepedési státuszt nem akarnak nekik adni, a demokraták pedig szerintük túlságosan megnyitnák a határt.
Ezért köztes állapotban él Amerika, hivatalosan elutasítja, a valóságban kihasználja az illegális bevándorlást és munkavállalást, miközben úgy tesz, mintha a 12 millióra becsült illegális munkaerő nem lenne az országban. Márpedig itt van, de adót nem fizet, viszont éhbérért dolgoztatják őket, ami nekik még mindig jobb, mintha saját hazájukban maradtak volna. A legtöbben küldik haza a pénzt az otthon maradottaknak. Amikor azonban jön egy járvány, akkor nem lehet tudomásul venni, hogy itt van 12 millió egészségbiztosítás és egészségügyi ellátás nélküli ember.
Erról tartott sajtómegbeszélést az Ethnic Media Services, amelynek meghívott vendégei Dr. Ilan Shapiro Strygler, egészségügyi főtanácsadó és orvosi ügyekért felelős tiszt az AltaMed-nél, Ed Kissam, az Országos Mezőgazdasági Dolgozók Egészségügyi Tanácsadó Bizottságának tagja, Noe Paramo, a California Rural fenntartható vidéki közösségek projektjének igazgatója, a Jogsegély Alapítvány munkatársa és Arcenio Lopez, ügyvezető igazgató (Mixteco/Indigena közösségszervezési projekt) voltak.
Az előadók elsősorban Kalifornia illegális mezőgazdasági munkásairól beszéltek, de az általuk elmondottak jórészt igazak a floridai farmereknél dolgozó illegálisokra és más területek munkásaira is. Több mint 800 ezer ember dolgozik Kalifornia farmjain és csomagolóüzemein, akiknek túlnyomó többsége mexikói és közép-amerikai migráns munkás. Becslések szerint kétharmaduk „nem dokumentált”, vagyis illegális bevándorló és munkavállaló. A munkát, amit végeznek, rajtuk kvül senki más nem végezné el.
Ezek az emberek rossz körülmények között, összezsúfolódva élnek. Így talált rájuk a COVID-19, miközben semmiféle orvosi ellátásuk, egészségbiztosításuk nem volt. Többségük nem beszél angolul, nem olvas újságot és nem érti a híreket. Amerikának két dologgal kellett szembenéznie a humánus szempontokon kívül: ha ezek az emberek kiesnek a munkából, nem lesz élelmiszer a boltokban. A másik pedig az, hogy ha nem kezelik őket, a járvány hordozói és terjesztői lesznek. Nem beszélve arról, hogy emberekról van szó, akiket nem lehet magukra hagyni meghalni.
Itt szembesült Amerika azzal, hogy tudomást kell vennie hivatalosan is ezeknek az embereknek a létezéséről és gondoskodnia kell róluk. Meg kellett szervezni a tájékoztatásukat, hogyan tudnak védekezni, hol tudnak orvosi segítséget kapni. Meg kellett oldani, hogy a bevándorlási státuszuktól függetlenül kapjanak megfelelő egészségügyi védelmet és orvosi ellátást. Be kellett oltani őket, ami azért sem volt könnyű, mert az illegális státuszuk miatt féltek, nehogy összeszedjék és kitoloncolják őket, mint Trump idejében.
A problémát úgy oldották meg, hogy a kaliforniai állami egészségbiztosítást a bevándorlási státusztól függetlenül kiterjesztették azokra az anyagi rétegekre, amelyek közé az illegális mezőgazdasági munkások is tartoznak (Medi-Cal). Ennek ellenére felmérések kimutaták, hogy az illegális mezőgazdasági munkások több mint fele akkor sem vett igénybe egészségügyi szolgáltatást és kezelést, ha megfertőződött. Az 58 százalékuk akkor is elment dolgozni, ha fertőző betegek voltak.
Számos oka van ezeknek a számoknak, kezdve az egészségügyi biztosítás hiányától az egészségügyi rendszerrel szembeni bizalmatlanságig és a fizetések elvesztésétől vagy a bevándorlási státuszuk kiderülésétől való félelemig. De az állam vidéki részein az orvosilag képzett szakemberek hiánya is hozzájárult ehhez. Sokan elveszítették a szeretteiket. Most igyekeznek ingyenes teszteket adni, ha valaki pozitv tesztet produkál, eljutattják nekik a gyógyszereket, illetve igyekeznek mindenkit beoltani.
A járvány megmutatta Amerikának, hogy a sötétben él 12 millió ember, akikre szükségük van, és akikről kötelesek gondoskodni.
