Szemeink előtt értékelődik át a „hős” fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a „Tisza Párt” (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük azok hősiességét, akik 16 éven át szolgálták a NER-t, s amikor megszimatolták, hogy fordulhat a helyzet, a kampányban hősiesen kiugrottak. Különösen azok esete kétséges, akik azután álltak hősiesen a nyilvánosság elé, hogy látták, milyen dicsőség övezi a kiugrást.
A hősnek és a hősiességnek sokféle példája és definíciója lehet, de általánosságban elmondható, hogy a hős az, aki valamit kockáztat, valamiről lemond, legyőzi a félelmét, vállalja morális döntése negatív következményeit, s nem remélhet előnyt vagy hasznot belőle. Nem hősiesség az, ami látványos, de kockázat nélküli, ami csak akkor jön elő, amikor már biztonságos. Nem hősiesség, amit jutalomért tesznek. A hős nem akkor lép, amikor már megéri.
A „Tisza Párt” hősei korunk hősei, akik semmit nem kockáztattak, amikor a választások előtt kiléptek a NER-ből, amit éveken át szó nélkül kiszolgáltak. Szabó Bencének Magyar Péter már utcanévtáblát ígért. Az igazi hősök általában magányosak, nem övezi őket dicsfény. Nincs tömeg mögöttük, nincs sajtó, ami ünnepli őket, nem lépnek színpadra, nincs közönségük. Csak a súlyos következmény, amit az igazságért vállaltak.
Akik sorban egyenként kiléptek a NER-ből, mert látták a sikert, ami a kilépőket övezi, joggal számíthatnak arra, hogy ha Magyar Péter választást nyer, akkor a megfelelő időpontban választott kiugrásuknak meglesz a jutalma. Rendőrfőkapitány, vezérkari főnök, honvédelmi miniszter is lehet belőlük. Az ilyeneket nem hősöknek, hanem karrieristáknak hívják. Az igazi „hős”, ha valóban az, nem keresi a rivaldafényt, elhárítja az ünneplést. Nem ezért csinálta.
Hitelesebb lett volna a hősiesség, ha nem akkor fordulnak szembe az Orbán-rezsimmel, amikor semmi következménye nincs, semmit nem kockázatnak. Miért nem tették ezt korábban? Esetleg az első alkalommal, amikor azt tapasztalták, hogy politikai célokra használják a NAV-ot, a rendőrséget, amikor a hadsereg csádi missziója felvetődött. Amikor csak annyi lett volna a „jutalmuk”, hogy elveszítik az állásukat, börtönbe kerülnek, senki nem védi meg őket.
A hősiességnek lehetett volna olyan formája is, amit névtelenül sokan gyakoroltak, akik be sem léptek a NER-be, egy napig sem szolgálták a rendszert. De biztosan vannak olyanok is, akik az elmúlt 16 évben valóban hősiesen és névtelenül távoztak, viselve a következményeket. Ki ünnepli a rádiósokat és a köztévé újságíróit, akik kiléptek, amikor a Fidesz megszállta a közmédiát? Ki emlékszik még az éhségsztrájkolókra, akiket senki nem védett meg?
Ferenczi Krisztina, Török Mónika, Markó Beáta hősök voltak. Rájuk ki emlékezik? Nem volt idejük tiszásnak lenni, mert belehaltak a hősiességükbe. A Tisza köré szervezett hősgyártás propaganda, nem más, mint a fideszesség megdicsőülése: azok ünneplése, akik akkor léptek, amikor már nem kellett félni. A hős csak fideszes vagy a NER volt kiszolgálója lehet. Ez is igazi fideszes tempó. A szokásos kisajátítás és hamisítás.
Vajon nem voltak-e nagyobb hősök azok az ellenzéki képviselők, akik bementek a köztévé épületébe, hogy beolvassák a közleményüket, és a lábuknál fogva dobták ki őket? Vagy akiket éveken át meghurcoltak a bíróságokon? Vagy azok a neves és névtelen emberek, akik Iványi Gábort megvédték, amikor a NAV fegyveresen megszállta a Dankó utcát? Maga IVÁNYI GÁBOR, aki mellett a Fideszből kiugrott hős messiás egyetlen jó szót nem szólt.
Azok a professzorok, akik elveszítették az állásukat, az egyetemüket. Aki nem tudtak a képesítésüknek megfelelő munkát végezni, mert nem álltak be a NER-be. A CEU védelmezői, az SZFE diákjai és tanárai. Sándor Mária, a fekete nővér. Hadházy Ákos, akit a diktátor kopott szőrű vidéki rókának nevezett, akit számos alkalommal, megkergettek, fizikai bántalmaztak, a parlamentben megbüntettek, és feltárta az Orbán-rezsim bűncselekményeit.
Most üldözött, mert nem lép vissza ott, ahol ő a legesélyesebb, egy tiszás báb javára. Ezzel szemben dicsőítik azokat, akik még egy hónapja is szolgálták hűségesen a Fideszt és a diktatúrát. Szaporodnak az utolsó pillanatban kiugrott „bátrak”, mint háború után a partizánok. Csak a háborúban nem voltak sehol, pontosabban az ellenfél oldalán harcoltak. Kultuszt csinálnak abból, aki fideszes volt. Szerintünk meg szégyellje magát.
Ezek a „hősök” kompatibilisek a „Tisza Párttal” és Magyar Péterrel. Magyar Péter lenyomatai és képmásai. Magyarnak is nagyobb a becsülete 14 év NER-es karrier, lopás, korrupció, a rendszer hűséges szolgálata után, mint azoknak, akik soha nem szolgálták Orbán fasiszta zsarnokságát, egyetlen fillér sem tapadt a kezükhöz, mint Magyarnak, aki többszáz millió forintot zabrált zsebre. De Magyar „hős”, mert kilépett fideszes, emezek megvetett „óellenzékiek”.
A bűnük az, hogy nem tudták megnyerni a csaló választásokat, s mert akkor még nem utálták ennyien az Orbán-rezsimet, hanem helyezkedtek benne. De soha nem szolgálták, mint Magyar, soha nem értettek vel egyet, soha nem léptek be, pedig megtehették volna. Vállalták a következményeit. Őket leköpik a volt fideszes NER-lovag fanatikusai, ha nem állnak be a hősiesen kiugrott fideszesek mellé. A kiugrott fideszes hős, az üldözött ellenzéki áruló.
Az igazi hősök azok, akik ma is hűségesek az elveikhez, a demokratikus és jogállami követelményekhez, akik nem adják el magukat, hanem vállalják azt a mocskolódást, amit elszenvednek. Akik sütkéreznek a dicsőségben, azok nem hősök. Hamis a hősiességük, hamis a dicsőségük, ahogy a „Tisza Pártban” minden hamis és hazug, maga a tagság nélküli „Tisza Párt” is hamis. Hamis a rendszerváltásuk, hamis a reménységük, hamisak az indokaik.
Ezek a hősök jól illenek Magyar Péterhez, a „Tisza Párthoz”, és a hisztérikus, fanatikus híveikhez. De ilyen hamisságra boldog jövőt építeni nem lehet. Az igazság kiderül, lelepleződik. Homokra építik a házukat, akik ezekben a hazugságukban bíznak és hisznek. Lehet, hogy Szabó Bencéről és a többi hősről a „Tisza Párt” majd utcát nevez el. De az igazi hősök, a névtelen hősök, majd kerülőutakon járnak.
Addig is, amíg le nem szedik ezeket az ismeretlen neveket.
