A parlamenti ellenzék pártjai a rabszolgatörvény miatt fellázadtak és megpróbálták fizikailag megakadályozni a fideszes szavazógépezet működését.
Nincs is más lehetőségük, hiszen az ellenzéknek nincs semmilyen joga és eszköze arra, hogy a parlamentben bármiféle kontrollja legyen Orbán diktatúrájának.
Jelenlétük kizárólag a pártfinanszírozás parlamenti mandátumhoz kötött voltához kapcsolódik, a pénz az egyetlen indok, hogy a parlamentben vannak, és dicstelenül legitimálják Orbán rendszerét.
Nyolc nyomorúságos év után, miután kiépültek egy diktatúra alkotmányellenes jogi keretei, önkényesen megszüntették a demokratikus alkotmányt és az alkotmányosságot is, fellázadt a kollaboránsok hada, a magyar dolgozókat csaknem ingyenes túlórára kötelező, hazug rabszolgatörvény „megszavazásához” már nem voltak hajlandók asszisztálni. Kövért seggbe rúgta Orbán azért, mert már katonákat rendelt egy nappal korábban az ülésterem elé, ezért nem merték bevetni a fegyvereseket és az erőszakot a megválasztott ellenzéki képviselőkkel szemben.
Az ellenzék azt tette végre, ami a dolga, és az egyetlen módon igyekezett érvényesíteni az akaratát, amely a rendelkezésére áll. Az ellenállást választották, ami az egyetlen lehetséges eszköz egy diktatúrával szemben. A probléma csak az, hogy mindez a lázadás és ellenállás megmarad a parlament falai között, mert az ellenzék a pénzről nem akar lemondani, és nem vállalja azt, hogy az utcán politizáljon és utcai akciókkal, tömegtüntetésekkel, az élet megállításával tegye ugyanazt, amire most a parlamentben tett kísérletet.
Ezért az akció megmarad egy parlamenti zűrzavarnak, amiért az orbáni propagandasajtó majd az ellenzéket teszi felelőssé, és az emberek nem nagyon tudják majd eldönteni, mi is történt. Az ellenzék ma már eljutott annak felismeréséig, hogy nem lehet szótlanul tűrni a hétköznapi fasiszmust, a mindennapos aljasságokat, és szó nélkül asszisztálni Orbán bűnszervezetének és nemzetárulásának. De arra a felismerésre még nem jutott el, hogy amíg a parlamentben vannak, addig ennek az egész törvénytelenségnek ők a törvényesség látszatát adják.
Az ellenzéknek meg kell értenie, hogy a diktatúra ellen csak ellenállással lehet harcolni, az engedelmesség felmondásával, az ország megbénításával. Nem tudják a parlamentben megakadályozni, hogy a legképtelenebb törvényeket megszavazzák, mert nem tartanak be semmiféle szabályt. Meg kell vonni tőlük a legitimációt, a demokrácia hamis látszatát, világossá kell tenni, hogy ez egy diktatúra, és el kell vezetni a magyar embereket is annak felismerésére, hogy nem nézhetik tétlenül, hogyan árusítják ki őket és teszik tönkre az országot, egy elmebeteg vidéki focista akaratából.
Nem maradhat a látszatparlament szűk falai között az Orbán-ellenes és diktatúraellenes, antifasiszta lázadás. Be kell vonni az embereket, meg kell értetni velük, hogy nem hagyhatják tovább ezt az elmebeteg hazug ámokfutást. Az ellenzék végre megértette, végre dühösek, végre elszántak, végre összeszedték magukat, de ez nem elég, ennek a dühnek és elutasításnak az utcán kell folytatódnia, mert láthatják, hogy a parlamentben még fizikai erővel sem tudják megakadályozni a törvénytelenségeket.
Most látszik, mennyire nincs sajtószabadság, a viszonylag és részlegesen szabad sajtó sem képes felébreszteni az emberek jogos veszélyérzetét, nem képesek mozgósítani a diktatúrával szemben, és nem beszélnek egyenesen arról, ami Magyarországon történik. Akik maguktól mozdulnak a parlamenti hírek hatására, azok vélhetően ugyanazok, akik nyolc éve változó intenzitással elmennek tüntetni. A népet nem tudja elérni a valódi információ, hogy mi történik, mi zajlik az országban. Erre a még viszonylag szabadnak nevezett sajtó tartalma és hangvétele sem alkalmas.
Most sok múlik majd azon, hogy mi történik ezután. A Fidesz fenyegetései a pénzelvonással és más szankciókkal képesek lesznek-e „lenyugtatni” az ellenzéket, „meggondolásra” késztetni a „forrófejűeket”, a belső bomlasztók, akik szerint semmi értelme az ilyesminek, milyen befolyásra képesek, és az ellenzék meghunyászkodik-e, visszasomfordál és visszaül-e a parlamenti székébe, eljátszani továbbra is a demokráciát, és nyomkodva a gombokat, legitimálja-e azt a történelmi gyalázatot, ami nyolc éve zajlik az országban.
Ha igen, akkor az tragédia, és Orbán röhög a markába. Ha nem, akkor ki kell tartaniuk a végsőkig, és most már átfogóbb célokat kell megfogalmazniuk, világos üzeneteket kell küldeniük az embereknek, hogy vessenek véget Orbán és családja harácsolásának, diktatúrájának, Magyarország és Európa fasizálásának. Ha erre nem képesek, akkor ezek a fellángolások nem gyengítik, hanem erősítik Orbán fasiszta rendszerét.
