Vasárnap írtunk arról, hogy váratlanul e-mailben menesztette a Szinyei Gimnázium igazgatóját az oktatási államtitkár.
Tóth Gáborra nemhogy nem volt panasz, hanem a tantestület többsége támogatta, a szülők pedig úgy érezték, a veronai busztragédia után példásan fogta össze és segítette át a közösséget a nehéz időszakon.
Az igazgató elbocsátására gyorsan reagáltak a tanárok és a szülők: azonnali gyűlésük után petíciót indítottak az igazgató támogatására, melyben magyarázatot követelnek az Emmitől (cikkünk írásakor 410-nél járt az aláírók száma).
Néhány óra múlva váratlan közlemény jött az Emmitől, melyből kiderül, hogy „noha az iskolaigazgatók kinevezése nem miniszteri hatáskörbe tartozó kérdés, Balog Zoltán tárcavezető a Szinyei Merse Pál Gimnázium veronai tragédiát követő speciális helyzetére, valamint a jelenlegi igazgató neki címzett levelére tekintettel arra utasította Palkovics László oktatási államtitkárt, hogy legalább egy évvel hosszabbítsa meg az igazgató megbízását”.
Ebből a „jó rendőr-rossz rendőr” hangulatot árasztó, áporodott levegőjű játszmából továbbra sem derül ki, hogy
- miért akarták eltávolítani az igazgatót;
- Balog miért pont ezt az ügyet értékelte olyan fontosnak, hogy – noha nem hatásköre – azonnal intézkedjen;
- miért egy évre hosszabbították meg Tóth Gábor megbízását és mi lesz utána.
Amit tudunk: ősidők óta művelt, rendszereken átívelő stratégia egy csoport megtörésére, lágy, könnyen formálható gyurmához hasonlóvá tételére, ha a tagjait egzisztenciális bizonytalanságban tartják.
