Sokan tévednek, akik azt hiszik, hogy az Amerikai Népszava túl radikális és könyörtelen a politikai szereplőkkel szemben, akik bizonyos elvektől eltérnek, és emiatt az ország sorsát rossz irányba fordítják. A tehetetlenség és a várható következmények miatt kiáltunk, hogy meghallják, ez hova vezet. De mindez pusztába kiáltott szó, ám attól még muszáj kiáltani.
Mi még az általunk megvetett NER pozitív vonásait is hajlandóak lennénk elismerni, hogy kielégít egyfajta igényt, ha ez az igény nem a lélek mélyéről feltörő kollektív gonoszság lenne. Ami igazán fájdalmas ebben a rendszerben, az nem a sok stadion, az ellopott pénz, noha az is tíz években mérhető börtön, hanem az értelmetlen és cél nélküli embertelenség.
Lehetne úgy is egyeduralmat építeni, kifosztani az országot, hogy közben megmarad egy érzékenység a szenvedők, az elesettek, a magatehetetlenek, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülők iránt. Vannak humánus abszolút monarchiák. Én jobban szeretem, ha a jog uralkodik, és a törvény ad jogot minden embernek, nem az abszolút uralkodó kegye. De ha már van egy abszolút uralkodó, az lehetne emberséges is. Megengedhetné magának.
Ha nem a közös gyűlölet lenne az összetartó erő, ha nem az agymosás lenne az eszköz, hanem az értelmes szó, a meggyőzés. Ha az egyeduralkodó gondolna a saját szüleire, hogy másoknak is vannak szülei, és mérhetetlen fájdalom, hogy tömegesen úgy halnak meg, hogy nem kellett volna meghalniuk. Még nem kellett volna, ezért pedig pláne nem. Ha nem akarna minden pénzt elvenni, hanem adna a kórháznak is, a szegénynek is, az iskolának is.
Egy példa a gonoszságra, hogy egy évvel korábban befejezheti a gyerek az iskolát, minthogy szakmát kapna. A tankötelezettséget levitték 16 évre. Egy évvel a szakmunkás bizonyítvány előtt tömegesen hagyják ott az iskolát a szegény családok gyerekei, mert el kell menniük dolgozni, különben nem élnek meg. Szándékosan úgy csinálják, hogy ne legyen szakma sem a kezükben. Nemcsak a CEU-t szüntetik meg, hanem mindent, amit csak lehet.
Most pedig elfogadták a tanulási nehézségekkel küzdőket érintő törvénymódosítást, amely több tízezer gyereknek keseríti meg és teszi tönkre az életét. 2018-tól például megszüntetik annak lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyakból felmentést kapjanak az osztályzás alól. Ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy ne csak gyógypedagógusok, hanem szakképesítés nélküliek is foglalkozhassanak enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel.
Milyen szívük van ezeknek? Egy tanulási nehézséggel küzdő gyereket megfosztanak a siker élményétől, a képességeinek megfelelő előmenetel lehetőségétől, a szakmai segítségtől, és már gyerekkorban az alkalmatlansági érzést, a frusztrációt és az értéktelenséget nevelik beléjük, pedig ők éppen olyan értékes emberek, Isten teremtményei (ugye, Balog páter), mint bárki más, csak másfajta segítséget és módszereket igényelnek.
Nincs fájóbb, mint amikor egy ember azzal szembesül, hogy saját gyermeke valamely hátránnyal vagy fogyatékkal született. S erre jön az iskola, amely ezt nem veszi figyelembe, hanem az értéktelenségérzéssel szembesíti, a megvetéssel, a lenézéssel. Korcsnak, butának és nyomorultnak mutatja be, pedig csak egy bizonyos területen másfajta segítégre szorul. Egyébként pedig csodálatos lelke és egyéb képességei lehetnek, de nemcsak az az ember értékes, akinek bármilyen rendkívüli képessége van.
Ez tényleg a Taigetosz. Levetik a bármilyen fogyatékkal élőket a hegyről, kivetik az emberek közösségéből és társadalmából, megakadályozzák az egyenrangú életüket, a fejlődésüket, önmaguk kibontakoztatását. Elveszik tőlük az öröm és a sikerélmény lehetőségét, megölik a lelküket, zárkózott, frusztrált és félő, elvetett embereket nevelnek belőlük. Miközben nagy szájjal hirdetik a kereszténységet, de annyi irgalom és szeretet nincs bennük, mint egy utcai kilométerkőben.
Mivel lenne szegényebb és hatalmasabb Orbán Viktor, ha nem rúgna bele a kiszolgáltatott és védtelen emberekbe, ráadásul gyerekekbe? Neki is van öt gyereke. Nem gondolja, hogy más is szereti a gyerekét, másnak is megszakad a szíve, hogy megoldhatatlan helyzet elé állítják a gyermekét? Az ő szívük nem hasad meg, amikor a gyerek minden igyekezete ellenére nem megy valami, és nagy kövér könnycsepp gördül le az arcukon? Nincs szívük ezeknek?
Igaz, nézhetjük úgyis, hogy meg is semmisíthetnék az ilyen gyerekeket. Mert ebből a durva magatartásból egy olyan szemlélet tükröződik, hogy még legyünk hálásak, voltaképpen nagy szívük van, hogy ennyire is megtűrik őket, és nem dobják le őket szó szerint a Taigetoszról. Mennyivel lophatna Orbán kevesebb pénzt Mészáros Lőrinc nevén, ha tudna érző szívű lenni a rászorulók, a hátrányos helyzetűek felé? De ha érző szívű lenne, akkor ilyen rendszert nem építene.
Ugyanaz a könyörtelen szív taszít egy kisgyereket a reménytelenségbe, amely kerítést húz háború elől menekülő családok elé. Ugyanaz a szív, amely megvonja az emberektől a sajtó és a nyilvánosság, az informálódás szabadságát, képes elvenni a gyerekek szája elől a falat kenyeret, hogy üres stadionokat építsen, mint egy fáraó. Ezért hiába is mondjuk, hogy lehet vagy lehetne emberségesen is egyeduralkodni, mert fasiszta rendszert építeni jó szívvel nem lehet.
Nem tartozom a Kádár-rendszer után nosztalgiázók közé, de a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus hazugságára épülő rendszerben több volt a szeretet, az empátia, az emberség, a humanizmus, ha úgy tetszik, az idealizmus, mint ebben a nagy „keresztény” képmutatásban. Nem mintha ez új lenne, a Horthy-rendszer „keresztény Magyarországa” se az emberszeretetéről volt híres.
Az ateistákban, vagy liberálisokban több az emberség, mint a látasztkeresztényekben, mert legalább kímélet, együttérzés van bennük, az emberi jogokat többre becsülik, mint a magát kereszténynek nevező kőszívű rendszer. Jézus Krisztus együttérző volt a bűnösökkel, magát áldozta fel a bűnösökért, de a képmutató farizeusokat mérges kígyó fajzatainak nevezte. Aki tanulási nehézséggel rendelkező gyerekek életének tönkretételére törvényt hoz, nem is lehet másnak nevezni. Jézus Krisztus meghalt és feltámadott, hogy megmutassa a szeretetet.
Az Isten szeretet, és arról lehet megtudni, hogy ha megismertétek az Istent, hogy egymást szeretitek. Aki az erőset, az egészségeset szereti csak, de a beteget, a gyengét, a szegényt nem becsüli, hanem megveti, az nem keresztény, hanem fasiszta. Isten a szegények, az árvák, az özvegyek Istene, a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek Istene. Az üldözöttek, a menekültek Istene. Isten a megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló gyertyabelet nem oltja ki. Isten ott áll minden ilyen kisgyermek mellett és fogja a kezüket.
Jézus azért vette magára a világ gyalázatát, hogy ezekkel az emberekkel azonosuljon. Azért született istállóban, lett menekült és üldözött, fájdalmak férfija, betegség ismerője, hogy az olyan emberekkel vállaljon közösséget, az olyanokat mentse meg, akiket Balog, Orbán és a többi képmutató farizeus kirekeszt, megvet, elvet, törvényt hoz ellenük. Legalább ne hívnák kereszténynek magukat. De akkor nem lennének farizeusok.
A legfájóbb ebben a rendszerben ez az embertelenség.
