Purim napjára esett, hogy Európa cselszövőjét nem zárták ki a Néppártból. A Purim a zsidók ünnepe, az öröm napja, mert az álnok és gonosz Hámán, aki ki akarta irtani a zsidókat, saját tőrébe esett, és az általa ácsolt akasztófára függesztették fel. Orbánt, Európa Hámánját is felfüggesztették, de nem úgy, ahogy kellett volna. Nem zárták ki, így az álnokság, a fenyegetettség, a szabadság eltiprása bent maradt Európában. Ezért elmaradt a szabad világ „purimja”. A cselszövő Hámánt nem a maga ácsolta akasztófára függesztették fel, hanem ő ácsolt újabb akasztófákat. Meg is ígérte, ő fogja „felfüggeszteni” azokat, akik elkövették azt a védhetetlen hibát, hogy megkegyelmeztek neki. Az „ördögnek” nem lehet megkegyelmezni.
Orbán a Soros-Juncker plakáttal azt üzente, hogy a jelenlegi liberális Európa, az Európai Unió és az Európai Néppárt zsidó, mert a zsidó világösszeesküvés része. A liberalizmus zsidó világrend, melyet a maga ácsolta fára kíván felakasztani. Orbán ezzel a „zsidók” ellen támadt, mint Hámán, hogy mindenki neki hajtson térdet. A márdokeusi „zsidó” szellemet kívánja elpusztítani. A Néppárt megengedte neki, hogy tervét folytassa. Ilyen szomorú Purim még nem volt Európában. Purim napján kell nézni, hogy a mai Hámán újra szabad kezet kapott.
Az Európai Néppárt által emlegetett európai érték az, hogy nem uralkodhatnak zsarnokok, és egyetlen zsarnoknak sem kell térdet hajtani. Ezt Isten parancsolta meg a zsidóknak, de ez minden nép érdeke és vágya is. Ezért a zsidóság a legpozitívabb szerepet játssza a történelemben. Ezért vannak benne az igazi zsidók minden szabadságharcban, minden demokratikus törekvésben, a szabad világ megvédésében. Ezért támogatják a joguralmat, amely a zsarnokságtól megvéd. Ezért támogatják a liberális demokráciát is, amelynek „alternatívája” olyan elnyomó rendszer, amelyben a jog helyett egy ember uralkodik, akinek akarata előtt térdet kell hajtania mindenkinek.
Eszter királynő nevelőapja, Márdokeus, nem hajtott térdet Hámánnak. Ezért Hámán aljas tervet szőtt ellene, és el akarta pusztítani az összes zsidóval együtt. Ma, amikor Izraelnek fasiszta miniszterelnöke van, a zsidóság nemcsak vallást, származást, hanem emberi minőséget is jelent. Azt tekinthetjük „zsidónak”, aki kiáll az igazság, a szabadság, a jog mellett, aki nem hajt térdet senki előtt, mert senki nem helyezheti magát embertársa fölé. Ezt a fajta „zsidó” definíciót az Orbánhoz hasonló antiszemiták találták ki, amikor a zsidót a liberális zsidókkal és a liberális nem zsidókkal azonosítják. Volt idő, amikor liberalizmusa miatt még a Fidesz és „Zsidesz” volt a nácik szerint, ami bizonyítja ezt az értelmezést. Ma már ők a nácik vezérei.
Orbán illiberalizmusa Hámán programja. Az Európai Néppárt megengedte, hogy megácsolja a liberalizmus, a szabadság, a joguralom, a „zsidóság” akasztófáját. Meghirdette az egész világ liberalizmusának, zsidó szellemének elpusztítását, a „kereszténység”, a zsidó Messiás nevében. Ismerjük azt a „kereszténységet”, amely a zsidósággal szemben határozza meg magát, a zsidóság üdvtörténeti helyébe ülteti a „kereszténységet”. Ez az európai antiszemitizmus alapja és a holokauszt előzménye. Ez Hámán programja. Amikor Hámánt felakasztották, az helyreállította az igazságot. Nyugalmat és békét hozott, az ország felemelkedéséhez vezetett. Adolf Hitler is egy Hámán volt, akit ugyanúgy nem állítottak meg, mint ahogy most Orbánt sem. Hitler végrehajtotta Hámán tervét, ha nem is tudta kiirtani a zsidókat, mind egy szálig. Ezért van szükség új Hámánokra. A Soros-plakát újra azonosította „a zsidót”, mint ellenséget, a liberalizmusban.
Az Európai Néppárt csak beszélt azokról az értékekről, amely értékek Márdokeusban megvoltak, de bennük ezek az értékek nincsenek meg. Ezeknek az értékeknek szerves része az elvhűség, a kitartás, az elkötelezettség, aminek egy szikrája sincs meg az Európai Néppártban. Márdokeus kész volt meghalni, de akkor sem hajtott térdet sem Hámánnak. Fel is akaszthatja Hámán, de nem hódol be neki. Nem enged neki, nem vállal közösséget vele, nem asszisztál a zsarnoksághoz. Nincs olyan érdek, megfontolás, taktika, amely megalkuvásra vagy bármilyen kompromisszumra késztethetné. A gonosszal nincs alku. Nem lehet engedményeket tenni, közösködni. A gonoszt csak elutasítani lehet. Vagy ő, vagy én. Vagy ő „akaszt fel” engem, vagy én „akasztom fel” őt. Liberális demokráciában ez az „akasztás” kizárást, elutasítást jelent, totális elkülönülést.
Nincs Purim, nincs örömünnep, mert Hámán „él”. Hámán szabta a a feltételeket, Hámánt nem tették ki. A gonosz belül maradt, és ennek csak egyetlen következménye lehet, a gonosz győzelme és az igazak elpusztítása. A legkisebb engedmény és együttműködés sem lehet a gonosszal. A gonoszt nem lehet megtűrni, nem lehet korlátok közé szorítani, és nem lehet felhasználni. A gonosszal tilos közösködni. Akik ezt megteszik, azoknak semmiféle „értékeik” nincsenek, mert a magatartásuk a gonosz része, a gonosz tulajdonsága. Aki ilyen engedményeket tesz, máris elveszett, nem szabad ember, máris a gonosz uralma alatt van. Az máris térdet hajtott Hámán előtt. De Hámán ettől még úgy felakasztja, hogy nem győzi lóbálni a szél. Hámán a szabadság írmagvát is kiirtja.
Amikor Hámánt felakasztották arra az akasztófára, amelyet Márdokeusnak ácsolt, a zsidók felhatalmazást kaptak arra, hogy ellenálljanak és mindenhol legyőzzék Hámán embereit és a gonoszt. Ha Orbánt a Néppárt Márdokeus szellemében kizárja, az üzenet lett volna az egész világnak, hogy ellent lehet állni a gonosznak. Meg kell védeni a szabadságot, emberi méltóságot. Nem kell félni, Hámánokat le kell vágni. Ez az egész világon megkönnyebbülést és örömöt okozott volna. Igazi Purimja lett volna a földnek. Így azonban az öröm helyett csüggedés, kétség, aggodalom és keserűség lett a Purimból. Hogyan lehet örülni egy szabadulásnak, amikor ugyanezen a napon új Hámán kapott felhatalmazást, aki előtt meghunyászkodott, térdet hajtott az Európai Néppárt, és vele az Európai Unió.
Ez az a rákos daganat, amelyre azt mondta az orvosa, hogy majd „bölcsek” megvizsgálják, gyilkol-e, terjed-e, addig is közölték vele, hogy ne növekedjen tovább. Lehet készíteni a hullának a bonctermet.
Undorító és nevetséges, hogy Hámán mondja meg, mi legyen vele, miután nyíltan a közös elvek és értékek ellen támad. Egyetlen feltételt nem teljesített, a demokrácia elpusztításáról nem mondott le, hanem azt a szabad világ alternatívájaként hirdeti. A Sorosssal szimbolizált „zsidósággal” szemben az orbáni „kereszténységet”, a fasizmust kínálja. Ez ugyanaz az eset, amikor a bankrablót elfogják, és a bankrabló kiköveteli magának, hogy őt nem lehet letartóztatni, ő maga egyezik bele, hogy egy időre kivonja magát a forgalomból, de semmi baja nem esik. Kiábrándító, kétségbeejtő vakság, butaság, aljasság.
A Néppárt vezetői azt gondolják, hogy milyen remekül megoldották a probémát azzal, hogy becsapták saját Márdokeusaikat, hogy leszerelték őket. Hámán győzött, az ördögöt nem rúgták ki. Megtörtént az, amit Hámán akar. Mostantól a rabjai, a foglyai, Orbán „önfelfüggesztett” állapotában is uralkodik rajtuk, mert átléptek az ő „országába”, ahol ő az úr. Hámán tudja, hogy akik megalkudtak, akik megnyitották előtte az ajtójukat, egy sem éli túl őt. Átmeneti a hatalmuk, Orbán-Hámán felfalja őket. Egyenként húzza majd fel őket a fára, s mikor ezt látják szerte a világon, a világ követni fogja ezt, és irtani fogja a „zsidóságot”, akik az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia, a joguralom hívei.
Tehetetlenségünkben emészt a méreg minket, mert tudjuk, hogy ez vár ránk, de nem tehetünk semmit, mert ezek a gazemberek, Manfred Weber és társai, eladtak minket az ellenségünknek, a gyilkosunknak. Ezeknek annyi „értékük” sincs, mint egy galamb dúcon száradó szarának. Ezek az emberek annyit sem érnek, mint a galambszar a tavaszi szélben. Nem vigasz, hogy Orbán előttünk akasztja majd fel őket, bár jóleső látvány lesz, mert megérdemlik. Purim a pusztító utálatosság megdicsőülése napján nincs és nem is lehet. Halálos sebet kapott a gonosz, és ezek begyógyították.
A legkevesebb, amit kívánhatunk W1G Manfred Webernek, hogy a pitiáner, galambszaros, ócska, köpedék hatalma Orbánon múljon. Minden lépése Orbántól függjön. Ez a legkevesebb, amit megérdemel. Ha eladta magát neki ez a nulla, súlytalan, jellemtelen, karrierista, moslék ember, és ha nyakunkon tartják a németek ezt trógert, akkor élvezzék. Mi már élveztük eleget. Mi semmi közösséget nem vállalunk velük, megvetjük őket, undorodunk, utálkozunk, elhatárolódunk tőlük, mi a mi szívünkben Hámánnal együtt „felakasztjuk” őket. Összenőtt, ami mostantól össze is tartozik.
