Mióta a fideszes a hülye szinonimája lett, a fogalom némi fejlődésen ment keresztül. Korábban csak az alaptörvény asztalával, Kerényivel és a felcsúti stadionnal körülírható idiotizmus jellemezte, ami valamennyi diktatúra sajátja, az eszét vesztett diktátor figurájával együtt. Mindenkinek van egy erről szóló kultuszfilmje, a magyaroknak a Tanú, benne Virág, Pelikán és Bástya elvtárs. Ezek az állandó szereplői az egymást váltó diktatúráknak.
A rendszer lassan, de biztosan jut arra szintre, hogy maga a vezér és a környezete lesz az idiotizmus szinonimája. Ha Orbán nevét kimondjuk, és pocakos alakja megjelenik lelki szemeink előtt, már röhögünk, vagy vérmérséklettől függően a fejünket fogjuk. A diktatúrafejlődésnek ebben a szakaszában már nem szükséges Orbán mellé tenni a kisvasutat, Mészárost, a saját lábán mobilozó lányát vagy a kőbányász apját, önmagában röhejes a figura. Személyében testesíti meg a hozzá köthető valamennyi őrültséget, a nemlétező ellenséggel folytatott harcaitól kezdve a fehérvári huszárokon át a fatolvaj vejének adott milliárdokig bezárólag.
Ugyanígy van azokkal, akik a környezetébe tartoznak: kimondjuk Szijjártó, Rogán, Lázár, Kósa, Kövér, Áder és a többiek nevét, és dől a nép a röhögéstől. Anélkül, hogy bármit mondanánk a Pasa Parkról, a futsall-csapatról, a baltás gyilkosról vagy a Hortobágy eszéről. Erre a szintre azonban képes egy kormányzat is eljutni, amelyet akár le is válthatnak négy év után. A minőségi fordulat akkor következik be, amikor az elmebetegség rendszerré válik és a röhejes vezér filozófiát gyárt abból, hogy őket nem lehet leváltani.
Ezen a ponton kezd veszélyessé válni a történet.
A bolondok egy ideig szórakoztatóak, de attól kezdve nem, hogy ideológiát gyártanak és börtönbe zárják a normálisakat. Az alkalmazkodó képesség csodákra képes, ahogy azt szociálpszichológiai kísérletek bizonyítják. Ha a bolondokháza lakóit, mint egy kísérlet alanyait, megtesznek egy ország vezetőinek, a többség nem parancsolja őket vissza a rácsok mögé, hanem demokratikus úton megválasztja őket. Mintakövetése folytán hasonul, és rövid időn belül maga is idiótává válik. Az azonosulási igény és a csoporthoz való tartozás vágya legyőzi a normális észt. A szociálpszichológiai kísérleteket ezért szűkítik néhány fős csoportokra, mert tömeges méretekben nem lehetne leállítani.
Ettől kezdve a tömeg nem röhög rajtuk, hanem hasonul hozzájuk, és maga is röhejessé válik. Mondjuk ki azt a szót, hogy „fideszes”. Ugyanaz a lélektani hatás játszódik le, mint az előzőek esetében. Semmit nem kell hozzátenni, maga a szó röhögési ingert vált ki anélkül, hogy részleteznénk egy fideszes idióta karakterjegyeit. De a folyamat nem áll meg a korlátoltság szintjén, hanem átveszi a Vezér által kreált filozófiát, mint a világ nagy igazságát. E filozófia olyan lelki ajándékokkal stimulálja a beteget, amilyeneket a bolondokházában az ápolótól kaphat: semmiről nem ő tehet, nem ő a hibás, a külvilág ellenséges vele, de itt biztonságban van, megvédik, nem kell törődni semmivel, itt mindent elintéznek helyette, gondoskodnak róla.
Ha az elmebetegeket kiengedik, és nem mondják meg róluk, hogy elmebetegek, egy idő után nem lehet őket visszazárni, hanem az egész országot bolondok házává teszik. Ha a normális kisebbség sokat ugrál, rács mögé zárják. Ehhez pedig készen áll a bolond Vezér ideológiája, amely az egész ország meggyőződésévé válik. Az elmebetegek ritkán alkotnak saját filozófiát, valamelyik elődjük agymenését adaptálják és alkalmazzák az új viszonyok között. Ezek legtöbbször megfordítják a világot, ahogy a bolondot eszesnek, az eszest őrültnek, úgy a jót rossznak, a rosszat jónak mondják.
Az eszelős meggyőző ereje mindenkinél nagyobb, mert nincsenek gátlásai. Ez magával ragadja azokat, akik a gondolkodást nehéz munkának tartják és saját véleményükről örömmel lemondanak, mert nem biztosak magukban, és nem szeretnének sem kisebbséghez, sem vesztesek közé tartozni. Orbán a fideszes hülyéket azzal eteti, hogy a demokrácia és a liberalizmus rossz, minden bajnak forrása. Aki már tíz percnél többet eltöltött egy könyvtárban, az tudja, hogy ez egyáltalán nem új, minden diktatúra alapvető tétele, mert azt ne felejtsük el, hogy bolondok csak diktatúrában tudnak létezni. Számukra a szabad és normális világ fenyegetés, amit így győznek le.
Bolondra észérvek nem hatnak, mert minden érvet támadásként él át, amely ellen védekeznie kell. Az elfogadást nehezíti, hogy a belátást frusztrációként éli meg, viszont egész élete a frusztráció elől való menekülés. A magas IQ-val rendelkező, de műveletlen ember, akinek nagy ambíciói vannak, de hátrányos helyzete miatt frusztrált, kisebbségi érzésektől gyötört, az potenciális diktátor. Egy frusztrált társadalom tagjai tudat alatt felismerik benne a legnagyobb frusztráltat, akit boldogan követnek, mert a frusztrációtól való szabadulás ígéretét jelenti. Ennek útja az, hogy legyőzik, maguk alá hajtják az őket frusztráló világot, és bosszút állnak rajta.
Ehhez kell az önigazolás, hogy a külvilág rossz. A bajok okai azok, akik a frusztrációt okozzák, és a rendszer, amely ezt lehetővé teszi számukra. Minden antiszemitizmus mögött ez áll, de ahol nem a zsidók a frusztráció okai, ott másik kisebbség. A liberális demokrácia azért ellensége a frusztrációba belerokkant elmebetegeknek, mert lehetővé teszi, hogy szabad versenyben újabb frusztrációt okozzanak nekik. A bolondok előtt két út áll: megölni azokat, akik frusztrálják őket, vagy a rendszert lerombolni, ahol az egyenlő esélyek frusztrálhatják őket. Az elmebetegek először az utóbbit választják, de soha nem érzik magukat biztonságban, ezért a vége mindig gyilkolás lesz.
Európában a zsidókkal szembeni frusztráció elsődleges oka az volt, hogy a niceai zsinat után az egyház ortodox irányzata elhagyta a kereszténységet, és létrehozta a katolikus vallást, amely utána eretnekként gyilkolta a kereszténységet és a zsidókat. A frusztráció oka, hogy a zsidók ismertek valamit, amit ők nem. Az eretneknek minősített keresztényeket is azért égették, mert azt vallották, hogy ismerik az Istent, és vesztükre ez még látszott is rajtuk. A bálványimádó pogány vallás, amely kisajátította magának a „keresztény” nevet, hátrányba került a biblikus zsidókkal szemben, mert a dogmák és a bálványok a Szentírás szerint bambává tesznek, a Biblia pedig élesíti az észt. Ez a kisebbrendűség oka, a nemzettel azonosított hamis vallás az okozója.
Ezért került a „keresztény magyar ifjúság” és a „keresztény középosztály” hátrányba a Horthy-rendszer „keresztény Magyarországa” számára, ami frusztrációt okozott. Ezt a numerus clausussal, majd a deportálás révén látták helyesnek megoldani. A gyilkolást megelőzte a demokrácia és a liberalizmus elleni harc és ádáz gyűlölet, amely összeforrt az antiszemitizmussal. Az antiliberalizmus és az antiszemitizmus volt a közös nevezője a náci Németország, a fasiszta Olaszország és a „keresztény” Magyarország szövetségének. Mindhárom országot idióta elmebeteg vezette, Horthy is az volt. Miután a magyarok a rendszerváltástól és az Európai Uniótól nem a szabadságot várták, hanem a kommunizmusnál is biztosabb gondoskodást, ölükbe hulló jólétet, frusztráltak lettek.
Ez a helyzet már csak egy ambíciózus, kisebbrendűségi érzésektől gyötört és frusztrált, vidéki, skizofrén paranoiás elmebeteg megjelenésére várt, aki meg akarta hódítani a világot, de nem volt türelme hozzá, és csalódásként élte meg az SZDSZ oldalán a liberális létet. Rájött, hogy a hozzá hasonló frusztrált elmebetegek tábora a politikai katolicizmussal azonos jobboldalon található. A cseppet sem új ideológia kitermelte a maga idiótáit, és első lépésként újra harcot indítottak a demokrácia és a liberalizmus ellen, hogy korlátozzák azokat, akik frusztrálhatnák őket.
A vezér frusztrációi leírhatók a durcás kisgyerekhez hasonló zsákmányai alapján: mérhetetlen lopás a szegénység miatt, Puskás akadémia, FIFA és stadion a kudarccal végződött futballkarrierért. Korlátlan hatalom, az apai elnyomás miatt, iskolák bezárása a jobb iskolákba járt pesti értelmiségiek frusztrációja miatt, valamint az újabb kihívást jelentő idegenek gyűlölete. Ezért hirdeti a Vezér leplezhetetlen sértettséggel a Nyugat, a demokrácia és a liberalizmus végét, gyűlölteti meg a szabadságot és a szabadság képviselőit. Ebben a tekintetben nem különb az iszlám terroristáknál. Neki a nemzet az elmebetegek korlátlan hatalmát jelenti, amely addig maradhat fenn, amíg egy zárt közösségen belül van. Ezért hirdeti a „nemzetek” Euópáját a nyitott és szabad világgal szemben.
És most szeretnénk szólni a fideszes hülyékhez: tévednek a frusztráltak, ha azt hiszik, hogy a szabadság gyűlöletével és a szabad verseny felszámolásával megszűnik a frusztrációjuk. A lélek tudja, hogy a győzelem nem versenyben született, nem szabályszerű harcban. Ezért soha nem tud megnyugodni. A történelem mutatja, hogy ha megölöd a riválisodat, akkor sem tudsz megnyugodni és győztes lenni. Káinon nem segített, hogy megölte Ábelt. Nem sikeresebb lett, hanem még frusztráltabb. Ezért a fideszes hülyéknek fel kellene ismerniük, hogy egy elmebeteget követnek, aki őket nem a gyógyulásba, hanem még nagyobb betegségbe és vereségbe vezeti.
A hátrányos helyzet legyőzhető, a frusztráció megszüntethető, ha az ember reális célokat tűz maga elé, és azokat megbecsüli. De illiberális államban még ez sem lehetséges. Csak szabad társadalom és demokratikus ország adja meg a lehetőséget a sikerre, a győzelemre, a fejlődésre, a jólétre, a frusztráció felszámolására. Az illiberális állam nemcsak a lehetőséget és az eszközöket veszi el ettől, de még a verseny, az érvényesülés lehetőségét is. Nem kiemel, hanem még jobban belenyom a frusztrációba, és csak a gyűlöletet erősíti. Ennek a vége Káin sorsa, aki megölte a testvérét, mert irigy volt rá. De Káin a gyilkosság helyett választhatta volna azt is, hogy követi Ábelt, megtanulja tőle azt, amitől Ábel sikeres. Az alázat nem aláz meg, csak a kevélység és a büszkeség.
Az elmebeteg Vezér ellenségeddé teszi a külvilágot, amely nem ellenséges veled. Meggyűlölteti a felebarátodat, aki nem gyűlöl téged. Elhiteti veled, hogy a bajok oka a liberalizmus és a demokrácia. A nehézségek okozója a szabadság. De minden fordítva van, mint ahogy a bolond mondja. A demokrácia nem befejezett állapot, hanem a problémák megoldásának szabad, egyenlő jogokat nyújtó kerete. A bajok nem a demokrácia miatt vannak, hanem a világ természetéből fakadnak. A demokrácia ezeket nem takarja el. A diktatúrában semmivel nincs kevesebb baj, csak a diktatúra tagadja, leplezi, meghamisítja. A demokrácia elfogadja a valóságot és talál rá megoldást. A diktatúra meghamisítja a világot és a vége összeomlás.
A liberalizmus a frusztrációtól való szabadulás egyetlen lehetősége. Ha szabad vagy, bármi lehetsz, bárki lehetsz. A demokráca maga a liberalizmus. Liberalizmus nélkül még az elmebeteg Vezér sem lehetett volna soha miniszterelnök. De lehetett. Viszont nem volt elég neki, nem tudott megelégedni, mert beteg. Ezért hazudik a liberalizmusról, hogy másnak ne legyen esélye. Neked se. Elveszi az esélyét is annak, hogy a magyar emberek a kudarcaikból sikeresekké váljanak. Konzerválja a vereségérzést, a sértettséget és a frusztrációt, de az beteggé teszi még jobban a nemzetet. Az nem siker, hogy Orbán erővel elveszi a másét, és odaadja a talpnyalóinak. A siker az, hogy megtanulod a siker kulcsát, és úgy élhetsz, mint a sikeres emberek, akiket a filmekben látsz. Meglehet.
Ezért nem kellene fideszes hülyének lenni, van annál jobb. Nem politikáról beszélek. Az elmebeteg Vezér politikai ellenzéke bevonult hozzá a bolondokházába, semmivel sem különb nála. De van elég normális ember, aki vezesse az országot. Nem kell és nem szabad egyikre sem szavazni, hanem a bolondokházát kell megszüntetni. Miért lennél potenciális gyilkosok bűntársa? Miért akarnád még kisebbnek, még megalázottabbnak érezni magad a szabad külvilággal szemben? Legyél inkább te is szabad. Mi vár rád, amikor lezárják kívülről a határokat, mert előbb-utóbb meglesz? Jobb lesz, elmebetegek közt, megalázva, nyomorogva, mindentől elzárva? Azért, mert Orbán Viktorkát bottal verte a hülye apja, mert nem lett válogatott focista, és kisebbrendűségi érzése van a pesti zsidókkal szemben? Ezért kellene neked tönkremenni? A demokrácia, a jog, a biztonság és az esély a te életed kulcsa. Ez maga a liberalizmus.
A hazugságok vége nyomor, pusztulás, gyilkolás, és totális összeomlás. Muszáj hülyének lenni? Lehetsz boldog és sikeres. Képes vagy rá. Nem vagy rosszabb senkinél. Ledolgozhatod a hátrányt. De ha egy elmebeteget követsz, és engeded, hogy még mélyebbre nyomja a frusztrációdat, és hülyét csináljon belőled, véged van.
