Allah akbar! – hív a müezin jajveszékelő kiáltása a péntek reggeli imára Rijadban, Tuniszban, Bagdadban és Marseille-ben. Ugyanebben a pillanatban iparkodik a magyar nemzetvezető – szívében keresztényi irgalommal, ezt ő maga mondta – saját tulajdonú országos rádiójába a péntek reggeli prédikációja megtartására. Szorosan a nyomában állandó kísérője, ápo… fegyverhordozója, aki nélkül soha egy lépést sem tesz. A stúdióban a hangtechnikus már beállított mindent, az összes gomb, potméter a helyén, hogy az egyébként fülsértő fejhangon beszélő egyes számú politikus a rádióból, kellemes, férfiasan mély, búgó hangon szóljon az ő szeretett népéhez.

A mikrofonállvány is elhelyezkedett, a nemzetvezető kockás ingében – ezzel is jelezve, hogy ő egy közülünk – leül vele szemben, s kezdődhet a pénteki igehirdetés. Indul a bölcselkedésnek álcázott gyűlöletkeltés, uszítás, hergelés, az aktuális ellenség kijelölése, röpködnek a militáns szófordulatok, a vidéki budi szintű viccek, a rosszul használt közmondások, a zavaros és értelmetlen metaforák. A mikrofonállvány egyetértően bólogat – bár ezt a rádión keresztül nem látjuk, csak sejtjük – olykor megbicsakló hangon feltesz egy előre jóváhagyott kérdést. A haza bölcse és főfilozófusa nem szentel egyetlen gondolatot sem a 4 millió szegénynek, a több százezer éhező gyereknek, a tudatosan szétrohasztott és mára összeomlott egészségügynek, a halálozási számok emelkedésének, a kivándorolt honfitársak százezreinek, az oktatás ledózerolásának, ahol hónapok óta fizetést sem kapnak a pedagógusok. Nem, ilyesmikről nincs szó. Folyik az uszítás, a hergelés, az aktuális ellenség kijelölése, hamis adatok sulykolása, statisztikák kozmetikázása, esetleg egy csontként odavetett, a távoli jövőbe helyezett – és soha meg nem valósuló – ígéret valamire, bármire, oly mindegy.

Ez a péntek reggeli rítus Budapesten, miközben Rijadban, Tuniszban, Bagdadban és Marseille-ben a helyi imám uszításának végighallgatása után az imaszőnyegeikre borulnak az iszlámhívők. Magyarországon a politológusok, elemzők, egyéb értelmiségiek a magyar nemzetvezető péntek reggeli szent beszédét fogják napokon át csócsálni, értelmezni, magyarázni és értelmet keresni ott, ahol nincs. És nincs gyerek, aki elkiáltaná magát: A király meztelen! (Mellesleg az eredeti Andersen-mesében nem király, hanem császár szerepel…)

Az orrán labdával egyensúlyozó cirkuszi rozmár is szórakoztatóbb, mint a magyar média kormányt kiszolgáló igyekezetét figyelni. Azon persze nem csodálkozunk, hogy a kormányzó által csellel megkaparintott vagy adófizetői pénzen megvásárolt és elindított, majd adófizetői pénzen fenntartott írott és elektronikus sajtó, valamint annak – magukat újságírónak képzelő – munkatársai szorgosan és teljes odaadással iparkodnak megdolgozni kiemelt honoráriumukért. Magas jövedelmüket egy cseppet sem irigyeljük tőlük, hiszen éjt nappallá téve, homlokukon gyöngyöző verejtékcseppekkel írják a kormánypárt központjából megadott tematika szerinti sztorikat, szappanoperákat és különféle sorozatokat. Nagy szükség van erre, hiszen a bölcs magyar választók jóvoltából öt éve hatalmon lévő vidéki haverok társasága politizálással, az ország irányításával, uram bocsá a lakosság élethelyzetének jobbításával idő hiányában nem tud foglalkozni. A vidéki kormányzó és vidéki barátai hatalmas fába vágták fejszéjüket: minden erejükkel saját maguk és gyermekeik saját lábra állítására koncentrálnak.  Munkájuk akár sziszifuszinak is nevezhető, hiszen ugyancsak mélyről indultak, sok a behozni való, és felső limit nincsen. Mindezt szolgálják a fent említett médiadolgozók, akiknek fő feladata a figyelemelterelés, a hazugságáradat közvetítése, a dezinformáció.

Éber, jó fülű és jó szemű médiafogyasztó azonban további, a kormányt támogató, nem várt helyről érkező segítséget is észlelhet. A felekezeti tévé jobbra tolódását már észrevételeztük, ezért nem szeretnénk elismételni, hogy legnépszerűbb műsorukban a sztárriporternő újabban az első 25 percben valamelyik náci párt – kormányon lévő vagy kormányra kerülésre váró – képviselőjével folytat tereferét.

Ennél is szomorúbb, hogy úgy tűnik, beállt a dezinformációt sugárzók sorába az ellenzékinek mondott rádió is, amelyik a kormányzót és kormányát nem kedvelő hallgatóitól kalapozza össze a működéséhez szükséges forrásokat. Újabban a félóránként mondott és unalomig ismételt híreiben, hosszú, hosszú, hosszú bejátszásokat hallgattat anyagi támogatóival (értsd: hallgatóival) a nemzetvezető gyárlátogatásain, keleti despotáknál tett vizitjein, alapkőletételeken, szalagátvágásokon és buszmegállók felavatásán mondott alig kódolt zsidózásából (menekültek-üzleti körök-Soros), képzavaraiból és csúsztatásaiból. Teszi mindezt kommentár nélkül, hiszen híreket nem kommentál egy profi rádió.

A magunk részéről a desiffrírozást befejeztük. Várjuk a kisgyereket, aki elkiáltja magát: A király meztelen!

 

 

 

3 hozzászólás : Markó Beáta: (Dez)informálás

  1. bonhomme

    December 5th, 2015

    A király meztelen!

    A király meztelen!
    Csak locsog esztelen,
    és közben fesztelen.
    “Nincsen mit vesztenem’,
    véli a becstelen.
    De nagyon szemtelen!
    Amit tesz, nemtelen!
    Itt babér nem terem.
    Látod-é, mesterem?
    Könnyeim nyeldesem:
    ráfáztunk rendesen!
    Meg kéne mentenem
    hazámat, istenem!
    Nincs erre emberem:
    én kell, hogy megtegyem.
    Ha nincs több fertelem,
    nyugalmam meglelem.
    Eltűnik hirtelen;
    Sírja lesz jeltelen.

    Reply
  2. rontbont

    December 6th, 2015

    Az írás azt sugallja az én olvasatomban, hogy az imámok orbánhoz hasonlóan úszítanak. Ez egy nagyon erős és demagóg túlzás! Azt gondolom, hogy megerősíti az előítéleteket, egyenlőségjelet tesz a náci/keresztény orbáni ideológia és a muszlim ideológia közé a veszélyt és kockázatokat tekintve. Sajnálom, és értetlenül állok ez előtt, mert szeretem Markó Beáta egyenes, szókimondó és találó írásait.

    Reply
  3. Maggdy

    December 6th, 2015

    “És nincs gyerek, aki elkiáltaná magát: A király meztelen!”

    Megjegyzem ez a 180 perc című műsor nem éppen matiné műsoridőben van. Tényleg, kinek van alkalma ezt hallgatni? Az én számításaim szerint, talán a korán kelő nyugdíjasok kapcsolnak be rádiót reggel, munkaidőben. Én ha akarnám sem tudnám egyenes adásból hallgatni, mit makog az a majom hajnalok hajnalán, pedig több műszakban is dolgzok, de ha éjszakás vagyok már alszok, ha délutános vagyok még alszok, ha délelőttös vagyok dolgozok egy olyan helyen ahol lehetne a szabályok szerint rádiót hallgatni, de az üzem területe le van árnyékolva rádióadók ellen (szükségszerűen, mert TV-s és egyéb eszközök tesztelése is feladat).

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)