Talán emlékeznek még Magyarország büszke lakói arra, amikor Gyurcsány Ferenc beköltözött egy miskolci családhoz hű fegyverhordozóival együtt, akik igyekeztek jó arcot vágni mindehhez, mintha naponta járnának lakótelepekre együttérezni a nehézsorsúakkal. Kevés álnokabb és képmutatóbb PR esemény zajlott a rendszerváltás utáni Magyarországon. Még az sem kizárható, hogy Gyurcsánynak vannak őszinte érzelmei, képes együttérezni nyomorult helyzetben levő, és a fejedelmi látogatással végtelenül megtisztelt szerencsétlenekkel, de mindez a televíziókamerák erdejében zléstelen, a szerencsétleneket megalázó akció volt. Felhasználták őket propagandacélokra.
A legfrissebb hírek szerint Gyurcsány Ferenc most menekülteket fogadott be. Ez a helyzet más. Most valóban segített és példát mutatott. Mondhatnánk, jobban tette volna, ha ez nem derül ki, ha Gréczy Zsolt nem értesíti erről diszkréten a sajtót, de azt kell mondanunk, hogy most még ez is helyénvaló. Olyan példamutatás, amely másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Ez az akció azért más, mert valódi segítség olyanoknak, akik rászorulnak. Azok ez emberek, akiket Gyurcsány befogad, ételhez, italhoz, ágyhoz, emberi szóhoz, emberi gesztusokhoz jutnak, amelyek talán még az ételnél is fontosabbak. Ezek az emberek már régen nem kaptak emberi szót, s talán nem is tudják, fel sem fogják, kinek a házában vannak, de az emberséget érzik. Embernek érezhetik magukat újra.
Ezért minden tiszteletet megérdemel Gyurcsány Ferenc és családja. Ahogy minden tiszteletet megérdemelnek azok is, akik példáját követik, vagy bármilyen más formában segítséget nyújtanak. Erről most nem jut eszembe hátsó szándék, nem feltételezek furfangot, még akkor sem, ha Gréczy Zsolt barátom fejében azért megfordulnak efféle PR-gondolatok. Nagyon fontos volt, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel a kiállásával, áldozatvállalásával példát mutatott Magyarországnak, a hazájának. Bemutatta a kontrasztot Orbán és egy másik Magyarország között. Azért is fontos volt ez, mert Gyurcsány miniszterelnöke volt Magyarországnak, s mint ilyen, megtestesít valamit. Embersége üzenet a világnak is, hogy nem minden magyar olyan, mint a romlott és végtelenül züllött miniszterelnöke. Torkára forrasztotta a szót azoknak a szélsőjobboldaliaknak, akik azt mondják, vigyél akkor egy ilyet a házadba. Ő vitt.
Ez a gesztus azért is fontos volt, mert a Fidesz tervezett törvénymódosításai szerint ez nemsokára bűncselekménynek minősül majd. Orbán Magyarországán bűncselekménynek számít emberségesnek lenni. Ebből a szempontból szintén rendkívül pozitív megnyilvánulás volt, hogy Kakuk György átvágta az Orbán-kerítést. Még akkor is, ha ez nagyon jelképesre sikeredett. Neki az egész kerítés lebontásának kellett volna nekiállni, mindaddig, amíg le nem teperik a rendőrök. Ez lenne az ellenállás. A Demokratikus Koalíció nevű gittegylet permanens módon hirdeti a „nemzeti ellenállást”, amely az ő szájukból olyan szöveg, hogy még Hofi Géza előadásában sem lehetne röhögni rajta. Ezek olcsó frázisok, olyan képmutatás, amit nincs az az őszödi beszéd, amely valaha tisztára mos. De a menekültek felé tett gesztusok igaziak.
Még igazibbak lennének, ha összhangban állna a párt státusza ezekkel. Most lehet látni, micsoda erő lett volna abban, ha Gyurcsány pártja nem az állami pártfinanszírozást, nem a pénzt választja, hanem az elveket, és kívül marad a rendszeren. Ha nem esküszik fel Orbánra, és nem vonul be a díszletparlamentbe. Naponta mutathatnának hitelesen példát az ellenállásra, a rendszer kifigurázására, az orbáni kormányzat esztelenségeivel való szembesítésre. Mindenki szeretné őket. Lenne ellenzék, az egész ország élvezné a fricskákat és közutálat venné körül ezeket a szélsőjobboldali banditákat. Lenne ellenállás. De Orbán pénzével a zsebükben, egy nyilvánvalóan nevetséges parlamentben való ücsörgéssel, ez hiteltelen.
Kivéve ezt az esetet. Mert az a menekült, akinek Gyurcsány enni adott, az evett, akinek inni adott, az ivott, és aki emberi körülmények között lehajthatta a fejét, az áldotta az Istent. Nem szeretnék a gyurcsányista bálványimádókkal egy platformra kerülni, akik ebben újabb bizonyítékát látják szeretett elnökük isteni voltának, mert amit Gyurcsány és családja tett, azt tízezrek megteszik névtelenül most Barcelonában, Madridban, Izlandon, Münchenben és máshol. Olyan emberek, akik számára ez természetes, és ettől még sem miniszterelnök-aspiránsok, sem államférfiak nem lesznek. Gyurcsányt sem teszi ez azzá, mert az Alkotmánnyal szembeni árulásával bizonyította, hogy nem az.
De a menekültek befogadása akkor is nagyszerű, tisztességes és fontos tett volt, amiért minden tiszteletet és elismerést megérdemel. Ahogyan a családja is. Isten adja meg, hogy az efféle gesztusokban nem bővölködő magyar lelkekben is valami változást elindítson.
(A cikk megírása után láttam meg Gréczy Zsolt képeit és bejegyzéseit Gyurcsány Ferencről és a menekültekről, s a gyomrom megfordult megint. Az jutott eszembe, hogy ezek nem tudnak semmit ízlésesen csinálni, mindig kidugja a képét a hamisság. Nem tudom, hogy ez mennyire volt Gyurcsány akarata szerint való, de ha nem, akkor hűséges táskorhordozóit eligazíthatná néha, hogy ne próbálják mindig aprópénzre váltva lejáratni őt. Emiatt a cikket egy időre vissza is vontam, aztán barátaim unszolására visszatettem. Hátha csak ügyetlenség. Az mindenesetre pozitív, hogy akinek enni adtak, az evett. Legalább ennyi.)
