Lassan eljutunk a lényegig, beszéljünk végre a lényegről. Nem számít mennyien voltak az ellenzéki tüntetésen (egyébként kevesen), mert ez egyik napról a másikra megváltozhat. A független képviselő Mellár Tamást tiszteljük, de nem a politikai progaramalkotásáért, mert amit az ellenzéki tüntetésen előadott, az a kilincs fényesítése a süllyedő Titanicon.
Iványi Gábor civilként és egyházi vezetőként részt vehet bármilyen ellenzéki tüntetésen, és amúgy is bűnös mulasztás, hogy a „keresztény” nevet istengyalázó módon magára aggató Orbán-rezsimmel szemben nem mutatják fel a közéletben levő egyetlen keresztény lelkészt és egyházi vezetőt, aki a bibliai normákat képviseli és a krisztusi természetet bemutatja.
Az MSZP-ről azért nem érdemes beszélni, mert ez a párt nem tudja, hol van, nem tudja, kicsoda, saját magával sincs tisztában, a belső viszonyait sem látja át. Érdektelen az, mit mondanak, mert olyanok, mint egy filmgyári díszlet, amit lehet ide-oda tologatni, de nem jó semmire, csak porosodik a sarokban. Beszéljünk a lényegről, amit Gyurcsány Ferenc a lelkiismerettől gyötörve felvetett.
Bevallotta: az ellenzéki pártok olyanok a parlamentben, mint Orbán kalapján a pávatoll. A parlamenti ellenzéki politizálásnak nincs értelme, és sehova nem vezet. Bevallotta, hogy a közvetett demokrácia nem működik, mert a szavazók jogait nem képesek képviselni, mert semmiféle eszközük nincs ehhez. Üzent a választóknak, ne reménykedjenek, ne bízzanak abban, hogy majd ők képviselik az érdekeiket, mert erre semmiféle lehetőségük nincs.
Felmerül a kérdés, ha a parlamentben semmit nem tehetnek, mi értelme van ott maradni? Erre nem adott világos választ Gyurcsány Ferenc, mert nem tárta őszintén a hallgatóság elé a dilemma lényegét. Pedig elmondta, hogy hónapok hallgatása ezen való töprengéssel telt, ami egyébként a magyar ellenállás Achilles-sarka. A hallgatóságát azonban nem avatta be abba, hogy a dilemma legsúlyosabb kérdése a pénz.
Ott van nem tudom én hány ember, akiknek családjuk van, ez a munkájuk, meg kell élniük. A pártnak is működnie kell. Mi, akik nem politikából élünk, részvétlenül vetjük az ellenzéki pártok szemére, hogy pénzért legitimálják a rendszert, emiatt ülnek bent a parlamentben, amivel meggyőződésük ellenére demokráciának láttatják a diktatúrát. Az alábbiakban erről szeretnék beszélni, hogyan lehet és kell feloldani ezt a dilemmát, ami mindennek a kulcsa.
A párt nem tudja az embereit fizetni, ha kivonul a parlementből, elveszíti a finanszírozást, mert ilyen nagyságrendű egyéb forrásai nincsenek. Ezért kell bent maradni pávatollnak és a demokrácia díszletének a parlamentben. Ez valódi dilemma. Csakhogy Gyurcsány Ferenc nem csupán azt hallgatta el, hogy vívódása egyik oldalán a megoldatlan pénzkérdés és sok ember egzisztenciája áll, hanem a tekintetben sem bontotta ki az igazság minden részletét, hogy ők a parlamentben nemcsak pávatollak Orbán kalapján. Ennél súlyosabb a szerepük.
Ha csak arról lenne szó, hogy nem tudnak tenni semmit, de így megszerzik a működéshez szükséges pénzt, akkor túljártak Orbán eszén. Mert annyira vegyük komolyan egymást, és tiszteljük egymást, hogy nem beszélünk olyanokat, hogy ez az adófizetők pénze, és nem Orbán pénze, ez pedig nekik jár. Magyarországon az adófizetők minden pénze, és az ország teljes vagyona Orbán tulajdona, annak adja, akinek akarja. Senkinek nem jár semmi.
Az állami pártfinanszírozásra kifizetett pénzt sem adná ellenzéki pártoknak, ha nem lenne szüksége rájuk a parlamentben. Az ellenzéki pártok ugyanis nem csak a pávatoll szerepét játsszák el Orbán seggében, hanem legitimálják a diktatúrát, a demokrácia hamis látszatát kölcsönzik neki. Ez pedig Orbán elemi érdeke, ez az Orbán-rendszer létezésének az alapja.
A Sargentini-jelentés lényege éppen az, hogy ezt a hazugságot kezdi ki. Ezért fájdalmas, mert a rendszer alapját döntögeti, miközben az ellenzéki pártok parlamenti jelenléte ezt az alapot erősíti és hitelesíti. Az ellenzék parlamenti jelenléte ellene megy és tagadja ennek a jelentésnek a lényegi tartalmát és üzenetét, amit Gyurcsány Ferenc kimondott: az Orbán-rendszer diktatúra. Ezért a parlamenti jelenlét nem csupán etikai kérdés, hanem a rendszer alapját érinti.
Gyurcsány Ferenc gyónt, de elhallgatta a dilemma két lényegi elemét, amely szemben áll egymással: az egyik a pénz, a másik a rendszer legitimációja. Ez a kettő áll egymással szemben. Gyurcsány Ferenc tudja, hogy ez mit jelent, mert a rendszer a demokratikus legitimáció és látszat nélkül elfogadhatatlan lenne az Európai Unióban, de még a magyar közéletben is, és összeomlana. Csak nyílt erőszakkal lehetne fenntartani, de az megbukik.
A dilemma úgy merül fel, hogy pénz és ezzel legitimáció, vagy a legitimáció megvonása, de a pénz elvesztése. Ezt a kérdést kell feltenni, s ezt a két dolgot kell a mérleg serpenyőjébe tenni. Felelős államférfi, tisztességes ember számára nem lehet kérdés a válasz. Ebben az esetben, minden együttérzés mellett, nem lehet elég indok a politikustársak egzisztenciája és a családjuk megélhetése, de a párt anyagi bázisa sem. Nincs a kettő arányban.
Azonban van még egy szempont, ami viszont az alfája és omegája Gyurcsány Ferenc most meghirdetett programjának. E program helyes, a népnek azt mondja, menjen az utcára. Csakhogy, kedves Feri, a nép nem fog az utcára menni, és azért nem, amiért ti nem jöttök ki a parlamentből. A népnek is van egzisztenciális érdeke. Egyrészt nem veszélyezteti az állását, a megélhetését, s nem veszélyezteti a potenciális lehetőségeit, amit maga előtt lát. Talán nem véletlen, hogy nyugdíjasok felülreprezentáltak az ellenzékben, mert nekik nincs már komoly veszteni valójuk. Ők nem sok mindent kockáztatnak. Mások viszont igen.
Te azt várod el tőlük, hogy ők áldozzanak fel, adjanak fel mindent, de Te nem mutatsz a pártoddal ebben példát, Te nem adsz fel semmit. Ragaszkodsz a pénzhez, ragaszkodik a nép is. Ezért volt zengő érc és pengő cimbalom minden szavad, mert nem volt fedezete, s nem volt hitele. Halálra van ítélve az újabb próbálkozás, hogy majd addig lesztek az utcán, amíg a rendszer meg nem dől, mert nem lesz hozzá kritikus tömeg. A végén már csak azok és olyanok lesznek az utcán veled, akikel nem akarsz szégyenkezni, és Te is hazamész.
Ha kedden, a Sargentini-jelentés elutasításáról szóló parlamenti határozat után, az újabb tüntetésen, nem azzal kezded, hogy a Demokratikus Koalíció e gyalázat után kivonul a parlamentből, mindent feláldoz, lemond a pénzről, az utcai demonstrációidnak nem lesz közönsége. A DK-nak nem lesznek támogatói, az egész nevetségességbe fullad. Az egyik lesz az eddigiek sorában.
Felteszem én is a kérdést, mit lehet tenni? Azt, hogy ezt elmagyarázod az embereidnek, és aki ezt a tétet nem érti meg, az eddig is méltatlan volt arra, hogy egy fillért is kapjon. Ez a legjobb szűrő annak megállapítására, ki szívből, ki színből és pénzért forradalmárkodik a pártban. A tét nagyságának elemzésekor ne felejtsd el megemlíteni azt, hogy már nemcsak Magyarországról van szó, hanem egész Európáról, sőt a világról. Pártod kis embereinek az egzisztenciája áll szemben a világ fasizálódásával.
Mert ha Orbán teljes nyugalommal, biztos belföldi háttérrel, konszolidált és demokráciának látszó diktatúrával tud a magyar adófizetők és a magyar állam erőforrásaival EU parlamenti kampányt folytatni egész Európában, a szélsőjobb kerül hatalomra az EU-ban, akkor tudod azt, hogy mindennek lőttek. Akkor a kis pártembereid a hajukra kenhetik a fizetésüket és a kedvezményeiket, amelyeket ma babusgattok. Akkor nem lesz hova küldeni a gyerekedet. El tudod képzelni, hogy az egész világot Putyin, Orbán és a hozzá hasonlók vezetik?
Ezt kockáztatjátok, Feri. Ha ezt a dilemmát nem tudod megoldani, ha ebben nem tudsz egy elvszerű, felelősségteljes döntést hozni, akkor nem vagy államférfi, hanem beleragadsz az ellenségeid által kreált „ripacs” szerepbe. Ha annyira szeretnéd az embereid javát a DK-ban tartani, hogy a parlamenten kívüli politizáláshoz legyen embered, aki főállásban végzi ezt, akkor adj nekik az Altusnál, valamelyik cégednél sportállást. Emlékszel: az előző átkosban az NB I-s focisták bújtatott állásban dolgoztak állami cégeknél. Munkaidőben fociztak.
Vagy hívj össze néhány gazdag embert, baloldali és liberális demokrata érzelmű milliárdos vállalkozókat, hogy hozzanak létre egy pénzügyi alapot, amivel Orbán pénzét kiváltjátok. A magyar vállalkozókat is szemmel tartják, és tudom, hogy mit kockáztat, aki ebbe beszáll. A helyzet azonban súlyos, és nem kizárt, hogy vannak, akik ezt megértik. Legvégső esetben fordulj szeretett népedhez, hogy adakozzanak, építsétek fel alulról az ellenállást. Lábbal is lehet pártmunkát végezni, nemcsak százmilliókkal. Az antifasiszta ellenállás mindig ez volt.
De ennél lehet jobb ötletetek is. A lényeg, hogy ezt a kettős játékot nem lehet tovább űzni, ezt meg kell érteni. Ha ezt teszed, elveszíted minden hiteledet, bohóckodás lesz az egész, s azt se felejtsd el: ha nem egy felelős parlamenten kívüli erő irányítja az utcai folyamatokat, hanem megvárjátok, amíg nélkületek a nép dühe viszi utcára az embereket, azt nem lehet kontrollálni, és annak nemkívánatos véres vége lehet.
Magyarországon az építi majd újra a demokráciát, aki először lép ki Orbán-rendszeréből, aki feláldoz mindent, ha kell, az életét is (de nem muszáj meghalni), és akihez csatlakozni lehet, aki példát mutat, aki áldozatot hoz, aki hiteles lesz, akinek lehet hinni, mert a tettei adják a szavai hitelét. Aki mer bátrat húzni, aki nem fél, aki nem esik hasra azonnal az első akadálynál, hogy miből él majd meg valamelyik aktivista. Hidd el, megél. Megoldja.
Nehogy azt hidd, hogy a parlamentből való kivonulás eljelentéktelenítené a pártot, és nem lenne hallható a hangotok. Ellenkezőleg. Nem lehet kihez csatlakozni Magyarországon, ez az emberek baja. Aki a parlamentben Orbán kenyerét eszi, és legitimálja a rendszerét, azt nem veszik komolyan, s jól teszik. Nem lehet két úton sántikálni. Figyeld meg a macskádat, hogy igaza volt-e József Attilának, e nemzet nagy prófétájának: „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.
Te meddig próbálkozol még ezzel? Statiszta akarsz lenni, vagy főszereplő? Megélni akarsz és vegetálni, vagy tenni valamit? A parlament zsákutca, belül nincs kiút. Csapda, amelyben vergődtök. Ha nem mertek kijönni, semmi nem lesz. Belőletek sem, az országból sem. Ha bent vagy, nem vagy kint. Amikor kivonultál, akkor is úgy vonultál ki, hogy bent maradtál. A kivonulás határa a pénz megtartása volt. De ez így nem megy. Akikre számítasz, azok kint vannak. Nem fognak veled szóba állni. Mi kint vagyunk. Te pedig belül. Nem vagyunk egy oldalon. Ezt értsd meg.
