A 2018-as választás talán utolsó lehetőség arra, hogy Magyarország népe nemet mondjon Orbánra. Utolsó lehetőség arra, hogy a magyar nép lázadása egy választásban öltsön testet és ne egy vérengzésbe torkolljon. A magyarok most kapnak utoljára lehetőséget arra, hogy igazi „fülkeforradalmat” csináljanak, és kinyilvánítsák a szabad akaratukat.
Mindenki biztos lehet abban, hogy Orbán soha többé nem enged meg hasonló helyzetet. Az egyetlen reménye abban van, hogy a kamupártokkal és az önző, pénzéhes ellenzéki pártok segítségével megakadályozza azt, hogy a nép két jelölt közül válastzhasson: Orbán jelöltje, és a demokraták ellenjelöltje között. Így akar, így hajlandó véleményt mondani a nép, mert igent mondani senkire nem tud, és nem is akar, de a „nem” kimondására hajlandó.
Ez egy helyzet. Orbán elszámította magát, Hódmezővásárhely teljesen megfordította az egész politikai helyzetet. A hódmezővásárhelyi jelölt jó jelölt volt, de érdemei elismerése mellett a válastzók még Vásárhelyen sem rá, hanem Orbán (és a hűbérese, Lázár) ellen szavaztak. A jelölt és az ellenzék nem volt ennek akadálya. Ez a hódmezővásárhelyi recept. Nem az ellenzék győzött, hanem Orbán elleni lázadás történt.
A helyzet az, hogy az Orbán-ellenes utálat elérte azt a szintet, hogy az ország lakossága felbátorodott, és hajlandó lenne ugyanerre. Orbánt pedig váratlanul és védtelenül érte ez a helyzet, túl kevés az idő, hogy bármit tegyen ellene. Csak a kamupártok szervezésében és az ellenzéki pártokbe beépített embereiben, az ellenzék önzésében bízhat, hogy nem áll fel mindenhol az országban az „egy az egy ellen” szituáció. Mert abban ő vereségre van ítélve.
Hódmezővásárhely egyrészt leleplezte az ellenzéket, hogy az anyagi érdekeltség az oka, hogy nem állítanak egyetlen jelöltet Orbánnal szemben, mert az anyagi érdekeltség arra ösztönzi őket, hogy elég saját jelöltjük legyen az állami források megszerzésére. Az egész így van kitalálva. De Hódmezővásárhely az ellenzék tisztességesebb részének lehetőséget is adott arra, hogy tanuljanak ebből, és feladják az önző szempontjaikat.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy váratlan pillanatban Orbánt tényleg le lehetne győzni, először és utoljára a NER történetében, ha ők nem állnaka z emberek útjába, és engedik, hogy a nép kinyilvánítsa a véleményét, megjelenjen a népakarat, és a nép a lázadását egy parlamenti választásba fojtsa, ne pedig egy öldöklésbe. Ezt a lehetőséget a magyar népnek meg kell adni. Minden ellenzéki párt, amely ennek útjába áll, hazaáruló és nemzetellenes.
Mindenki tudja, hogy az alkotmányos rend megdöntése óta hirdetem a rendszer bojkottját. Az államcsínnyel létrehozott NER-t alkotmányos kötelesség bojkottálni a hazug választással együtt. Ez a véleményem jogi értelemben semmit nem változott, de a népnek joga lázadni, és ebben nem lehet és nem szabad korlátozni. Ha ez a lázadás egy választás formájában valósulhat meg, akkor az a lázadás legelfogadhatóbb formája a lázadások történetében.
Orbán csal. Mindig is csalt, most is csal. De a helyzet az, hogy a nép lázadása elsöpörheti a csalással együtt. Ezzel semmi nem oldódna meg, de világossá válna a tényleges helyzet, hogy az ország nagy többsége utálja és elutasítja őt, a maffia családjával és a hűbéreseivel együtt. Rákényszerül arra, hogy a hatalmát nyíltan diktatórikus és erőszakos eszközökkel tartsa meg vagy szerezze vissza. Ez is előrelépés a rendszer négyévenkénti legitimációja helyett.
Hódmezővásárhely statisztikai minta. Arról szól, hogy a nép követeli az akaratnyilvánítás lehetőségét, de nem pártokra akar szavazni, nem a jelöltek személye a fontos, hanem az, hogy ítéletet mondhasson Orbán felett. Aztán lesz, ami lesz, de most már ebből a hazug, tolvaj, gyűlölködő gazemberből elege van. Ezt az óhaját tiszteletben kell tartani, lehetővé kell tenni. Még akkor is, ha „egy az egy ellen” felállás sem lenne elegendő a győzelemhez.
Utána azonnal vissza kellene térni az alkotmányos rend megdöntésének kimondásához, s mindahhoz, amiért egyébként bojkottálni kellene az egész rendszert. Másképp nem lehet működő országot és igazságot teremteni. De ez a kinyilvánított népakarat felülírja még a bojkott jogállami követelményeit is, mert a népszuverenitás elve alapján tiszteletben kell a nép akaratát tartani.
Azok az ellenzéki pártok és jelöltek, amelyek nem lépnek vissza attól, hogy az egyetlen, a legesélyesebb jelölt álljon Orbánnal szemben, ezt a népakaratot törlik el, és akadályozzák meg a népet abban, hogy igazságot szolgáltasson. Ehhez nincs joguk. Ez népellenes árulás. Mi elvi alapon ellene voltunk annak is, hogy a náci múltját csak formálisan elhagyó Jobbik közeledését demokratikus pártok elfogadják, de a népakarat ezt is felülírja, s a nép még a Jobbikkal való együttműködést is elfogadta.
Hogy ennek milyen parlament a következménye, az látszólag a népet nem érdekli, ez egy további megoldandó kérdés. A népet az érdekli, hogy Orbán takarodjon, és elmondhassa ezt neki. Méghozzá a szavazófülkékben, mert a nép bölcs, nem akar ölni, gyilkolni, s nem akar véres polgárháborút. De ki akarja mondani, hogy elég volt belőlük. S attól kell most tartani, hogy ha az ellenzéki pártok ezt nem teszik lehetővé, később már nem lehet mást tennie. Ez az ellenzék felelőssége. Pénz vagy élet? Ez a kérdés.
Abban ugyanis mindenki biztos lehet, hogy ha Orbánnak sikerül megosztania az ellenzéket, ha a hódmezővásárhelyi modell nem áll fel, és a nép nem látja, hogyan is szavazhat Orbán ellen, akkor Orbán győzni fog, és soha többé ilyen helyzetet nem enged meg. Ezért az sem számít, hogy Simicska ki volt korábban, miért szakított a nagy G. barátjával, támogatni és segíteni kell. El kell fogadni a leleplező anyagait, bátorítani kell, mellé kell állni, ne féljen a legbrutálisabb bizonyítékokat is nyilvánosságra hozni. Akár mentességet kell ígérni neki, ha olyan ügyről van szó, amelyben ő is érintett volt.
A népakarat szent. Semmi nem drága, hogy a nép megtehesse, amit szeretne. Ha ennek az a feltétele vagy a következménye, hogy az „egy az egy ellen” felállásban Jobbik jelöltre kell szavazni, akkor arra kell szavazni, mert a nép nem ellenzéki pártokra, hanem Orbán ellen szavaz, amit nem szabad megakadályozni. Simicska az elmúlt időszakban bizonyított, hogy a Jobbikot visszaterelte, és nem hagyta belülről Orbán által megpuccsoltatni. Megváltozott a Magyar Nemzet is, a leleplező anyagaik teljesen korrektek, minden igényt kielégítenek.
Ezt el kell ismerni és értékelni kell. Nincs sok idő. A népnek ki kell fejeznie március 15-én is az akaratát, amit kifejezett Hódmezővásárhelyen. Rá kell szorítania, rá kell kényszerítenie az ellenzék pártjait, hogy ha nem engednek a népakaratnak, hanem útjukba állnak, akkor nekik végük van, mert Orbánnal egy kategóriába kerülnek, s ugyanolyan közutálat tárgyai lesznek. Történelmi helyzet van.
Március 15-e nem zsarnokok, hanem a liberális polgári demokraták ünnepe. Ezért erőt kell meríteni 1848-ból, a márciusi ifjakból, a liberális demokratikus követeléseiből, amelyek ma is ugyanazok. 1848 Orbán ellentéte, mégis ellophatta egy zsarnok a szabadság ünnepét, s ezt most meg kell akadályozni. Nem szabad félni, a megfélemlítés az eszközük. Az igazság a mi oldalunkon áll, a jog mellettünk áll. Jogot a népnek! 1848 a liberális jogok ünnepe, és mindenben Orbán illiberális államának ellentéte.
A zsarnok nem sajátíthatja ki, ez ellene szól. 1848 a liberalizmus, az antiklerikalizmus, a felvilágosodás, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a közteherviselés ünnepe. A forradalom napja. A zsarnokság eltörlésének napja. Nem az Orbán-család megdicsőülése. Ezt határozottan el kell utasítani. Történelemhamisítás zajlik 2010 óta, a márciusi ifjak emlékének meggyalázása. Vissza kell venni március 15-ét, és 1848-at kell zászlóra tűzni.
Menjen el mindenki az 1848-as demokraták március 15-i ünnepségére, mutassák meg az Orbán-ellenes emberek, mennyien vannak. Ez is a demokratikus lázadás egyik formája. Ne engedjék, hogy rasszisták, zsidózó, cigányozó, szélsőjobboldali söpredék által szervezett megmozdulás lenyomja őket. Orbánnak vége, morálisan megsemmisült. Ezt ki kell fejeznie a március 15-i megmozdulásnak is. Erőt kell demonstrálni, a szabadságot kell hirdetini, és az ellenzéknek az „egy az egy ellen” felállást kell bejelenteni. Akkor Orbán április 8-ig már nem alszik.
Ez tényleg az utolsó lehetőség. Most még megmenthető a haza és a magyar fiatalok jövője. Ezzel a felelősségérzettel kell mindenkinek egy szívvel és egy lélekkel jelen lennie. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
