Amint az várható volt, már be is indult Hosszú Katinka karaktergyilkolása. A rövidebb és hosszabb száron tartott lakájmédia, az önszorgalmú cinikus hülyék, a lefizetett kegyencek már gyalázzák mind a világ legjobb úszónőjét, mind azokat, akik ünneplik a bátor kiállását, az elvszerűségét. Ezek teszik tönkre ezt az országot. Gyalázzák azokat, akik elismeréssel tartoznak a legszebb emberi tulajdonságokért. Van azonban ebben a történetben egy fontos mozzanat, amelyre érdemes felfigyelni. A magyar nép nagy része megérzett valamit Hosszú Katinka magatartásában, ami nagyon hiányzik neki, amire láthatóan vágyakozik, de nincs bátorsága és ereje hozzá. Mintha elegük lenne a gyáva, elvtelen, megalkuvó pojácákból, a korrupt emberek sunyiságából, s Hosszú Katinkában elveszett önmagukat találnák meg. Ez meglepően pozitív képet fest a NER népéről, ami reményt keltő, de nem elég.
Már Sándor Mária kiállása is azt mutatta, Hosszú Katinka fellépése pedig egyenesen bizonyítja, hogy egyetlen bátor és jellemes ember képes megváltoztatni az országot. Csakhogy eddig ilyen nem volt. Magyarországon a két legerősebb és legbátrabb férfit Máriának és Katinkának hívják. Hosszú Katinka ügyének semmi politikai vetülete nincs, és nagy hibát követnek el azok, akik ebbe bármi politikai aktualitást kevernek. De az ellenzék hazugságait semmi nem leplezi le plasztikusabban, mint ennek az egy szál magában kiálló öntudatos, elvszerű és bátor úszónőnek az esete, akinek nem számít a pénz, nem számít az előmenetel, nem számítanak a kiszámítható negatív következmények, csak az igazság számít, csak az elvek számítanak és az önmagával való azonosság számít.
Kivételesen ezt megértette a magyarok többsége és megfogta a szívüket. Ilyenek szeretnének lenni, és ilyen embereket szeretnének látni. Azért nincs a magyar álellenzéknek valódi támogatottsága a ballib fanatikusain, az ország törpe kisebbségén kívül, mert nem látnak egyetlen ilyen embert. De még csak hasonlót sem, mint amilyen Hosszú Katinka. Ha Gyurcsány és társai így álltak volna ki, és nemzetközi sajtótájékoztatón így tépték volna ketté a Fidesz csaló választási törvényét, még inkább az alaptörvénynek nevezett gyűlöletes papírhalmazt, akkor ilyen suttyó emberek, mint az Orbán, Kövér, Rogán, Lázár, Kósa nevű idióták, nem uralkodhatnának Magyarországon. Akkor ezek a senkiháziak a rendszerükkel nem fenyegetnék immár az egész Európai Uniót.
Ehhez azonban hitelesség is kell, hogy elhiggyék az emberek, nem pénz, nem számítás, nem hatalomvágy, hanem kizárólag tiszta jószándék áll a jellemes, gerinces, elvszerű kiállás mögött. Amikor elhiszi a kívülálló, hogy ez az ember feláldoz valamit, s nem kap cserébe semmit, de az igazságból nem enged. Nem hagyja magát megvásárolni, lefizetni, felhasználni, elhallgattatni, hanem vállalva minden következményét, bátran kiáll, és ellentmond a basáskodó nímandoknak, a magyarokat megalázó és vert helyzetbe kényszerítő középszerű és élősködő hülyéknek. Ehhez az is kellene, hogy akik ezt teszik, azokat ne kapják rajta kéthetente, hogy hazudtak, mást mondanak. S az ilyen fellépés hátterébe nem árt valami képesség, teljesítmény, mondjuk világbajnoki aranyak sokasága, de elég lenne valami tehetséges kormányzás is, ami az aranyfedezete lehetne egy ember szavának. De ilyen nincs.
Ezért a világ legtermészetesebb dolga, hogy aki nem tud így fellépni, mert a gerince helyén már régen egy mosogatórongy van, vagy az ilyen kiállása tiszavirágéletű, esetleg röhögésbe fullad, mert a szavainak semmi aranyfedezete nincsen, semmiféle valós teljesítmény nem áll mögötte, annak vissza kellene vonulnia a konyhába, a kiskertbe, a hobbijába, a szakmába, ha volt ilyen, és szabadon hagyni a terepet azok számára, akiknek nem olyan a szája, mint a fosós kacsa segge. Meg kellene érteniük, hogy alkalmatlanok, ahogyan a másik oldalon is a nép szemetjei állnak. Ezek az emberek nevelik bele a magyar népbe a simlisséget, a sumákságot, a jellemtelenséget, a megalkuvást, a kiskapuk keresését, okozzák a kudarcaikat és a sikeresekkel szembeni frusztrált gyűlöletet.
Náluk súlyosabb felelősség már csak azokat terheli, akik ezeket a hiteltelen, jellemtelen pojácákat támogatják, életben tartják, eltűrik. Orbán a „pávatánc”, a „csavaros magyar észjárás” és más elmés kifejezésekkel már ideológiát is gyárt a magyar népnek a jellemtelenségből, a megbízhatatlanságból, és abból, hogy bátran legyenek szar emberek. Hosszú Katinka most azt a jó érzést adta a magyarok többségének, hogy látnak egy nem megalkuvó, nem gerinctelen magyart, akivel azonosulni tudnak, elvesztett önmagukat keresik és látják benne. Feltámad bennük a százszor elárult pozitív magyar identitás. Katinka ellenfeleiben egész életük tönkretevőit utálták meg az iskolától a munkahelyig, az összes tehetségtelen hülyét, akivel valaha találkoztak, mindig döntési pozícióban voltak. Akik ülnek a nép feje fölött, aratják a pénzt és a sikert mások tehetségéből és szorgalmából, és még a bakancsaik alá is kényszerítik őket.
Ez az, amit nem tudtak megtenni egy szabad emberrel, aki Amerikában él, de büszke magyar, akiben magára ismert a magyar ember elnyomott jobbik énje. Csakhogy ez a jobbik én semmit nem ér, ha megtapsolja Katinkát, egyetért vele, és a saját életében ugyanazt folytatja, amit eddig. A magyarok többsége ilyen kettős életet él, kettős karakter, akinek tetszik, ha valaki más nem fél attól, ha ott a csalán, de amikor ő kerül abba a helyzetbe, akkor elfelejti, hogy mi tetszett neki, azonnal meghunyászkodik, a kockázatra, a lehetséges hátrányra gondol, és megalkuszik. Legfeljebb a másik farkával veri, de ő nem áldoz fel semmit. Nem lát az orránál tovább, hogy amit ma elveszít a jellemes kiállásával, annak holnap a százszorosát nyeri meg, az elvtelen kompromisszumával viszont örökre elveszít mindent. Ezért Katinka majd elbukik, de a nép nem menti meg, mert a nép csak pofázik, de ha tenni kell valamit, gazdái lábainál dorombol.
Senki nem tudja, milyen szoftverek hiányoznak Hosszú Katinka szerint a magyar úszósportból, mert nem ez a lényeg: a profizmus és a világszínvonal ütközött a középszerű nímandokkal, a szabad ember bátorsága a másokat megbéklyózó, megbénító, korlátozó hatalmasságokkal, akik csak addig nagyok, amíg egy ilyen bátor és szabad emberrel nem találkoznak. Akik a fejlődés és a haladás kerékkötői, mert őket a szabad verseny a helyükre tenné a szemétdombon. Ők visszavinnék ezt az országot a középkorba, ahol minden kiváltság az övék, tárgyuknak tekinthetik a másik embert, zseniket taposhatnak a porba, miközben ők maguk senkik. Hosszú Katinka személyében megint Ludas Matyi találkozott Döbrögivel, de országosan az egész népet megalázó és elnyomó Döbröginek nincs egy Ludas Matyija, mert a magát ellenzéknek hazudó jellemtelen senkik gyülekezete legszívesebben ispán lenne a Döbrögi mellett.
Ezt utálta meg a magyar nép, ez az oka, hogy nem támogatja ezt az álellenzéket, és felszabadul a magyar lány láttán, aki megkerülve ezt a sok senkiházit, bemutatta, mire lenne képes a tehetséges nép az elnyomói nélkül. De a sok Döbrögi úgy megrontotta ezt a népet, olyan gyáva nyulakat csinált belőlük, hogy csak a szájuk nagy, az is addig, amíg a nagyságos hülye meg nem hallja. Pedig Katinka az ő nevükben tépte szét a megvesztegetésre szánt szerződést, amivel eltépte a magyar emberek ellen hozott összes szemét bírósági ítéletet, aljas büntetéseket, a megkülönböztetést, a bürokratikus akadályoztatást, az irigység okozta gáncsoskodást, az elvett normális élet lehetőségét. Hosszú Katinka azt a másik magyar identitást tépte szét, amit ráerőltetnek a magyarokra, mióta a társadalom alja és szemetje került felülre. Azt a magyar karaktert, amivel alkotmányosan azonosítani akarják a magyarokat, akik miatt szégyenkezni kell a világban, hogy magyarok vagyunk.
Ez a tehetségtelen emberek, a szürkék, a mindenre alkalmatlanok elnyomása elleni lázadás. Ez a magát a magyarsággal azonosító réteg olyan, mint amikor az Espanyol csapata játszik a városi rivális, a Barcelona ellen, s tehetetlen dühükben agyonrugdossák a zseniket, a labdazsonglőröket, amilyenek ők soha nem lesznek. Az irigység és frusztráltság csak a nyers erőszakot tudja kihozni belőlük, hogy az akaratuk alá kényszerítsék a náluk különbeket és tehetségesebbeket. Erről szól ezer éve a magyar költészet. Ez a többévszázados magyar valóság. Amikor kétballábas senkik fejbe verik Messit, mert leszerelni nem tudják. Csakhogy amíg Messi rúg nekik három gólt, és elnémulnak, addig a magyar ember lapít, odáig hunyászkodott meg, hogy ezek már a labdát se adják oda a Messiknek. Pedig láthatnák, hogy ezeknek semmi hatalmuk nincs szabad emberek fölött.
Ezek már a katonaság bevethetőségét foglalják alkotmányba terrorveszély esetén, és azt majd ők mondják meg, mi a terrorizmus. Az, amikor – képletesen – Hosszú Katinka összetépi a szemét és aljas szerződésüket, terrorizmusnak minősül. Terrorizmus, hogy nem engedelmeskedsz a diktátoroknak. Meg sem lett volna szabad engedni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Ezek törvénytelenül uralkodnak, államcsínyt hajtottak végre. Nem is lenne szabad eltűrni. De ez két magyar karakter, két magyar identitás. Melyik az igazi? Melyik a valódi? Melyik lesz az igazi és melyik lesz a valódi? Ezen múlik Magyarország sorsa. Évszázadokon át a negatív magyar identitás uralkodott, az urambátyám, kivételezős Józsi komám, a genyóság, a simlisség, a csalás, a jellemtelen és tehetségtelen emberek terrorja, uralma a szabad és bátor tehetségesek fölött, akadályaiként mindig minden haladásnak.
Itt zászlóra kellett tűzni a „haza és haladás” jelszavát, ami máshol a természetes lét, és mindig visszatér a reakció, a hivatalos ideológiába csavart igazi jellemtelenség, sunyiság, genyóság, amely gyűlöli a versenyt, a szabadságot és a sikert, mert ez a sikertelenek, a középszerű senkik filozófiája, akik nem a saját pénzükből építik a falujukat, hanem a másokéból, nem a saját tehetségükből élnek meg, hanem a másokéból, miközben kizsigerelik és elnyomják azokat, akiknek a vérét szívják. Ezek szemét emberek, azt akarják, hogy ezzel azonosítsák mindazt, ami magyar. A társadalom alja és söpredéke ez, ahol a fatolvaj milliárdos megrendeléseket kap ahelyett, hogy a börtönben rohadna meg, mert gazdag létére ellopja a szegény ember fáját. Ahol az ország leggazdagabb embere a miniszterelnök, aki soha életében egy percet nem dolgozott, soha semmi értéket nem állított elő, abból tartja el magát, hogy kikapcsolja a versenyt, megvonja a szót Hosszú Katinkától, ahogy ez a Kiss nevű seggfej edző akarta a sajtótájékoztatón. Ez az ő színvonaluk, ez az ő világuk. A magyar ember pedig alattvalói attitűddel engedelmeskedik ezeknek a szélhámos gazembereknek, hagyja, hogy tönkretegyék az életét, ehhez próbál igazodni, alkalmazkodni, maga is aljassá válni, hogy boldoguljon.
Aztán egykori, gyermekkori álmai önmagára ismer, amikor meglát egy ilyen Hosszú Katinkát, aki bebizonyította, hogy lehet enélkül sikeresnek lenni. Ha lerázza magáról az élősködő, semmihez nem értő pojácákat, akiknek egyetlen tudománya, hogy akadályozzák és megnyomorítsák a náluk sokkal tehetségesebb, innovatív embereket, akkor sikeres lehet az, akit ezek eltemetnek. Amikor meglátja, hogy nem kell beszarni, nem kell a gatyának tele lenni, nem kell a kis motyóhoz ragaszkodni, mert többet ér embernek maradni, elveket és méltóságot megőrizni, mert ebben van az élet, nem pedig ezeknek a szemét embereknek a kegyeiből kapott júdáspénzben. Észre kellene vennie a magyaroknak, hogy ezt a megkötöző, megbénító söpredéket és az ő rendszerüket, amely őket védi, le kell vetni magukról, hogy szabadok, boldogok és sikeresek lehessenek.
Ki kell röhögni a tolvajok, paráznák, bálványimádó kurvapecérek, madárgyilkosok erkölcsről és családról szóló prédikációit, amikor egy elmebeteg a Házelnök, aki elleni küldi a nőket, mert neki ez a család. Ahol lélektelen gyerekcsináláshoz kötik, hogy lakhass valahol, házat vehess abból a pénzből, amit előzőleg elloptak tőled. Ennek a mentalitásnak, magyar karakternek a visszaszorítása a magyar jövő kulcsa. A papok seggberugása, és megakadályozása, hogy mindent irányítsanak a háttérből, mindenbe belepofázzanak, megkötözzenek, megbénítsanak és megalázzanak, mindennek az útjában álljanak, ami haladó, modern, fejlett, jó és szép a hazugságaikkal, melyek arra valók, hogy a tehetséges és szorgalmas embereket lenyomják, uralkodjanak és élősködjenek rajtuk. Lehet, hogy a magyar úszósportban a jövőben is a pofon, az uszodai ordítás, a korbács és a kizsigerelés helyettesíti majd a szoftvereket, és kalapáccsal vesszük fel a harcot az informatikai robbanással szemben, de a magyarok egy pillanatra láthattak egy szabad és sikeres embert, aki nem fél, nem számító, nem korrupt, nem gyáva, aki a jobbik énjüket mutatta meg, és ha van egy kis eszük, akkor megőrzik ezt a felemelő érzést önmagukban. Ők is érezhetnék ugyanazt naponta, minden alkalommal, amikor elvszerűen nemet mondanak és nem félnek. Példát vesznek róla, és elkergetik ezt a sok zsivány senkit, akik az életüket teszik tönkre.
Láthatták, hogy semmit nem tudnak tenni olyan emberrel szemben, akinek mindennél fontosabbak az elvek és az igazság, akinek ehhez képest nincs vesztenivalója, nem tudnak elvenni semmit, mert neki semmi nem fontosabb ennél. Az ilyen ember szabad. Nem számít, mennyi pénze van, a jelleme számít. S az ilyen emberek elbukhatnak egy vitában, de legyőzhetetlenek. Hosszzú Katinka beugrik a vízbe és megveri a világot. Kiss edző nem fogja ezt megtenni, még Gyárfás Tamás sem, ugyanolyan senkik maradnak, mint voltak eddig, és nyomorgathatják tovább azokat, akik húgyért hagyják megsemmisíteni magukat. Ugyanez a helyzet más területeken is. Aki megalkuszik, az vesztes. Az átadja a világot a nála tehetségtelenebb hülyéknek, akik tönkreteszik az életét. Semmit nem nyer, és mindent veszít. Érthetetlen, hogy a magyarok ezt miért nem ismerik fel. Miért félnek, miért engednek a századokon át beléjük nevelt alattvalói karakternek, amikor szabad világ veszi őket körül?
A magyar nép vizsgázik, hogy mit tanult Hosszú Katinkától, és mit tesz ezután. Eltűri-e a hazugságot terjesztő sajtót, a cinikus nyálgép újságíró geciket, akik mindig összekeverik a jót és a rosszat, az igazságot és a hamisságot, akik olyan helyzetet teremtenek, hogy az emberek ne tudják, mi a jó és mi a rossz. Akik mindent összemosnak, mindent lefikáznak, akik elhomályosítják az örök rendet, akik abból élnek, hogy az ország szemetjét felszínen tartó rendszernek falaznak? Eltűri-e azt a korrupt társaságot, amelyik egy diktatúra parlamentjében játssza az ellenzékit, hazudja le az igazságot, és teszi zsebre érte a pénzt? Legelőször is ezeket kell elzavarni, akik lebénítottak mindent, akik kivégeznek minden igazi jellemes kezdeményezést, hogy a pénzüktől el ne essenek.
Végül, eltűrik-e, hogy ennek a népnek és országnak a legnagyobb szégyene, ez a felcsúti suttyó tahó, ami kis házi Hitlerünk elvegye a szabadságukat, a pénzüket és az életüket? A semmiért.
