Szeretném előre visszautasítani a vádakat, hogy nem tartom tiszteletben a magánélet szentségét, mert a magánélet szentsége addig véd valakit, amíg megmarad a magánélet keretei között. Ha valaki közéleti szerepet vállal, politikai játszmákban vesz részt, férjétől kapott közpénzekhez lesz köze, nem magánember.
Szeptember 29-én jelentek meg Orbán Viktor Facebook oldalán a fotók, melyeken Lévai Anikó gyümölcsöt oszt menekült gyerekeknek. Egy héttel azután, hogy kitört a botrány, mert Orbán a parlamentben azt mondta, jelentős pénzügyi támogatást kaptak a civilek, akik a menekültekről gondoskodtak. A Migration Aid és más civil szervezetek tiltakoztak: semmiféle támogatást nem kaptak, és nem is fogadtak volna el. A Fidesz-frakció azt válaszolta, a maga pökhendi stílusában, hogy a „hivatalosan bejegyzett és nagy tapasztalatú segélyszervezeteket” támogatták.
A támogatást nyert segélyszervezetek sehol nem voltak valódi civilekhez képest. Az sem igaz, hogy a „hivatalosan bejegyzett és nagy tapasztalatú segélyszervezeteket” támogatták. Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesülete hivatalosan bejegyzett nagy tapasztalatú segélyszervezet, mégsem kapott semmit, mert politikailag nem megbízható. Ennél is fontosabb, kik a kedvezményezettek: a kormánybarát katolikus Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynél a szeretet a pénzre irányul, a szolgálat a kormány felé, a Magyar Vöröskereszt, amelynél látatlanban ki lehetne osztani tíz évenként 100 év börtönt az adományok lenyúlása és nem célirányos felhasználása miatt, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet.
Ez utóbbit a sajtó összetévesztette az Ökumenikus Szeretetszolgálattal, de a kettő nem ugyanaz. A pénzt az Ökumenikus Segélyszervezet kapta, amelynek „jószolgálati nagykövete” Lévai Anikó, Obán Viktor felesége. Amire senki nem figyelt fel: Orbán a pénz egyharmadát a felesége szervezetének adta. Ezúttal is érvényesült a régi alapelv, hogy nem ők kapták a legtöbbet: a három szervezet egyformán 66,5 millió forintot kapott. Lévai az adófizetők pénzéből jótékonykodott, nem a sajátjából, pedig néhány kiló almára a tokaji szőlőkből és a felcsúti birtokokból talán még futotta volna. Orbán ezúttal is korrupciós ügybe keveredett: a felesége nevével fémjelzett szervezetnek adott 66,5 millió forint közpénzt.
Ilyenért jobb helyeken börtön jár, de ezt már észre sem vesszük. Van az ügynek azonban egy morális része, ami Lévai Anikó portréját ékesíti. Mi törént valójában?
Az történt, hogy Orbán gyűlöletkampányt indított a menekültek ellen. Szögesdrótot emelt ellenük, humanitárius katasztrófahelyzetet teremtett a Keleti pályaudvarnál. Röszkénél megveretett nőket és gyerekeket, majd miután a politikai hasznot bezsebelte, azt a hazug látszatot keltette, hogy a kormány által támogatott segélyszervezetek révén ő gondoskodott a menekültek ellátásáról is. De Orbán verette, nem etette őket. A hazugság bizonyítására 199,5 milliót szétosztott a kormányhű szervezeteknek, köztük a felesége „jószolgálati tevékenységének” otthont adó szervezetnek, hogy ezt a látszatot keltse.
Lévai Anikónak tudnia kellett erről. Egy héttel Orbán bejelentése után jelent meg Hegyeshalomban gyerekeknek almát osztani, amivel Orbán álnokságához asszisztált. Lévai ahhoz a hazugsághoz falazott, hogy Orbán gondoskodott a menekültekről, nem a valóban civilek. Értelmes nő, tudnia kellett, hogy a botrány utáni megjelenése az Ökumenikus Segélyszervezet nevében ezt jelenti. Lévai korábban is járt menekülteknél, de ez nem hasonlítható azoknak az önkénteseknek a munkájához, akik éjjel-nappal a saját pénzükből, szabadidejükből segítettek azokon, akiket Orbán kormánya magukra hagyott. De akkor is csak gyerekeknél járt.
Hogy miért, arra rávilágíthat egy rövid idézet. Orbán Facebook oldalán azzal a kísérőszöveggel jelentek meg az almát osztogató Lévai Anikóról szóló képek, hogy „A gyerekeket védeni kell, ők nem tehetnek semmiről.” Ez mintegy magyarázat a gyűlöletre hergelt híveknek, hogy mit keres a menekültek között az asszony. Nehezen hihető, hogy Lévai nem látta vagy nem tud róla. Kevés sunyibb és aljasabb szöveg jelent meg a menekültügyben. Ez úgy érthető meg leginkább, ha felidézzük, hogy ugyanezzel a koncepcióval akart a holokauszt-relativizáló Schmidt Mária emlékművet állítani a holokausztban meggyilkolt zsidó gyerekeknek. A szöveg akkor is az volt, hogy a zsidó gyerekek ártatlanul haltak meg a gázkamrákban.
Ez azt jelenti, hogy a gyerekek igen, de a felnőtt zsidók nem. Orbán antiszemitizmust tagadó rezsimje úgy akart emléket állítani a holokausztnak, kielégítve a szabad világ elvárásait, hogy eközben antiszemita bázisával összejátszik és antiszemita uszítást folytat: a gyerekemlékművel azt állítja, hogy a zsidókat nem ártatlanul, hanem jogosan gyilkolták le a haláltáborokban. A zsidók megérdemelték azt, amit kaptak. Kivéve a gyerekeket, mert ők még nem követhették el azokat a tetteket, amiket a szüleik. Ezért őket ártatlanul ölték meg, de a szüleiket és nagyszüleiket nem.
Most ugyanez a gondolat jelent meg, amikor Lévai az Ökumenikus Segélyszervezet kötényében almát nyújt a menekültgyerekeknek, mint Éva az Édenben. A gyerekek nem tehetnek semmiről, de a szüleik igen. A felnőtt menekültek bűnösök, maguk tehetnek róla, hogy menekülniük kellett, esetleg gonosz szándékaik vannak. Ezért teljességgel méltatlanok az együttérzésre és az emberségre, de a gyerekek ártatlanok. Nekik ad Lévai Anikó almát az adófizetők 66,5 millió forintjából. A felnőtteknek nem. Erre jelentek meg olyan hozzászólások Orbán FB-oldalán, hogy „Viktor az erő, Anikó a szeretet”. Még a süketnéma ballib sajtó is úgy értékelte, hogy míg Orbán ilyen, a felesége olyan. Ez tévedés: a felesége is ugyanolyan.
Milyen morális érzékkel rendelkezik az a nő, aki tudja, hogy a politikai okokból Röszkénél megvert menekülteket néhány kilométerrel arrébb a férje már különbuszokkal viszi az osztrák határra, mert az erőszak kiprovokálásával a céljait elérte? Aki tudhatja, hogy Hegyeshalomnál esetleg éppen azoknak a gyerekeknek adogatja Orbán almáit, akiket Orbán egy hete még véresre veretett a szüleikkel együtt, és akiknek a csöpp szemébe a férje rohamrendőrei könnygázt fújtak? Ő pedig ugyanezekkel a gyerekekkel fényképezteti magát, azt a hazugságot keltve, hogy Orbán gondoskodik az ártatlan gyerekekről.
Sokan szeretnek Lévaira úgy tekinteni, mint a meggyötört szegény asszonyra, akinek sokat kell szenvednie egy ilyen állat mellett. Nincs kétségünk afelől, hogy ez így van. De azért Lévai Anikó nem annyira ártatlan, mint a menekültgyerekek. Ha a saját gyerekei miatt nem akar elválni egy ilyen vadbaromtól, azt meg lehet érteni. De nem tartottak pisztolyt a fejéhez, amikor a nem taggyűlésen nem hivatalos formában arról döntöttek, hogy a nevére írt tokajhegyaljai birtokra ne ők kapják a legtöbb állami támogatást az állat férje kormányától, hanem csak a második legnagyobbat.
Gondolom, arra sem kényszerítette senki, hogy üzlettársa nevére írják a Felcsút környéki földeket. Ha férje embertelenségével szemben akarta volna demonstrálni az emberséget, megtehette volna, hogy beáll a névtelen civilek közé segíteni. Esetleg a konyhapénzén vesz néhány almát és nem az adófizetők 66,5 millió forintjából. Kiszámolta valaki, hogy 66 millió forintból mennyi almát lehet venni? Mindezt úgy, hogy egy mozdulattal megalázza azokat, akik hónapokon át a sajátjukból etették és itatták azokat, akik ellen a férje olyan uszító gyűlöletkampányt folytatott, hogy a lakosság többsége úgy tekintett a menekültekre, mint az állatokra. Nem zavarta, hogy esténként ez az ember fekszik be mellé az ágyba?
Lévai Anikóról szeretik azt hinni egyesek, hogy különb a férjénél, és csak kénytelen eltűrni őt. Ám kinyilváníthatta volna néhányszor a nemtetszését vagy a különállását, akár azzal, hogy nem vesz részt semmiben. Nem falaz a legmocskosabb politikai színjátékhoz és nem asszisztál korrupciós ügyekhez. Történetesen a fatolvaj vejét is falhoz állíthatta volna két pálinkázás és két milliárdos lenyúlás között, hogy vigye vissza a lopott fát annak az embernek, akitől ellopta, és akinek azon a fán kívül nincs semmije. Biztos lehet abban, hogy ha ez a hülyegyerek az én vejem, akkora fülest kap tőlem, hogy leég a haja, és addig ütöm, amíg az utolsó szálkát is vissza nem adja. Ha már a bunkó férjének nem számít, hogy minek nézik a családját és a lányát, neki lehetett volna ennyi esze.
A „férjétől különböző, önálló arcot mutató” Lévai Anikót nem zavarják a bicskei szántói, amelyek 80 hektárt tesznek ki, s amelyek jól beleilleszkednek az Orbán-család által lenyúlt hatalmas területekbe. A stadion mellett van a nevén egy ház, amit szegény asszony szegény szülei kölcsönéből és svájci frank-alapú hitelből vásárolt, mert nem volt szegény Orbán-családnak 7 millió forintja, de azért lebontották és építettek rá egy drága műparaszt házat. Két szomszédja a férje és az apósa. Aki ilyen ügyletekben részt vesz, az nem különb, mint a férje. 2010-ben sajtóhírek szerint 38 ingatlan szerepelt a nevén. Hol van még egy ilyen ember az országban? Ilyen az, aki különbözik a korrupt, tolvaj férjétől? Az én feleségem ebben biztos nem venne részt.
Aki vállalja, hogy a politikusként (!) milliárdossá vált Orbán-családban nevére írassák a korrupcióból származó vagyon egy részét, az nem tisztességes ember. Aki képes arra, hogy egy segélyszervezet „jószolgálati nagyköveteként” lenullázza olyan civilek munkáját, akik nála ezerszer többet tettek, akik nem csupán háromszor-négyszer tették tiszteletüket fotósok kíséretében a menekültek között, az semmivel nem jobb ember, mint az ura, aki mások munkáját kisajátította, ezeket a gyerekeket és a szüleiket földig alázta.
A ballib sajtó helyében nem magyaráznék bele ebbe a nőbe, aki a férje bűntársa, semmit. Nem kellene felülni annak a szerepjátéknak, hogy a szegény szenvedő asszonynak jó szíve van, csak a férje gonosz. Aki ezekre képes, az semmivel nem jobb, ugyanolyan gonosz, mint a férje.
