A biztonság kedvéért jegyezzük meg, hogy Magyarországon a tévesen ellenzékinek hitt kollaboráns pártok és a feltűnést vagy karriert kereső más szervezők is, mindig gondosan ügyeltek arra, hogy féken tartsák a spontán véleménynyilvánítást, az Orbánnal szembeni jogos haragot és a „tüntetésnek” nevezett nyavalygásokat belekonszolidálják a rendszer keretei közé. Ezzel jó szolgálatot téve Orbánnak és bandájának. Lám, demokrácia van. A kabaréba illő legjobb „utolsó mondata” ezeknek az áltüntetéseknek: „találkozunk egy hét múlva”.
Ez alól egyetlen kivételt említhetünk, a CEU-tüntetések kezdeti szakaszát, amiből bármi lehetett volna, ha az élére nem tolakszik Gulyás Márton és egy techno-buli keretében az egészet meg nem fojtja. Abban a két hétben jó érzés volt magyarnak lenni, amikor zúgott a spontán „Orbán takarodj!” és a „Bajszos szar”, és nem volt egyetlen pojáca sem, aki az egészet lecsavarja. Az ilyen megmozdulások elvezethetnek a rendszer megdöntéséhez.
Amikor a jól fizetett kollaboránsok (akik legitimációja és hazaárulása nélkül nem létezhetne Orbán rendszere, s akik azért aggódtak még a Sargentini-jelentés elfogadása előtt is, hogy mit szól az orbánista-mészáros gyűlöletpropaganda média, ha „igennel” szavaznak, s akik szégyenszemre majdnem „nemmel” szavaztak) szerveznek tüntetést majdnem egy hétre rá, hogy Európa elítélte az Orbán-rendszert (anyám borogass!), akkor vajon mit várjunk?
Amikor elolvassa az ember, hogy Karácsony Gergely már megint az ő „egyeztetéseikről” beszélt, amikor megint kezdődik a cirkusz, ez a baromi körülményes „összefogósdi”, amit már jól ismerünk, az elvtársak átbeszélik, megbeszélik, előkészítik, csak köpni támad az embernek kedve.
Csak annyit kellett volna mondani a jelentés elfogadásának napján, hogy mindenki jöjjön az utcára, mi is mondjunk „igent” arra, hogy Magyarország nem jogállam, hanem egy őrült ember hűbérbirtoka, kisajátított tulajdona, ahol szolgák és csak megtűrt alattvalók vagyunk saját hazánkban. És menni kellett volna a Kossuth-térre a nagy egyeztetések nélkül. Látjuk magunk előtt, ahogy ezek kidekázzák, ki beszélhet, ki nem, mennyit, s ki előbb, ki később?
Nem akarjuk az Orbán-fasiszták módszereit propagálni, de el tudja valaki képzelni, hogy mi lett volna fordított esetben, ha a liberális demokratikus kormányzás alatt történik ez, hogy Magyarország a világ szemétdombjára kerül, megbélyegzik, gyakorlatilag diktatúrává, nem demokráciává nyilvántják? Ennél kevesebbért is felgyújtották Budapestet. Gyújtogatni nem kell, de véleményt nyilvánítani, az emberi méltóság mellett kiállni viszont kötelező.
Jön a hivatalos ellenzék, sajtótájékoztatót tart, nem kis utógyújtással, ahol a borotválkozni sem képes MSZP-s pártelnök, aki megbízható hírek szerint a Fidesz választása volt, s jól belesimítja a pártját a NER-be, mellette a bénázásban világbajnok Karácsony, csatlakozik hozzájuk a kollaborációban lényegét veszített DK, és elkezdik „szervezni” a tüntetést. Egek.
Az a tüntetés, amit szervezni kell, elvtársak, egy kalap szart nem ér, és azt bizonyosan látni is fogjuk vasárnap: a lefizetett, korrumpált álellenzék nyafogását, európai értékek melletti dögunalmas dumáját, alattvalói beszariságát, amit egyébként minden nap előadnak. Ezért nem kell tüntetésre hívni és odabolondítani még nem tudjuk hány embert, aki megint csak csalódottan fog távozni, mert emberes, férfias, hiteles, őszinte megnyilvánulást nem hall.
Ez a tüntetés megint a jogos felháborodás letekerése, mederbe terelése, és konszolidálása lesz, mert hiányzik belőle a spontaneitás, az őszinteség, a reflexszerűség. Lejáratódott és lelkileg kiüresedett hivatalos ellenzéki politikusok kötelességüknek érzik, hogy az európai értékek mellett kiálljanak, miközben az egész tevékenységük, amivel legitimálják Orbánt és a rendszerét, tagadja az európai értékeket.
Ők, a magyarok, gyenge másodhegedűsök voltak az Európai Parlamentben, nem szólva arról, hogy egy ilyen jelentést nem egy holland európai parlamenti képviselőnek kellett volna összerakni, aki nem ír, nem olvas, nem beszél magyarul, hanem nekik. De még az sem volt biztos, hogy megszavazzák, s most ők szerveznek tüntetést. Már attól hiteltelen az egész, hogy ők, a rendszert legitimáló, lefizetett kollaboránsok szervezik.
Ezért ez a megkésett tüntetés sem lehet más, csak mint ők maguk. Amilyenek az illegitim parlamentben, ahova már be sem lett volna szabad ülniük, de már legalább öt esetben ki is kellett volna vonulniuk örökre. Csak hát a fránya pénz. Az ne volna. Ezt is a maguk formális módján szervezik, hallgatni is rossz a pártbürokrata dumát. Ezt is arra használják fel, hogy tudjanak róluk az emberek, hogy egyáltalán léteznek, mert négy év múlva újra elő kívánják adni a hazugságaikat, mert kell a mandátummal járó pénz.
„Akkor mér’ nem szervez más tüntetést?” – mondja a tyúkeszű Facebookos pártrajongó, aki a párttal mindig azonos hullámhosszon lelkendezik. Azt hiszi, hogy minden ellenzéki, ami annak látszik, vagy annak mondja magát. Aki pedig ezeket a kollaboránsokat leleplezi, az Orbán ügynöke. De válaszolunk: azért nem szervezi más, Juliska, mert a civilszervezeteket a rezsim már halálra rémisztette, kerülik a konfrontációt, félnek, mondhatnám, gyávák. De a kollaboráns ellenzéki pártoknak nincs mitől félni, ők tudják, hogy bántódásuk nem eshet, mert Orbán vigyáz rájuk, és ők nem lépik át a megengedett határt. S már csak azért sem, mert ezzel a megmozdulással kihúzzák az ügy méregfogát.
Az összes ilyen megmozdulás csak arra jó, hogy már senkinek ne legyen kedve tüntetni, utcára menni. Unalomba és közönybe fojtanak mindent, és ugye senki nem gondolja azt, hogy majd ez a banda fogja most a tömeget feltüzelni azzal, hogy amit ezek művelnek, az Magyarországot száz évre kivégzi és kiszorítja a civilizált emberek közösségéből, egy Orbán nevű bűnöző miatt. S hogy minden ezek kegyéből van, joga senkinek nincs semmihez.
Jaj, el ne felejtsük, hogy az ágyból mosakodás nélkül a mikrofon elé perdült Tóth Bertalan kijelölte a cselekvés útját: az eddig benyújtott, az Orbánék által kiröhögött, és leköpdösött eddigi országgyűlési javaslataikat újra benyújtják ugyanoda, ugyanazoknak, hogy legyenek szívesek ezúttal elfogadni, visszatérni a demokrácia útjára. Ezeknek vagy elment minden eszük, vagy soha nem is volt nekik, ha azt gondolják, hogy majd Orbán ezt elfogadja és az álparlament majd tárgyalja. És mi van, ha szavaz róla?
Ez a semmitmondó pótcselekvés és az a vaskos dosszié vádirat ellenük, mert bizonyítja, hogy semmi jogaik nincsenek a parlamentben, mégis a pénz miatt ott ücsörögnek, és a demokrácia hamis látszatát keltik a jelenlétükkel, mintha ez egy demokrácia, és mintha ez egy parlament lenne. Nem sül le a bőr a képükről, hogy az ellenük szóló bizonyítékokat mutogatják, amelyek mindennél világosabban elmondják, hogy ők hazaárulók, s az orbáni diktatúra parlamentjéből már rég ki kellett volna jönniük.
Ha lenne igazi ellenzék most Magyarországon, akkor a vasárnapi tüntetésen helikopterről műpénzeket szórna a színpadra, ahol ezek a semmirekellők képmutatóskodnak az európai értékekről. Miközben a Sargentini-jelentés róluk is szól, vádirat ellenük is. Szégyellni kéne magukat, és azt átgondolni, mi helyesebb: feloszlatni magukat vagy kivonulni a hazugság házából, a parlamentből? Ehelyett ők benyújtják alázatosan Orbánnak újra a semmit.
Nem tudom, hány év után merészkednek ezek a korrupt gazemberek az utcára menni, és másokat is az utcára hívni, mert a Sargentini-jelentés elfogadása mégiscsak súlyos csapás Orbánra, és talán most annak ellenére kimennek sokan a tüntetésre, hogy őket utálják. Ez ám a nagy csapda, hogy mit tegyen egy igazi demokrata, aki tudja, hogy Sargentini soha a büdös életben nem kényszerül erre a jelentésre, ha lenne igazi, alkotmányos, demokratikus ellenzék. Ők tüntetnek a Sargentini-jelentés mellett? Közös a felelősségük Orbánnal, még ha nem is azonos mértékű.
Ha ezek csak tehetségtelen, de tisztességes és jószándékú hülyék lennének, megsajnálná őket az ember. De ezek cinikus gazemberek, akik ugyan az árulásuk miatt elveszítették a gerincüket, tartásukat, a képességeiket, viszont nem hülyék, pontosan tudják mennyiért is árulták el a hazát, az Alkotmányt, a Köztársaságot, a magyar embereket. Pénzért adnak az Orbán-rendszernek fedezéket, leplet, legitimációt, biztos alapot a rendszer hazugságához, hogy ez egy demokrácia. A parlamenti jelenlétük szemben áll a Sargentini-jelentéssel. És ez a legitimációjuk, árulásuk, májusban már egész Európát fenyegeti. De ez sem elég.
Nem hiszik el, vagy legalábbis nem vallják be, hogy az ellenzéki pártok gyengesége, és az elutasítottságuk oka a kollaboráció. A rendszerbe való belesimulás pénzért, annak látszata, mintha nem vennék észre, hogy ez már régen nem demokrácia. Ha lenne egy ellenzéki erő vagy párt, amely nem kollaborál, amely konfrontál, amely nevén nevezi a rendszert, harcot hirdet ellene, amelyhez lehetne csatlakozni, azonnal megváltozna a politikai klíma.
Az a baj, hogy rajtuk kívül már csak megfélemlített, megszeppent, félős és gyáva civilek vannak, vagy önmutogató bajkeverők, akik szerencsére most lapítanak. Rajtuk kívül olyan emberek, akik a rendszert hajszálpontosan addig a mértékig bírálják, amíg azt éppen lehet, mert nem mondtak le állásról, rangról, kitüntetésről, pályázatról, a „megtűrt” kategóriában való helyezkedésről. Ők nem fognak utcára hívni senkit.
Maradnak szégyenszemre ezek a közvélemény előtt leszerepelt, utált, hiteltelen, korrupt alakok, akiket a magyar nép a rendszer részének tekint. Ezek „tüntetnek”. Mi ellen is? A saját maguk által hitelesített és legitimált rendszer ellen? Viccelnek? Ennél még az is jobb lenne, ha semmi nem lenne, mert akkor legalább látszana a valóság. Bár nagy szégyen az, amikor az Európai Unió demokratái (igaz, nem önzetlenül, hanem akkor, amikor Orbán már őket veszélyezteti) kiállnak végre a magyar demokrácia és szabadság mellett, Budapesten pedig nem mennek ki az emberek az utcára.
Meg kell nézni ezeket a bűnözőket. Azonnal az élre vágtak, kész a tervük arra, hogy újra átvegyék az események irányítását. Újabb „nemzeti konzultáció” indul, méghozzá a család témakörében, a támogatásokról, a nyugdíjasoknak máris beígértek egy kis emelést. Akkor kit érdekel a Sargentini-jelentés, valami hoilland nő bolondériája a jogállamról? Azt ki nem szarja le, ugyebár? Persze, hogy Soros mindent megtesz, hogy Orbánt kinyírja.
A hivatalos ellenzék lebonyolítja a kötelezőt, ami után senkinek nem lesz kedve tüntetni, a rendszer meg se rezdül, Orbán mögött az ország. Az uniós tagság nincs veszélyben, kaja van, pia van, odautaznak, ahova akarnak, nem kell itt pattogni. Le lehet tudni a kötelezőt, lehet fontosként megjelenni, magunkat mutogatni, mi aztán európaiak vagyunk, az Orbán-rendszer kellős közepén. Lehet meghatódni magunktól, gondosan vigyázva, nehogy bármi fenyegesse az állást, a megélhetést, a javakat.
Meghívhatnák Gulyást is vagy Rogánt felszólalónak. Együtt építik velük a NER-t az orbáni hamis parlamentben. A helyzet az, hogy aki most elmegy erre a tüntetésre, az legitimálja az álellenzéket, amely ezt a tüntetést szervezi. Ez az ellenzék pedig legitimálja magát az Orbán-rendszert. Ezért ez a tüntetés a rendszeren belüli megmozdulás. Minősíthető egy kormánykritikának, ami demokráiában természetes, mintha ez egy demokrácia lenne. Így végső soron, aki elmegy, Orbán rendszerét legitimálja. Gratulálunk!
Lehet hőzöngeni, de ez az igazság. S ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon a helyzet még annál is rosszabb és súlyosabb, mint amit a Sargentini-jelentés tükröz. Minden hamis és hazug. Még egy Európa melletti tüntetés is. Magyarországon bátor és igaz demokraták már nincsenek. Legfeljebb otthon, de azok nem bátrak. Arra képtelenek, hogy összeüljenek, és azt mondják, most már csináljunk valamit. A legrosszabb banda a Facebookon van, akik azt hiszik, hogy az ellenzékiség, amit ők ott csinálnak. Csak kioltanak mindent.
A szabadnak hitt sajtó fékezett habzású, a legnagyobb látogatottságú online újság címlapja az iPhone-ról szól, s a vezető híre a Chelsea futballcsapat tulajdonosának helyzete, amikor Magyarország az Európai Parlament kétharmados többsége szerint nem jogállam. Tragédia, szégyen. Szégyen, hogy Orbán a magyar demokratáktól nyugodtan alhat, semmi vizet nem zavarnak, és azt tehet az országgal, amit akar. Miért is?
