A baloldalt és a jobboldalt meghaladó politikát hirdető Momentum alelnöke, Soproni Tamás, nyilván nem nyelvújítási szándékkal alkotta meg elmés kifejezését, miszerint nem akarják „összegyurcsányozni” magukat. Ezt annak kapcsán mondta, hogy a Momentum nem akar a Pólus (Új Pólus) nevű választási szövetség tagja lenni. Az interjú a 24.hu oldalon jelent meg.
Most arra nem térnénk ki, hogy milyen ideológia az, mely a jobb- és baloldal meghaladását hirdeti, amelyben emlékezetünk szerint nem az a lényeges, hogy mit értünk s mit utasítunk el jobboldal és baloldal címszó alatt, hanem az, hogy egyáltalán ne is legyenek szembenálló politikai oldalak. Ezt valaki egyszer már meghirdette, és centrális erőtérnek nevezte el.
Mindez azt is jelenti, hogy Soproni és a pártja simán egyenlőségjelet húz a magyar politikai élet szereplői között, függetlenül attól, hogy ki tartozik az illiberális NER-hez, és ki képviseli az egykor volt Magyar Köztársaság normáit, a felszámolt liberális demokrácia értékeit. Ez a párt nem vette észre még a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, s annyira fiatalnak hirdeti magát, hogy nem emlékszik még arra sem, hogy 2010 előtt volt egy Alkotmány, amit aztán valakik (vajon kik?) megdöntöttek. Ez nem számít.
Ezek után az már csak a feketehumor kategóriája, hogy Soproni szociáldemokratának és baloldalinak nevezi magát, ebben az esetben azonban a párt programja alapján önmagát is meg kell haladnia, és harcolnia kell önmagával szemben. Reméljük, ez a harc lesz a végső. A legtöbb, amiben még reménykedhetünk, hogy ez a pökhendi, nagyképű és zavaros fejű társaság sikeres harcot vív önmagával szemben és egyszer felszámolja önmagát.
Az eljelentéktelenedéshez az is elég, ha bevonulnak a parlamentbe, és bizonyságát adják annak, hogy fogalmuk nincs arról, mi zajlik Magyarországon, a diktatúra keretei között sok pénzt akarnak szerezni, pozíciókra szert tenni, karriert építeni, konszolidálni tovább Orbán törvénytelen rendszerét. Amikor bevonulnak majd a parlamentbe s leteszik az esküt Orbán rendszerének alaptörvényére (magára Orbánra), akkor hála Istennek megásták a sírjukat.
Ahogy korábban megtette ezt Gyurcsány Ferenc is, aki ezzel kivégezte magát és a pártját is, de arra a szintre még soha nem süllyedt, ahol a Momentum kezdte, hogy a NER örökös vezérét demokratikus politikusnak, a rendszerét demokráciának tartsa, és ne akarna szóba állni mással, aki előtte született. Vagy kétségbe vonná bárki létezéshez való jogát, ezzel is bizonyítva, hogy semmivel nem jobbak, mint Orbán, de nála rosszabbak, mert ő legalább taktikai szempontból fontosnak tartja fenntartani a látszatot, de ők még azt sem.
Gyurcsány Ferenc persze éppúgy hazaáruló, mint az összes álellenzéki kollaboráns párt és vezetője, aki részt vesz egy törvénytelen hatalom által kiírt hamis és csaló választáson, és ezzel pénzért legitimálja Orbán rendszerét és a népakarat hamis látszatát kölcsönzi neki. A hazaárulók között is vannak azonban különbségek. Ezt főleg azóta érezzük egyre jobban, mióta megjelent a Momentum, mert azért őket például Gyurcsánnyal egy lapon emlegetni egyenlő lenne a megbolondulással. Aki ezt tenné, akár be is léphetne a Momentumba.
Ehhez képest olvasni azt, hogy ezek a suttyók nem akarják „összegyurcsányozni” magukat, miközben minden további nélkül „összeorbánozzák” magukat azzal, hogy a rendszere része és támogatói lettek, mivelhogy azt törvényesnek és legitimnek ismerik el, enyhén szólva is súlyos elmezavarra utal. Nem beszélve arról, hogy demokratikusnak nevezik magukat egy ilyen, mindent elárasztó gyűlölettel, amit az „összegyurcsányozás” jelent.
Elmesélem Soproni úrnak, hogy még az óvodában küszködött a kis teherautóval, amikor ebben az országban volt egy demokrácia. Nem volt hibátlan, sok fura figura volt benne, s akkor még a Fidesz nem rombolta szét a teljes magyar jobboldalt, nagy történelmi pártok voltak a parlamentben, egy liberális párt vigyázott a demokratikus értékekre és a jogállami Alkotmányra. Abban a demokráciában egy nap alatt kiírta volna magát a közéletből, aki a jobboldal és baloldal „meghaladását” hirdette volna meg, pedig szélsőjobb akkor is volt.
Még inkább a szalonképtelen kategóriába került volna bárki, aki politikai ellenefele nevét az összepiszkolás vagy összemocskolás szinonimájaként merte volna használni. Pedig akkor is volt néhány igen sötét alak, és voltak kemény politikai csaták. De ilyen szövegre senki nem vetemedett volna, ahogy egy párt alelnöke sem engedhette volna meg magának azt, hogy a nyilvánosságban bárkit „ballibsi, álliberális pöcsöknek” nevezzen, és másnap még alelnök. Az egy olyan korszak volt, amit a Momentum épp „meghaladni” szeretne, most már értjük, hogy miért. S akkor az „össze-” szóösszetétel durvább jelentését nem is említjük.
De amit meghaladni készül – és lassan múltidőbe is tehetik – ez a társaság, az nem más, mint a civilizáció, az emberség, a kölcsönös tisztelet, a jómodor, a szerénység, az alázat. Tévednek, amikor azt hiszik, hogy ez a „fiatalság”, és erre hivatkozva bármit megtehetnek. Soproni azért adta az interjút, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akiket „ballibsi, álliberális pöcsöknek” nevezett (ezt soft zsidózásnak is eladhatja, nagyon csodálkoznánk, ha Bayer Zsolt életművében ez a fordulat szó szerint nem fordult volna így elő), s eközben elkövet egy még ennél is durvább sértést.
Soproni szerint „hiányzik a düh” a politikából, s ezt jól látja. Nem látni Orbán rendszerével szembeni dühöt, amely elengedhetetlen egy diktatúra megdöntéséhez, a vele szembeni elvszerű és kemény kiálláshoz. A gyűlölet viszont nem hiányzik a politikából. Amit ő mond, az nem düh, hanem gyűlölet. Aki csak „kormányváltást” akar Magyarországon, elfelejtette, hogy az alkotmányos demokráciát megdöntötték és önkényuralomra cserélték, abban nincs düh, csak gyűlölet, irigység és féltékenység a riválisokkal szemben.
Csak azt nem tudjuk, hogy mi szükség szaporítani a Fideszt? Miért kell klónozni Orbánt? Ez az ember még meg se bukott, diktatúrája még felívelő szakaszában van, máris itt vannak az epigonok, a gyenge utánzatok. Mint hallom, hamarosan előállnak a „Cselekvés Körei”, s ha egy kis szerencsénk van, nem nevezik át őket „Polgári Körökre”. Nem lenne egyszerűbb belépni a Fideszbe? Muszáj két Fidesz? Amilyen sok hülye ember van, a végén azt hiszik, ez egy másik párt.
Önök növekedésben vannak, Soproni úr, ahogy mondja. Ahogy egy „pöcs” is növekszik. És akkor lesz belőle … Jó nagy.
