Magyarországon a 2018-as parlamenti választáson csalás történt. Megtévesztették a választókat. Nem létező veszéllyel keltettek pánikot, hogy szavazatukat Orbánra adják. Ezen kívül is számos gyanús körülmény felmerül, ami nem zárja ki a közvetlen csalást, az eredmény meghamisítását sem. De ez soha nem fog kiderülni egy olyan országban, ahol a miniszterelnök gázszerelő barátja nevén százmilliárdokat lophat ki az államkasszából. Az megmagyarázhatatlan, hogy egy rekordrészvétel ne a változást akarókat segítse.
Az is meglehetősen furcsa helyzet, amikor választáson dől el, hogy egy miniszterelnök a börtönbe megy vagy a királyi várba. Döbbenetes képek, amikor egy csaló úgy ünnepel egy győzelmet, mintha tiszta körülmények és egyenlő feltételeket között győzött volna. Amikor spiccesen nótázgatva egy illiberális vezér énekli a legnagyobb magyar liberális toborzóját, a Kossuth-nótát. Feje tetejére állított világ.
Magyarország a 21. században odajutott, hogy egy falusi gázszerelő birtokában vannak az ország megyéinek lapjai, ő adagolja a sajtószabadságot, az információt, méghozzá a falusi barátjának, az ország most már leválthatatlan miniszterelnökének utasításai alapján. Majd 74 évvel a holokauszt, a zsidók deportálása után, újra náci propagandával uszítanak faji és vallási alapon embercsoportok ellen, és az idegengyűlölet teremt „nemzeti egységet”.
Orbán becsapta a magyar népet. Hazudott nekik, és elzárta őket a valós információktól. A magyar nép úgy szavazott, hogy elvették tőle a tájékozódás és a szabad informálódás jogát. Ez önmagában is egy választási csalás. Ahogy az is, hogy politikai ellenfeleinek nem biztosított egyenlő feltételeket, őket egzisztenciálisan önfeladásra kényszerítette. Hogyan tud egy ilyen győzelemnek örülni valaki? Micsoda romlottság kell ehhez?
Nincs annál aljasabb ember, aki megfélemlíti az embertársait, hogy félrevezesse őket. Az emberek alapvető biztonságigényével él vissza. Kihasználja az emberek kiszolgáltatottságát és elzárja őket az igazságtól. Szegény emberek hiszékenységével él vissza, kijátssza őket, aljas terveihez felhasználja a bizonytalanságukat, amit ő maga hozott létre. Visszaélés ez a politikai hatalommal, a mgyar nép elárulása és megvetése ez. Rémhíreket terjeszt.
Orbán becsapta a magyarokat azért is, mert nem arra adtak neki felhatalmazást, amire ezt a hatalmat ő használni akarja. A magyarok nem a diktatúrára szavaztak, de azt kapják. Nem azzal bízták meg, hogy felszámolja a civil társadalom önszerveződéseit, a maradék független és szabad sajtót, hogy teljesen eltörölje a sajtószabadságot. A félrevezetett magyarok arra adták neki a voksukat, hogy Magyarország ne fogadjon be bevándorlókat.
Ezt is úgy érte el, hogy a magyar népet megtévesztette, a bevándorlókat, menekülteket, akik egyébként nem is fenyegetik az országot (jellemző, hogy március elejétől áprilisig egy hónap alatt egyetlen „migránst” tartóztatott fel a rendőrség a határon), hamis színben tüntette fel. Idegengyűlöletet szított, nem létező összeesküvés alapján egy idős zsidó filantrópot, akinek csak köszönhet Magyarország, a gyűlölet tárgyává tett.
De Orbán a magyar néptől csalárd módon megszerzett legitimitását diktatúrája építésére használja. Mindent a bevándorlás megelőzésére fog, és erre hivatkozva felszámolja a civil társadalom hatalmat ellenőrző funkcióját és jogait. Már a választás éjszakáján kijelentette a kormányszóvivő, hogy be kell tiltani „a politikába beleszóló szervezeteket”. Csakhogy a civil társadalomnak joga van beleszólni a politikába, kontrollálnia kell a hatalmat.
De Orbán nem tűr semmiféle demokratikus és jogállami kontrollt. Ki fogják találni, hogy a szabad és független sajtó nem a tájékoztatás funkcióját látja el, hanem „politizál”, ami nem megengedhető. Ezért a korábbi terveknek megfelelően létrehozzák majd a „sajtókamarát”, amely szabályozza a sajtó mozgásterét. Ez felszámolja a sajtó kormányzatot is ellenőrző funkcióját. Aki belép, az lemond a sajtószabadságról, aki nem lép be, az nem lehet sajtó.
Ugyanez történik majd az összes szakma képviselőivel. Mussolini fasiszta államának mintájára korporációkba, hivatásrendekbe szervezik a szakmák képviselőit, amelyek felszámolják a kormánykritikát, a szabadságot, amelyekbe úgy lehet belépni, hogy a tagok lemondanak a polgári demokratikus jogaikról és elfogadják a kontroll nélküli hatalmat. A Fidesz támogatói és behódolói kerülhetnek be ezekbe, aki kívül marad, az elvágja magát attól, hogy a szakmájában dolgozhasson. Orbán totális kontrollt épít ki a társadalom fölött.
Aki nem hódol be, az a nemzet ellensége lesz, idegen ügynök, a bevándorlás támogatója. Az ilyenek ellen „törvényesen” fellépnek majd, ezeket üldözik, a propaganda és a gyűlölet ezek ellen irányul. A választási győzelem lendületét és a csalódott demokraták döbbenetét kihasználva gyorsított ütemben végzi ki a civilszervezeteket, a szabad sajtót, a szakmákat, az igazságszolgáltatás maradék függetlenségét. Tervszerű fasizálás veszi kezdetét, mindez természetesen látszólag törvényesen, a parlament által elfogadva, melynek demokratikus látszatát a diktatúra parlamentjében a díszlet szerepét eljátszó ellenzéki pártok adják meg.
Itt kell szót ejteni a parlamenti ellenzék 2010 óta tartó felelősségéről. Lehet hivatkozni arra a jogos megállapításra, hogy választási csalás volt, megmagyarázhatatlan dolgok történtek. De nincs sok értelme, mert az egész választás, az egész rendszer is egy csalás. Ha valaki részt vesz benne, utólag nem mondhatja, hogy csalás volt, mert a részvételével legitimálja. Ezért tisztességes ember nem is vesz részt benne. Mi az, amit nem lehetett tudni előre?
Orbán rendszere törvénytelen, mert az alkotmányos rendet megdöntötte. Erre semmilyen mértékű többség nem hatalmazta fel. Ezért az ellenzéknek a rendszer legitimitását 2011 óta meg kellene kérdőjeleznie. Hazugság, mikor letagadják az államellenes bűncselekmény, az államcsíny tényét. Ezért az ellenzéknek békésen bojkottálnia kellene a rendszert, és a parlamentet, ahogyan a választásokat is. Törvénytelen hatalom által kiírt választás nem törvényes.
Ráadásul a választási törvény is egyenlőtlen, tisztességtelen és csaló. Minősíthetetlen az a cinikus alapállás, amely azért tartotta elfogadhatónak, mert fordított esetben ez a csalás az ellenzéknek kedvez. Ez egyrészt hazug és ostoba feltételezés, hogy ilyen megtörténhet, másrészt erkölcstelen és éppen olyan törvénytelen. Minden hazugság, ami nem arról szól, hogy az ellenzék a diktatúra pénzén él. Egzisztenciálisan függ attól, hogy legitimálja ezt a törvénytelen rendszert, és ezt hazaáruló és alkotmánysértő módon meg is teszi.
Az ellenzék a legaljasabb színjátékot játssza el négyévente, amikor azt hazudja, hogy az Orbán-rendszer leváltható, csak szavazzanak rájuk. A mostani választás bebizonyította azt, hogy ez hazugság. Elmentek a végső határig, ahol még az anyagi érdekük nem sérül. De ez pontosan a Fidesz mindenkori kétharmados győzelmére van kalibrálva. Ezek az ellenzéki pártok a legfőbb akadályai az Orbán-rendszer leváltásának. Mivel félreállni nem hajlandók még egy vásárhelyi-modell láttán sem (ahogy bojkottálni sem, mert akkor nincs pénz), a legjobb az lenne, ha ezek a pártok egyáltalán nem is lennének. El kell felejteni őket.
A csaló választás utáni újabb hazugságuk az lesz, hogy azért szavaztak rájuk a választók, hogy bemenjenek a parlamentbe. Holott tudják, hogy ott semmiféle jogaik nem lesznek. Egyetlen szerepük az lesz, hogy felesküdjenek Orbán törvénytelen alaptörvényére, mert a pénzüket csak akkor kapják meg. A parlamenti részvételük pedig legitimálja és hitelesíti a diktatúrát, mintha az egy demokrácia lenne, amelyben törvényes hatalomgyakorlás zajlik.
Ezzel elősegítik az Orbán-modell világméretű fertőzését, amelynek lényege az, hogy nem erőszakkal, hanem látszólag demokratikus keretek között vezet be fasiszta diktatúrát. Ezt az ellenzék kollaboráns részvétele miatt teheti meg, mert az ellenzék asszisztál ehhez, a pénzért, amit Orbántól kap ezért. Ez az ellenzék egy kitartott szajha, egy prostituált, egy immorális mocsok, amely eladja az országot és a magyar népet a diktatúrának. Soha nem látott mértékű legitimációt adtak most Orbánnak arra, hogy kinyírja a maradék sajtót és a civilszervezeteket. Mindent aláírt és láttamozott az ellenzék, amit Orbán nyolc éve tett.
Ez az ellenzék felel azért, hogy ebben a választásban is becsatornázta a nép lázadását az orbáni választási csapdába azzal, hogy a péz miatt nem tette lehetővé, hogy egy az egy ellen felállás legyen. Az LMP Budapesten „elérte” ezzel azt, hogy meglegyen a kétharmad. Az ellenzék felel azért, hogy a választás után újabb százezrek indulnak meg Nyugatra, ha nem akarnak lélekben megnyomorítva, megalázva, jogfosztva egy primitív diktatúrában élni. És felel azért a katasztrófáért, amit az Orbán-rendszer okoz és ahogy majd véget ér.
Az biztos, hogy nem Magyarországot árasztják el menekültek, hanem magyar menekültek százezrei fogják elárasztani Európát és a világot. Különösen, amikor kiderül, hogy Orbán kivezeti vagy kiszoríttatja Magyarországot az Európai Unióból. Márpedig ez bekövetkezik azonnal, ahogy a kohéziós támogatások megszűnnek. Ez a gazember elfogadja a Nyugat pénzét, alakoskodik, és tartja a markát, mikörben gyalázza Európa tisztességes polgárait és kormányait, az emberi méltóságra épülő Európai Unió intézményeit. Amikor nincs pénz, „angolosan” távozik, gyalázva és mocskolva nála ezerszer különb demokratikus népeket.
Súlyos felelősség terheli az Európai Uniót, az Európai Néppártot, annak vezetését, magát Angela Merkelt is, hogy nyolc éven át falaztak egy bűnözőnek, aki Európa közepén, az EU tagjaként kiépíthetett egy demokrácia látszatába csomagolt fasiszta rendszert, fertőzve a világot is ezzel. A magyarok elveszítették a védekező képességüket, amikor elveszítették az alkotmányukat és a szabad sajtót. Az Európai Unió pedig nem védte meg, nem teljesítette vállalt kötelezettségeit. Öngyilkos politikájának vége az egész EU fasiszta hatalomátvétele lehet, ha időben nem rúgják ki ezt a bűnözőt. Mert megállítani már nem tudják.
Végezetül tegyünk említést a „szabadságszerető” drága magyar nép egy jelentős részéről is. Lehet hivatkozni arra, hogy elfoglalták a médiát és 24 órában butítják őket. De azért van internet. Azért vannak másodlagos információs források. Nincsnek bezárva egy lágerbe. A magyar nép soha nem tud elszámolni azzal, hogy az idegengyűlölet ilyen termékeny talajra hullott. Nem számít nekik, hogy elpusztulnak a kórházban, hogy hülye marad a gyerekük, hogy közmunkásként szívatják őket a fideszes urak földjein. Csak ne kelljen másokkal élni.
Miközben erről szó sincs, és csak jót tenne nekik egy kis együttélés másokkal. Nem számít, hogy az orruk előtt ezermilliárdokkal lopják meg őket, hogy egy szervezett bűnözői csoport elfoglalta a magyar államot. Őket csak az érdekli, hogy senki be ne jöjjön az országba. De a vicc az, hogy nem is akar. A magyarokat saját magyar testvéreik sem bírják elviselni. Azt a mondatot legyenek kedvesek megjegyezni, amit Kertész Ákos a „genetikusan alattvaló” magyarokról mondott. Mert ehhez az is kell. Nincs jellem, gerinc, tartás, méltóság.
El lehet játszani a hülyét, hogy félünk a muszlimoktól, de az igazság az, hogy behódolás, sunyiság, haszonlesés, szolgalelkűség, idegengyűlölet és antiszemitizmus áll a szavazatok egy része mögött. Frusztrált emberek bűnbakkeresése. Orbán Viktor lelki rokonai. Pénz utáni sóvárság. Ennek pedig nagy ára lesz. Ez a nép a világ szemetjévé vált. Megvetett és utált nép lett. Felejtse el mindenki a magyarok jó hírét. Undorral tekintenek ránk civilizált népek. És haraggal, hogy ezt a fertőt, mocskot, és fertőző gócot a magyarok fenntartják.
Orbán azt hiszi, nyert. Ő egy bukott ember, ahogy az alattvalói is azok. Romlás vár rájuk. Ha Orbánt szeretné az Isten, akkor most vereséget szenvedett volna. De ebből látszik az, hogy nem szereti, megengedi, hogy végigmenjen azon a pályán, amelyen az elődei mind végigmentek. Ha szerencséje van, akkor nem a hívei húzzák végig a Nagykörúton, hanem eljut a hágai nemzetközi bíróságra, és lincselés nélkül, életfogytiglani börtönnel megússza. De még ez sem biztos. Az álmoskönyvek nem sok jót ígérnek neki.
Ez nem vigasz azoknak a millióknak, akiknek az életét, a gyerekei jövőjét tönkreteszi. Még fel sem fogják a magyarok, mekkora nemzeti tragédia történt, és milyen következményei lesznek ennek. Szűkös a fantáziánk arra, ami Magyarországra vár. 2011-ben nem kellett volna védeni a NER-t, kedves kollégák, hogy ez még demokrácia. „Ne essünk túlzásokba, ez nem fasizmus.” Ez a rendszer már akkor készen állt. Lényegileg nem változott, csak növekszik, mint egy kígyó. Akkor még el lehetett volna taposni. Ma már nem lehet. Ma már csak elbújni vagy elmenekülni lehet. És ennél már csak rosszabb lesz.
