Sok vitát folytattak már az Orbán-rendszer mibenlétéről, pedig felesleges vitázni: a rendszer névadója maga elmondja minden alkalommal a lényegét, amikor az övéi között van. Akit érdekel, hallgassa meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) konferenciáján elmondott beszédet.
A történelmi előzmények meghatározóak: a „KÉSZ vezette be a polgári kormány megválasztása előtt a fiatal politikusokat a keresztény körökbe, előkészítve egy keresztény, jobboldali, polgári kormányzás lehetőségét”, olvasható Osztie Zoltán, a szervezet elnökéről szóló cikkben a Magyar Narancsban. A KÉSZ tette alkalmassá Orbánékat a politikai katolicizmus képviseletére, ők fogadtatták el a katolikus egyházban „keresztény” pártnak a Fideszt. A cikk találóan „Az Úr civilje” címet viseli, amely akaratlanul is utal az Opus Dei-re, amely a civil világi hívők feladatává teszi a katolicizmus érdekeinek képviseletét. Hogy mi módon kell a katolicizmust képviselni, azt Osztie elnök így foglalta össze: „A felső tagság politizáljon! Az egyház politizáljon – szólított fel a konferencián.”
Senkit ne tévesszen meg, hogy Orbán református. A Fideszt a katolikus egyház hitelesítette jobboldali pártként. A Fidesz a politikai katolicizmus pártja. Horthy is református volt, mégis a politikai katolicizmus volt a korszak ideológiája. A 19. század végén létrejött Katolikus Néppárt a jobboldalt a politikai katolicizmussal azonosította, a konzervativizmust a liberalizmussal szembeállította. Ezért Orbán úgy válhatott liberálisból a jobboldal vezérévé, ha átveszi a politikai katoliczimus ideológiáját. Ezt a katolikus egyház hitelesítette. Egy másik cikkben a Magyar Narancs így idézte fel a történetet: „Közelíteni kellett a katolikus egyházhoz (amiben, „bármilyen furcsa”, nagymértékben segítette a pártot a református lelkész Balog Zoltán).”
Buda Péter egyházpolitikai szakértő itt elmondta: „az egyetemes katolikus egyház arra törekszik, hogy közvetlen befolyása gyengülésének ellensúlyozására civil szervezeteken keresztül juttassa az embereit a hatalom legfelső köreibe, és így érvényesítse akaratát. Ezt már a múlt század elején nyíltan célul tűzte ki a Katolikus Akció, s később a mostanában sokat emlegetett Opus Dei is”. Ez azt jelenti, hogy a felvilágosodás után megváltozott a katolikus egyház stratégiája: az egyház és az állam nem intézményesen, hanem a vezető politikusok személyén belül fonódik össze. Állami vezetők a Vatikán ügynökei lesznek. Az Opus Dei-t egy Josemaría Escrivá de Balaguer nevű katolikus pap alapította, aki egy szentté avatott fasiszta, Franco támogatója volt.
Ha van összeesküvés a világon, a titkos társaságként létező Opus Dei és az ugyancsak Rómából irányított jezsuita rend az. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ugyan nem vallja az Opus Dei részének magát, de a szervezet így működik. Orbán egy összeesküvés része, amelyet Rómából szerveznek. A konteók szerelmeseinek itt kellene kutatásokat végezniük. Orbán nem magyar érdeket szolgál. Rendszerének jellegét a gyökereknél kell vizsgálni. Az alaptörvényében leszögezte, hogy a középkori katolikus királyság jogutódja, amely az államiságot a katolikus pápától származtatja. Igaz, egy hazugság révén, az akkor nem is létező „Szent Korona” adományozásával. Az Orbán-rendszer célját az mutatja meg, mi a politikai katolicizmus lényege, amit a rendszer képvisel. Mit várnak tőle klerikális megbízói, és az a nemzetek fölötti ideológia, amellyel Orbán azonosul, és amelyet szolgál.
Orbán szereti a pénzt, a Fidesz maffiaként működik. Ez az első olyan bűnszervezet, amely nem az állammal folytatott harcban szerzi meg a közvagyont, hanem magát az államot foglalta el. De az nem igaz, hogy Orbánnak nincsenek elvei, amelyek irányítják, a mindent csak a hatalom megszerzése érdekében használ fel. Ez tévedés. Aki ezt gondolja, nincs tisztában ennek az embernek a motívumaival és veszélyességével. Az ideológia ugyanis, amelyben ő hisz, gyilkos ideológia. A katolikus egyházat szolgáló uralkodók, keresztes lovagok, mindig is bűnözők voltak. Tisztességes emberek harcban álltak az országokat gyarmatosító Rómával szemben. Beleértve az árpádházi királyokat is. A juhok ruhájába bújt farkasok nemcsak terelgetik, hanem megeszik a juhokat. Ha megszerzik a hatalmat, előbb-utóbb gyilkolnak.
A konstantinuszi fordulat óta a katolikus egyház maga is bűnszervezetként működik. Ez volt az egyház ún. ortodox irányzata, amely eltért az apostolok tanításaitól, s csak külsőségeiben vette fel a kereszténységet. Rátelepült a világi hatalomra, és uralkodott rajta. Róluk mondta Jézus, hogy juhok ruhájában jönnek, de belül ragadozó farkasok. Nem kell teologizálni ezen, a katolikus egyház története látványosan demonstálja, hogy ennek a világpolitikai szervezetnek semmi köze az alázatos szívű és szelíd Jézushoz. A megtéréshez illő gyümölcsök hiányoznak. A kereszténységhez annyi köze van, hogy gyilkolta a keresztényeket (mint eretnekeket) évszázadokon át. Ezt valamikor még a reformáció is tudta.
A kereszténységtől elszakadt ortodox irányzat később két részre szakadt, keleti ortodoxiára és a római katolikus egyházra, amely Konstantinus óta az állam elfoglalását tűzte ki célul. Teológiája az állam és az egyház összefonódására épül. A cél, hogy a katolikus egyház tanítását az állam erőszakkal kényszerítse a polgáraira. Ezt nevezik ők „keresztény államnak”. Miután a katolikus egyház elszakadt a természetfölötti kereszténységtől, a zsidó Bibliát a görög filozófiával váltotta fel, az egyházat „erkölcsi intézménynek” fogta fel. A katolicizmus az erkölcsös életet lehetővé tevő újjászületés nélkül követeli meg a híveitől az erkölcsös életet, amelyet maga sem tart be, mert a Biblia szerint nem is lehet. Erre hivatkozva azonban magát isteni eredetű intézménynek állítja be, zsarol és jogot követel magának arra, hogy uralkodhasson az államok és az emberek lelkiismerete fölött.
Ennek eredménye a sötét középkor, a vallásháborúk, a keresztes-hadjáratok vérontásai, a megmérgezett uralkodók, a pénzen vásárolt pápai trón, a császárság és pápaság harca, a katolikus egyház természetét kifejező inkvizíció. Ezt nevezik „keresztény Európának”. Embereket égettek el élve tömegesen, a „keresztény Európa” minden eddiginél több embert gyilkolt le. A katolikus egyház inkvizitorai az egész kontinensre kiterjedően teremtettek olyan elnyomást, totális diktatúrát, rettegést és félelmet, amelyet később a fasiszta rendszerek csak korlátozott ideig és kiterjedéssel tehettek meg. Ha valaki a „keresztény Európa” szólamát hallja, ez jelenjen meg a szemei előtt. A politikai katolicizmus ezt mindig a törvények és jogok korlátozásával kezdi, majd eljut a gyilkolásig.
A felvilágosodás megalkotta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, amely az emberiség csúcsteljesítménye. Ez elsőként biztosította az Isten által teremtett ember vele született jogait, ismerte el a méltóságát, a szabadságát, a jog uralmát és a törvény előtti egyenlőséget. A felvilágosodás a béke, a szabadság és a jólét, az emberhez méltó élet és az egyenlőség alapjait teremtette meg. A Kr. u. 313-ban alapított katolicizmus elvette és kisajátította a keresztény nevet, és 1500 évnyi szenvedést hozott Európára. Ennek a felvilágosodás vetett véget. Ezért a felvilágosodás a katolikus egyház legnagyobb ellensége.
A „keresztény” és a „katolikus” nem azonos fogalmak, hanem egymásnak ellentétei. A „keresztény Európa” valójában „katolikus Európát” jelent. A katolicizmus születésétől a zsidó kereszténység ellensége volt. A kereszténység zsidó vallás. A zsidó hit beteljesedése a zsidó Messiásban, amibe beoltatnak a pogányok, ha hisznek. A zsidóellenesség a katolicizmus identitásának lényege. Ezt Szent Ágoston helyettesítési elmélete fejti ki, miszerint a katolicizmus a zsidóság üdvtörténeti helyébe lépett: a zsidók száműzöttek a földön, mert „megölték az Isten fiát”. A zsidók századokon át jogfosztásban éltek a „katolikus Európában”. Ezért támogattak minden szabadságmozgalmat. A katolikus egyház nekik tulajdonította a felvilágosodást, amelyet azóta kriminalizál. A felvilágosodás vetett véget ugyanis a sötét „katolikus Európa” uralmának.
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke az idézett cikkben mondja: „a reneszánsszal kezdődött és a felvilágosodásban folytatódó egyházellenes támadássorozat a XX. században vált féktelenné. A kereszténység és legkivált a római katolikus egyház azért lett a modernitásban az Istentől elforduló világ első számú célpontjává, mert az egyház a ‘természetes’ közösségek, a család és a nemzet, az ezekhez kapcsolódó természetes nemi és társadalmi szerepek, alá-fölé rendeltségi viszonyok első számú őre. E viszonyok felbomlása egyúttal a társadalom szöveteit is szétszakítja, többé senki ‘nem tudja a helyét’, csak a ‘dekadens’, ‘pusztító’, ‘életellenes’ liberalizmus marad meg a rombolás nyomán.”
Ez hazugság. A világ nem fordult el Istentől. A liberális Amerikában él a legtöbb vallását gyakorló hívő. A katolikus egyház pedig nem azért vált az emberek ellenségévé, mert „a család és a nemzet, az ezekhez kapcsolódó természetes nemi és társadalmi szerepek őre”, hanem azért, mert gyilkolt, rabolt, az emberi méltóságot és az Istentől származó alapvető emberi jogokat lábbal taposta. Ami a nemi szerepeket illeti, azt jobban tenné a katolikus egyház, ha nem feszegetné, mert a papok és az apácák között van a legtöbb homoszexuális. A pannonhalmi eset mutatta a látenciát, milyen mértékben van jelen a megrontás, hogy a pedofíliáról már ne is beszéljünk. A katolicizmus a hatalom megszerzése érdekében másra hivatkozik, mint amit tesz. A család, az erkölcs és a nemzet védelmezőjének mondja magát, majd a hatalom megszerzése után az emberi jogokat támadja, a sajtó, a vélemény, a gondolat szabadságot számolja fel, az embert önrendelkezési jogától fosztja meg. Ezeket mind egyházellenes és nemzetellenes (a kettő nekik ugyanaz) zsidó támadásnak minősítik.
Eközben a katolikus egyház állam által emberekre erőltetett törvényei rombolják a családot, az erkölcsöket és a nemzetet is. A Mária-kultusz rombolja a házaséletet, a szűzkultusz felbomlasztja a családokat. A házasságon belül a gyermeknemzésre korlátozott szexuális élet nemcsak bibliaellenes, hanem családromboló is. Aki nem születik újjá, azt az erkölcsi törvények számonkérése még erkölcstelenebbé teszi a Biblia szerint. Az invesztitúra háborúk során némely német császár azt mondta: ha van valahol viszály, ha egy nemzetet végletesen megosztanak, mindig a katolikus egyházat keresd a háttérben. A nemzetet pusztítják, megosztják, háborúságokat generálnak, szegénységet okoznak. A katolikus egyház legfeljebb az „alá-fölé rendeltségi viszonyok őreként” funkcionált tekintélyelvű elnyomó rendszereket létrehozva.
A katolikus egyház a felvilágosodás elleni támadását a „szabadkőműves világ-összeesküvésre” alapozva indította el. Mintha az emberi jogokért és szabadságért folytatott küzdelem idegen lenne a nemzetektől, s csupán a „nemzetek fölötti” zsidóság koholmánya lenne, amelynek célja, hogy elpusztítsa a nemzeteket és az erkölcsöt, amelyet a katolikus egyház védelmez. A nemzeteket ezért a katolikus egyházzal és a vallással azonosítják, hogy a katolikus-zsidó háborút a katolikus egyház a nemzetekkel vívassa meg. Hitler Mein Kampf című művének alapja is a szabadkőműves világ-összeesküvés volt. Ezért támogatta sokáig a katolikus egyház, amely azóta is a „zsidó-világösszeesküvés” ellen harcol.
E folyamatnak lehetünk a szemtanúi. A felvilágosodás és a „szabadkőműves világ-összeesküvés” ellen harcoló politikai katolicizmus talált Magyarországon egy vadbarmot, aki azonosult ezzel az ideológiával. Miután Magyarország soha nem nézett szembe a holokauszttal, támogatja ebben az antiszemitizmussal átitatott magyar nép. A magyarság egyetlen nemzeti identitása a két világháború közötti „keresztény” identitás, amelynek jelentése az, hogy nem zsidó. A politikai katolicizmus virágkorát a Horthy-rendszerben élte, csúcsteljesítménye a holokauszt volt. A magyar holokauszt előkészítője a politikai katolicizmus, erről bárki meggyőződhet, aki elolvassa a korszak két főideológusa, Prohászka Ottokár és Bangha Béla műveit. A numerus clausus-t Prohászka kezdeményezte, a rendszer antiszemitizmusa a „keresztény Magyarországot” védte.
Raffay Ernő volt honvédelmi politikai államtitkár a szabadkőművesekről írott könyve kapcsán példázza, hogy a protestáns egyházak milyen mértékben szakadtak el az egykori reformációtól, s tértek vissza ideológiailag az „anyaszentegyház” kebelébe. Raffay egy interjúban ezt mondja: „A szabadkőművesek ugyanis a szekularizációért, a világi oktatásért, vagyis a katolikus egyház politikai, gazdasági és ‘lelkek fölötti’ befolyásának visszaszorításáért harcoltak, később pedig zászlóra tűzték az általános, titkos választójog ügyét, ami Magyarország akkori etnikai viszonyait ismerve egyenlő volt a nemzetárulással, a magyarellenességgel.”
Azt hinné az ember, hogy viccel. A titkos választójog gonosz előttük, „a katolikus egyház politikai, gazdasági és lelkek fölötti befolyásának visszaszorítása” egyenlő a nemzetárulással. Ez a politikai katolicizmus. Erről szól az Orbán-rendszer: a politikai katolicizmusnak a szabadság, a felvilágosodás és a zsidók elleni harcáról, amely a demokrácia, a jogállam, az egyenlőség és a liberális politikai rendszer elleni harc is. Azt mondja Raffay: „Hamarosan komoly eredményt értek el, tevékenységüknek tudható be ugyanis úgynevezett egyházpolitikai törvénycsomag. Ebben szerepelt az 1894. év XXXI. törvénycikk a házassági jogról, az 1894. évi XXXII. törvénycikk a gyermekek vallásáról, az 1894. XXXIII. évi törvénycikk az állami anyakönyvekről, az 1895. évi XLII. törvénycikk az izraelita vallásról és az 1895. évi XLIII. törvénycikk a vallás szabad gyakorlatáról. Az egyes tárgykörök önmagukért beszélnek, ez a szekularizáció útja.”
Ha ezt valóban a szabadkőművesek tették lehetővé a felvilágosodással együtt, azért is csak köszönet illeti őket. De a „keresztény-nemzeti” ideológia szerint a szekularizáció, az állam és az egyház szétválasztása gonosz dolog. A magyar történelem kevés aranykorának egyike a 19. század második fele, amikor a liberalizmus felvirágoztatta az országot, megépítette – szellemi és fizikai értelemben – Budapestet, amelynek eredményeként megszületett a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény. Ez a „keresztény (katolikus)” államfelfogás szerint rossz. E törvények hatására jött létre a politikai katolicizmus, amely meg sem állt a zsidók Auschwitzba történő deportálásáig. A katolicizmussal azonosított nemzet, a „keresztény” nemezettudat, a Szent Koronáról szóló katolikus hazugság, a „keresztény Magyarország” a Horthy-rendszerben érte el a tetőfokát. Akkor is egy református vallású kormányzó alatt. Ennek rövid huszonöt év alatt egymillió halálos áldozata lett.
Osztie Zoltánról az idézett Narancs-cikk ezt mondja: „a keresztény társadalmat a magyar közelmúltban a Horthy-korszak őrizte meg a leginkább: Osztie atya Horthyt nem egyszerűen mentegeti, hanem kiemelkedő államférfinak tartja. Teleki Pállal, Hóman Bálinttal és Prohászka Ottokárral együtt olyan „csodálatos emberek”-nek nevezi őket, akik Isten segítségével feltámasztották a „halott”, Trianonban megcsonkolt nemzetet.” Osztie Zoltán szerint „magyarul beszélő, de a magyar nemzethez nem tartozó személyek erőszakos, gátlástalan kis csoportja az antiszemitizmus tökéletesen megalapozatlan vádjával illeti e nagyszerű személyiségeket.”
A politikai katolicizmus tagadja ki a nemzetből azokat, akik nem vallják Prohászka, Hóman, Bangha és a többi antiszemita gazember nézeteit. A politikai katolicizmus szélsőjobboldali ideológia, amely szerint „a liberalizmus idegen erők szolgálatában áll”. Az „idegen erők” alatt a katolicizmus ősi ellenségeit, a zsidókat kell érteni. De aki a szabadság és a törvény előtti egyenlőség, a felekezeti egyenjogúság híve, az sem magyar, mert a magyar az „keresztény”, a „keresztény” pedig az, aki nem zsidó, hanem antiszemita. Tönretették és bűnössé tették a magyar népet, amikor saját antiszemitizmusukkal fertőzték meg, és a nemzeti identitást azzal azonosították. A politikai katolicizmus a nemzet érdekeit szolgáló szabadságot és demokráciát elválasztja a nemzettől, „idegen” erőknek tulajdonítva őket. Ami nem egyezik a katolicizmussal, az idegen. Ha magyar, akkor is.
Így érthető, ha Orbán nyílt összeesküvés-elméletet ad elő nekik. Szavakból értik egymást. Az is érthető, hogy kódoltan a zsidók világ-összeesküvéséről beszél. De ha valaki annyira hülye lenne, hogy ezt nem érti, akkor még hozzáteszi, hogy Soros György alapítványa áll a szándék mögött, amely szét akarja verni a nemzetállamokat, hogy felszámolja a „keresztény” (értsd: katolikus) Európát. Csak innen lehet megérteni Orbán beszédeit és céljait. Orbán azzal kezdte, hogy idézte az Opus Dei-ügynök Robert Schumant, az Európai Unió egyik alapítóját, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. A „keresztény” alatt ezúttal is a katolicizmust kell érteni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a magyarságot azonosítják a katolicizmussal, hanem egész Európát. A német-római birodalmat akarják létrehozni újra a pápizmus szellemi fősége alatt. Ezt hívnák „keresztény Európának”.
Ha van világ-összeesküvés, akkor ez az. A menekültáradat senki célját nem szolgálja, csak az övékét. Ez teremthet olyan helyzetet, hogy az iszlamofóbia és az idegengyűlölet megerősíti az európai szélsőjobboldalt, és többségbe kerülhetnek az Unióban. Ha ez bekövetkezik, gondoljon bármit az európai lakosság, ezek exportálni fogják a magyar katolikusfasiszta rendszert egész Európába. Orbán és a katolicizmus célja, nem „a zsidóké”, hogy szétverjék a liberális Európát, s annak romjain visszahozzák a sötét katolikus középkort. Ha valakinek segítségére van Európa szétveréséhez a menekültválság, akkor az Orbán és az ultramontán katolicizmus. Ha keresni akarnak valakit, hogy ki áll a menekültválság mögött, akkor azt itt keressék, mert ebből egyedül ők húznak hasznot.
Orbán már Európát támadja, azokkal az eszközökkel, mint Magyarországot. Már „európai vitát” kezdeményez, hogy az Európai Unió alapszerződésébe kerüljön az, amit az illegitim magyar alaptörvény tartalmaz a „keresztény gyökerekről” és identitásról. Ebből vezetnének le minden törvényt, és öt év alatt létrehoznák az Európai Együttműködés Rendszerét, egy újabb katolikusfasiszta rendszert. A magyaroknak legyen gyanús, amikor „európai konzultációt” javasol Orbán, és azt indítványozza, hogy kérdezzék meg az „európai embereket” az általa elkészített kérdőívek alapján. Ezt nevezi ő „demokráciának”, amikor a diktatúra igazolásához hamis kérdésekkel „népakaratot” állít, amelyekkel igazolja a demokrácia megdöntését.
Minden szava álnok hazugság, hiszen Európa a katolicizmus előtt is létezett, a „katolikus Európa” idején pedig történelme legsötétebb időszakát élte. A felvilágosodás óta Európa a szabadság földje és virágzik, amelyet csupán az ellene fellépő katolikus Szent Szövetség és a katolicizmus zsidóellenességéből kinőtt nácizmus szakított félbe két világháború erejéig. A II. világháború után azonban visszaszorultak, s ekkor indult virágzásnak Európa. Most újabb támadást indítanak a szabadság, az emberi jogok, az egyenlőség és az emberi civilizáció ellen. Kriminalizálják a szabadságot. Orbán ismert szörnyeteg förmedvényéből dolgozik: Bangha Béla: Magyarország újjászületése és a kereszténység című könyve a kotta, innen azonosítom én is őket, és innen tudom előre, mikor mit fognak csinálni. Bangha nemcsak fasiszta, de nyílt antiszemitizmusával náci alapvetés is. Viszont a politikai katolicizmus lényegét leghívebben összefoglaló jezsuita mű.
A Jelenések Könyve világosan ír a katolicizmus sátáni voltáról és történelmi szerepéről, valamint bukásáról is. De míg az bekövetkezik, addig iszonyú mennyiségű vért fognak még kiontani. Ha Orbán nemcsak egy önjelölt antikrisztus, hanem elindítója a Bibliában zajló történelmi eseményeknek, akkor Magyarországra gyalázatos történelmi szerep és borzalmas pusztulás vár. A magyar nép mindenesetre készen áll erre a gyalázatos szerepre. A Biblia szerint, amikor Jézus Krisztus visszatér a földre, hogy Izrael királyaként (!) az egész Földön uralkodjék, megítéli a nemzeteket. Az antiszemita országokat a bal keze felől állítja, és azok mennek a kárhozatra, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Az antiszemita országok nem mennek be a Messiás ezeréves királyságába, amelyben jólét, öröm, béke és igazság honol. Ez vár a magyarokra, ha nem zavarják el az antikrisztusukat, és nem jönnek rá, hogy az antiszemita gyűlölet megfordította az igazságot..
A katolikus egyház a Biblia szerint a szellemi Babilonnal azonos, a parázna asszzonnyal, aki elcsábítja a nemzeteket és az országok fölött uralkodik. Jó, ha tudják ezt róla azok, akiket öntudatlanul „kereszteltek” bele ebbe a szervezetbe, és nem szabadon választották. A katolikus „egyházról” ezt írja a Jelenések könyve (Jel 17,4-9): „Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül.”
Ez Róma. Ez uralkodik ma Magyarország felett. Az ország vezetői nemcsak bűnözők, hanem hazaárulók is.
