Orbán mostanában azt mondja, őt a kereszténysége miatt éri kritika. Szerinte Európában hátrány éri azokat, akik kereszténynek vallják magukat. Az őt ért jogos kritikát kiterjeszti mindenkire, aki keresztény, és a saját joggal elszenvedett sérelmét a kereszténység sérelmévé teszi. Talán kevesen tudják, miért nem kóser állat a disznó. Az még közismert, hogy csak az olyan állat kóser, amelynek hasadt patája (körme) van és kérődzik. Ha a kettő közül az egyik hiányzik, akkor az állat nem kóser. Ilyen a disznó, amelynek hasadt körme van, de nem kérődzik. Ilyen a névleges a keresztény is, aki látszólag keresztény, de nem az.
Egy rabbinikus magyarázat szerint azonban a disznó azért sem kóser, mert más állatokkal ellentétben előre nyújtja a patáit (csülkeit), hogy a hasadt körmeivel mutogassa, hogy ő kóser. Kívül kóser, belül nem az. A látszattal kérkedik, miközben belül tisztátalan. Ez az, amit a zsidó vallás nem tűr el: a képmutatást. Márpedig a kereszténység is a zsidó vallás része, a zsidó hit várakozása, célja, a zsidó hit beteljesedése a zsidó Messiásban. A zsidó-keresztény kultúrában a vallással való hivalkodás a képmutatás biztos jele. Akik kívülről nagy szentnek mutatják magukat, belül soha nem azok. A disznó hamis önmutogatása ez.
A brooklyni zsidók között van egy jiddis mondás erre: „cházir fiszele” (chazerfissl, chazer mit zayn fisl), ami a híres Rási talmudtudós Ézsau-magyarázatából származik, és azt jelenti, hogy „disznó lábacska”. Arra az emberre mondják, aki olyan, mint a disznó, aki úgy tesz, mintha kóser lenne. Kérkedik azzal, hogy ő mennyire szent, mennyire kóser, de belül az ellenkezője. Azokra a képmutatókra mondják, akik kifelé nagyon mutatják a vallásosságukat, mutogatják a hasadt patájukat, mint a disznó, de belül nem kóserek, tele vannak tisztátalansággal. Orbán kereszténységgel való hivalkodása a „disznó lábacskája”.
Itt az idő, hogy néhány példázaton át bemutassuk, hogy Orbán „kereszténységgel” való kérkedése mennyire nem illik a zsidó-keresztény kultúrába. A harsány vallásos önmutogatás, a kereszténységgel való hencegés mennyire idegen a zsidó-keresztény kultúrától. A Biblia ezt képmutatásnak nevezi. Visszatérve a disznó nem kóser voltához, talán nem közhelyes hivatkoznunk Orbán Viktornak arra az irracionális vonzalmára, amit a disznók iránt érez. Ahogy Röfivel megtalálja a hangot. Ahogy neki a sonkafőzés jelenti a húsvétot. A disznózabálás ünnep. A disznóvágás az ő részvételével ételáldozat, kultikus szertartás, ha nem lenne istenkáromlás, azt mondanánk, „istentisztelet”.
Ennek az embernek a futballstadion a templom, a disznóvágás az engesztelő áldozat, a pálinka rá az áldomás. A hétköznapi magyar ember erre azt mondja, mi ebben a baj, ő is így gondolja. Nincs baj, csak ez nem zsidó-keresztény kultúra. Innen is látszik, hogy Magyarország nem keresztény ország, és nem zsidó-keresztény, hanem velejéig pogány kultúra. Orbán ezt ne nevezze annak, ezt ne akarja megvédeni a muszlimoktól, mint keresztény, mert ez még a muszlimoknak sem kóser. Orbán teljes azonosulása a disznókkal ebből a „disznó” mentalitásból fakad. Az ő „cházir fiszele” voltából. A zsidó rabbinikus irodalom szerint a kereszténységével hivalkodó, tolakodó és kérkedő Orbán egy „cházir fiszele”. A mellet döngető kereszténysége „disznó lábacska”. Bibliai képekben megjelenítve: ő maga egy disznó.
*
Ez a képmutatás jelképe a zsidó-keresztény kultúrában. Ezt is meg kell védeni Orbántól, ahogy ezt a kereszténység alapítója, Jézus Krisztus tette. De említsünk meg Orbánnal kapcsolatban még egy nem kóser állatot, a gólyát. A gólya a haszid Kotzker rebbe ((1787–1859) tanítása szerint azért nem kóser egy zsidónak, mert csak a sajátjait látja el. Csak gólyákról gondoskodik, másokról nem. A zsidók mélyen hisznek abban, hogy amit esznek, az befolyásolja a természetüket, és viszont, ahogy ez Orbánnal is így van. S olyan zsidók nem lehetnek, akik csak magukról és a sajátjukról gondoskodnak. A zsidóságnak küldetése van mindenki felé, mindenkit meg kell menteniük. Ők a világ sója, a világ világossága, ahogy a rabbikkal együtt Jézus is mondta, amibe a pogányságból lett keresztények csak beoltattak.
Hozhatnánk ezer példát, de az egész Szentírás vádirat Orbán Viktor ellen, aki ezek után merészeli magát a zsidó-keresztény kultúra védelmezőjének nevezni. Orbán a drótkerítésérével és a mentalitásával elfogadhatatlan egy zsidónak, ennél fogva elfogadhatatlan egy valódi kereszténynek is. Ahogy gázszerelő strómanjával gyűjti a családnak a vagyont, ő pöffeszkedő gólya, aki nem ad semmit senki másnak. A gólya ragadozó madár, ahogy Orbán is az. A ragadozó szitokszó a Bibliában, az ördög a ragadozó. Orbán a gólyánál is rosszabb, mert a gólya a mezőn vadászik, Orbán viszont lop, akár a szarka. A szarka szereti a fészkébe gyűjteni a fényes, csillogó tárgyakat, úgymint kastélyok, paloták, udvarházak, földbirtokok, gyárak, repülők. A szarka az egyetlen madár, amely olyan hiú, hogy felismeri magát a tükörben. Mondani sem kell, hogy a szarka is tisztátalan, nem kóser a Bibliában.
A zsidó Jézus a képmutatást nevezte a legsúlyosabb bűnnek. Minden bűnössel szemben együttérző volt, de a képmutatókat mérges kígyó fajzatainak nevezte. A Máté evangéliumában beszél azokról, akik az emberek előtt megigazítják magukat, de belül szennyesek. Jellemző, hogy ők „kürtöltetnek” maguk előtt, hogy mennyire istenfélők, mennyire „kereszténynek vallják magukat”. Ezeket képmutató farizeusoknak nevezi, akik nem mennek be az Isten országába. Még az imádkozásról is azt mondja a Biblia, menj be a te belső szobádba, ne az emberek előtt imádkozz, hanem titkon az Istennek. Ne az emberek dicséretét keresd, hanem az Istenét. Az alázatos lélek nem fuvalkodik fel és nem tüntet az ő vallásával. Orbánnak ez a felfuvalkodott nyomulása a „kereszténységgel”, teljesen idegen a zsidó kereszténységtől.
Márk evangéliumában Jézus azt mondta: „Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.” Orbán a szájával keresztény, a szívével nem az. Aki belül az, annak nem kell ezt kifelé hangoztatni, mert a jó cselekedeteiből látszik. Ezért még az sem biblikus, hogy hátrány éri azokat, akik kereszténynek vallják magukat, mert igazi keresztény ezzel nem kérkedik. Nem tart rá igényt. Nem ezzel akar érvényesülni. Nem akar jó benyomást kelteni, nem hivalkodik vele. Ha egy igazi kereszténytől megkérdezik, megmondja, hogy hívő. Bizonyságot tesz a környezetében arról, hogy Isten mit tett vele. De nem veri a mellét, hogy ő a keresztény. A Bibliától ez olyan távol áll, mint Orbán szögesdrótja és annak jelentése Istentől.
*
Jézus elmondja többször, többféleképpen is, mi a képmutatás: „megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel”, „mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák”. Mindannyiszor azt mondja rájuk Jézus, hogy „jaj néktek”, ami azt jelenti, hogy a képmutatók elvesznek. A képmutatókon nincs segítség. Mert anélkül, hogy Isten által megtisztulnának, kívülről „megtisztítják” és igaznak nevezik magukat. Jézus a gonosz szolgáról szóló példabeszédében azt mondja, ha megjön a ház ura (a kereszténység igazi Ura), „ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás”. A képmutatók sorsa sírás és fogcsikorgatás.
Ha van valami, amit Isten utál, az a képmutatás. A Jób könyve azt mondja, „képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek”. Egy képmutató, mint Orbán Viktor, tőre a népnek. De mi is lehetne egy olyan ember, aki merészeli felvenni az Isten nevét, és Isten nevében rendezkedik, intézkedik, rá hivatkozva hazudik, lop, fenyeget, a kereszténységet magával azonosítja. Mit képzel, Jézus Krisztus rászorul az ő védelmére? És van egy fia, aki állítólag megtért, és ezt nem mondja meg neki. Vagy, ha nem hallgat rá, akkor ezt nem teszi világossá, hogy az apja az Istent káromolja, és amiről ő beszél, nem kereszténység, csupán az aljasságait rejti a kereszténység álarca mögé.
Jézus Krisztust nem kell megvédeni a muszlimoktól sem. A hitetlenekkel, ateistákkal, más vallásúakkal való együttélés nem csapás egy kereszténynek, hanem lehetőség. Nem a keresztények változnak meg, hanem ők változtatnak meg másokat. De ha nem, akkor is a saját identitásuk megtartása mellett, békében és szeretetben tudnak élni másokkal. Jézus nem elkergeti a keresztényektől a hitetleneket, a vallási tévelygőket, hanem hozzájuk hozza, hogy azok megtérítsék őket. Orbán Jézus Krisztust kergeti. De nem kell ezért senkinek aggódni. Ezzel ő megpecsételte a saját sorsát. A Biblia azt mondja, a képmutatók reménysége elvész. Nem lesz meg, amit ők akarnak. A gonosz lelepleződik és súlyos ítélet vár rá. Tűz emészti meg a telhetetlenségből szerzett lopott vagyonát. A képmutató öröme egy szempillantásig való. A képmutató nem juthat Isten elébe.
Akik csapdájába esnek, maguk is kárt szenvednek. Ezek az emberek nem mennek be az Isten országába, és másokat sem engednek be. Isten nem lesz azért hálás, mert sanyargatta a szegényeket, lopott a közösből, hazugsággal becsapta az embereket, elvette a jogaikat, a pénzüket. Sem azért, hogy üldözte a bűnösöket. Jézus meghalt értük, nincs szüksége az orosz titkosszolgálat által finanszírozott „család” konferenciákra, a melegek, a transzgenderek és a kétségbeesésükben abortuszt választó szerencsétlen nők üldözésére. Ez nem kereszténység. Ez annak az ellenkezője. Ha mindezekért Orbánt kritizálják és hátrányt szenved, az helyénvaló. Nem a kereszténysége miatt szenved. Zsidók és igazi keresztények szenvednek tőle. De lesz igazságos ítélet, ezért már előre örvendezünk. Orbán úgy jár, mint Hámán.
Milyen rossz lenne, ha nem lenne Isten, és nem tudhatnánk, mi lesz a képmutatók sora, akik az Isten nevét hiába veszik, és az Isten nevében nyomják el a szegényeket. Nem irigylem ezt a nyomorult embert.
*
A legfrissebb hírek szerint Orbán a pesterzsébeti református templomban azt mondta: „minden egyes imára szükségem van ahhoz, hogy a munkámat végezni tudjam. Persze az is a munkám része, hogy úgy kell csinálnom, mintha nem is emberből lennék, és meg se rezdülnék. De azért jó, ha mindenki tudja, hogy azért ez nem egészen áll így. A miniszterelnök is emberből van, és szüksége van támogatásra, mert egyedül aligha tudná állni azokat a viharokat és azt a sarat, amit munkájából következően állnia kell.”
A gyűlölködő, uszító zsarnok, aki elvette a magyarok emberi jogait, szabadságát, emberi méltóságát, demokratikus és szabad országát, a pénzüket, sajnáltatja magát. A viharokat maga keltette, csak magának kösöznheti, és ha nem tér meg, ennél nagyobb viharokra is számíthat, amikor a magyarok megtudják, hogy becsapta, elnyomta és kifosztotta őket. Ő nem miniszterelnök, hanem egy tolvaj bűnöző, diktátor és zsarnok. Az ilyenek imáját Isten nem hallgatja meg. Először térjen meg, ha még tud. De erre nagyon kicsi az esély.
(Köszönetet mondok a cikk elkészítésében nyújtott segítségért David Mandler barátomnak, a Kelet és nyugat mezsgyéjén. Vámbéry Ármin és a Brit Birodalom című könyv szerzőjének, aki a New York-i Stuyvesant High Schoolban tanít angol irodalmat és ugyanott dékán.)
