Remélem, soha többé nem kell értelmes emberektől azt olvasnom, hogy Orbán milyen okos és mekkora zseni. Aki más emberek jogait elveszi, aki szándékosan hazudik, hogy megtévesszen embereket, aki lop, az soha nem okos ember. Lehet ravasz, gátlástalan, esetenként jó taktikus, de csak a maga sötét világának logikája szerint, ám sohasem okos, és főleg nem zseni. Mert ez mindig bukáshoz vezet és pusztulásba visz. Most pedig Orbán maga bizonyította be, mekkora idióta, mekkora pancser és mekkora hülye. A saját szemszögéből nézve olyan hibát követett el, ami hosszútávú tervei szempontjából végzetes is lehet.
A Sargentini-jelentés után Manfred Weberrel kötött egy paktumot. A Néppárt csúcsjelöltje kötött vele egy elvtelen kompromisszumot. Megszilárdította helyét a Néppártban, és ha a szokásos aljas módszereivel sok szavazatot hoz májusban a Néppártba, a pozíciója még erősödhetett is volna. Ehelyett kitette a Soros-Juncker antiszemita plakátot, alá egy csomó hazugsággal „Brüsszelről”, Brüsszelt pedig a Néppárttal azonosította Juncker személyében. Hogy lehet valaki ekkora hülye? Azt képzelte, hogy ezt is megteheti, hogy ez senkit nem fog érdekelni? A korszakos zseni alaposan elszámolta magát.
Egyesek még azt is gondolták, hogy szándékosan akarja kirúgatni magát. Más talpnyalók azt írogatták, hogy megteheti, mert neki nem tud a Néppárt ártani. A Néppártnak nincs olyan lépése, ami a zseninek ne lenne jó. Ha kirúgják, az is jó, ha nem rúgják ki, az is jó. Azóta kiderült, hogy egyáltalán nem így van. Orbánnak szüksége lenne a Néppártra, neki a Néppártot kellene elfoglalnia. Saját kereszténydemokratának nevezett illiberális irányzatának egyetlen komoly konkurrenciája van, a valódi kereszténydemokrata Néppárt. Orbán a Néppárt báránybőrébe bújt farkasként törhetett volna az EU fasizálására. Mert ha tetszik, ha nem, valamiért a szalonképes figurák a liberális demokráciát valló Néppártban vannak, nem az illiberális szörnyetegek között. Orbán a Néppárt leple alatt tudná megpuccsolni az EU-t. Kívülről nem.
Ezért Orbán elkezdte a megalázó pitizést, hízelkedést, dörgölődzést. Sorra jelentek meg a nyilatkozatok, hogy bent akar maradni a Néppártban. Még arra is képes volt, hogy Weber útvonalán letakartatta a plakátokat, és írt egy bocsánatkérésnek látszó nem bocsánatkérő levelet azoknak a pártoknak, akik a kizárását kérték. A jelek szerint kész mindenre, hogy az eddigiek szerint elsimítsa az ügyet. Kitalálták azt, hogy a CEU ügye nem ügy, mert a CEU magyar diplomás képzése Budapesten marad, most felel meg a CEU a magyar törvényeknek. Megrövidítették a plakátkampányt és Juncker helyett nem Timmermans került az utcákra, hanem a „családvédelem” hazugsága. A valódi bocsánatkérés helyett írt még egy levelet is, és másért kért majdnembocsánatot, mint amiért kellett volna. Eddig ennyi elég volt az átveréshez.
Most azonban valami megváltozott. Attól tartottunk, és Mészáros Lőrinc teljes vagyonát rátettük volna arra, hogy a Néppárt német pártjai ezúttal is szemet hunynak, úgy tesznek, mintha nem látnának semmit. Weber azért jön Budapestre, hogy egy látványos színjáték keretében elsimítsa az ügyet. De nem ez történt. Orbán nembocsánatkérését kapásból visszautasították a belga érintettek, a CEU ügyében pedig azt követelik Orbántól, hogy az amerikai diplomás képzést tegye lehetővé Budapesten, a CEU ugyanúgy működhessen a magyar fővárosban, mint eddig. Webert még nem merték lesorosozni, annak ellenére, hogy nem Orbán irodájában, hanem a Dohány utcai zsinagógában tartott sajtótájékoztatót. A hiteles zsidó szervezetet legitimálta, nem Köves Slomót, Orbán megvásárolt díszzsidóját.
Mi még mindig alig merjük elhinni, hogy a Néppárt és a német keresztény pártok valóban elveket kérnek számon, és az Orbán-rendszer egészét kérik az uniós és néppárti alapelvekhez igazítani. Erre várunk tíz éve. Az első percben kellett volna ezt megtenni, és hagyták Orbánt pávatáncolni. Nem szegezték neki szembe az uniós követelményeket, mindent elkentek, elmismásoltak. Most viszont egycsapásra kiderült, hogy Orbán rendszere és az Európai Unió két egymásnak ellentmondó, kibékíthetetlen ellentétet hordozó valóság. Orbántól azt kérik, hogy számolja fel az illiberális rendszert, akkor maradhat a Néppártban. Nem akarunk hinni a szemünknek. Orbán azonnal meg is üzente, hogy erről szó sem lehet. Az illiberális fasizmusból, amit ő a „kereszténység védelmének” nevez, nem enged. Ha a Néppárt tartja magát a követeléséhez, és nem dobnak be megint valami hazug kanyart, akkor ennek a konfliktusnak nincs más megoldása, csak Orbán távozása. Vagy kirúgják vagy maga távozik. Orbán biztos nem enged a NER-ből, a kérdés az, hogy a Néppárt enged-e.
A német sajtóból biztatóbb jelek jönnek, mint a magyar újságokból. Akik hazudnak, azok hazudnak, akik titokban a rezsim szolgái, azok mismásolnak, mások pedig nem merik elhinni, hogy igaz lehet, hogy a Néppárt valóban számonkéri a liberális demokrácia elveit az illiberális világforradalom vezérétől. Annak ellenére, hogy az Európai Uniónak és a Néppártnak is ez az egyetlen esélye a túlélésre, mert ha Orbán a Néppártban maradhat, akkor felmorzsolja az ellenállását, és hamarosan ő rugdosná ki azokat, akik nem fasiszták. Érthetetlen, hogy eddig miért hagyták ezt, és mitől világosodtak meg végre. Talán megértették a Soros-Juncker plakát igazi üzenetét, hogy a liberális demokratikus Európa a zsidó világösszeesküvés szervezete, mint minden, ami liberális. Orbán ez ellen hirdetett antiszemita támadást. Ez náci ideológia, ami belülről elpusztítja a Néppártot is, az Uniót is.
Mindenesetre kíváncsian várjuk Orbán március 15-i beszédét, amelynek két forgatókönyve lehet. Az egyik az, ha megpróbal még egy esélyt adni a bent maradásra, és az egységről fog papolni, s az illiberális fasiszta Orbán a különbözőségekkel szembeni toleranciáról, a különbözőségen belüli egységről beszél, és közös nevezőnek a saját „kereszténység védelmét” kínálja. Megismétli, hogy nem akart megbántani senkit, majd elmond olyan kétfenekű és áthallásos alapelveket, amelyeket Brüsszelben és Berlinben másképp fognak dekódolni, mint magyar hívei a magyar nyelvi közegben. De ez nem lesz elég, ha komoly a néppárti követelmény. Ez nem jelent semmi garanciát a gyökeres változásra és az uniós elvek elfogadására. A másik forgatókönyv, hogy feladja, és előre menekül. Határozottan kiáll az illiberálfasiszta politikája és rendszere mellett, és „hősként” áll elébe „a kereszténységet eláruló bevándorláspárti erők Soros által diktálta önkénynek”.
Ez azt jelenti, hogy hiába várják a Néppárt vezetői, hogy Orbán döntse el, mit akar, mert nem dönti el, szavakban maradni akar, de a követelményeket nem hajlandó elfogadni. Orbán azoknak az alapelveknek az elszánt ellensége, amelyeket a Néppárt képvisel, s meg akar követelni tőle. Ezeket nem lehet összeegyeztetni, Orbán célja ezeknek az elveknek a felszámolása. Ahogy Magyarországon megtette, úgy az Európai Unióban is. A Néppárt ezt is tekintheti egy válasznak és orbáni „döntésnek”, az alapelvek és a feltételek elutasításának. Ezért mindenképp a Néppárt kezében van a döntés, hogy tudomásul veszi-e azt a tényt, hogy Orbán Viktor a Néppárt által képviselt demokratikus értékek elkötelezett ellensége, vagy egyéb érdekeik miatt megint kitalálnak valamit, hogy ezt ne kelljen észrevenni, ne kelljen megint tudomásul venni. A magyarok már annyit csalódtak bennük, hogy leginkább erre számítanak, de a naponta érkező nyilatkozataik arra utalnak, hogy nem biztos. Lehet, hogy tényleg kirúgják ezt a felcsúti szarházit.
Akár így lesz, akár úgy, az biztos, hogy ez nem a szokásos ejnye-bejnye, amit a pávatánccal elintéz Orbán. A reptéri úton letakart plakátok pontos megfelelői annak, amit művel: paravánnal takarja el az egész rendszert, a paravánon a demokrácia szép rajzai láthatók, mögötte pedig a legmocskosabb primitív önkény. A NER, az Orbán-rendszer Patyomkin-falu, ez a lényege, demokrácia látszatába öltöztetett fasizmus. Aki nem akar valamiért szembeszegülni, ellenállni, az mindig hivatkozik a szép paravánra, a kifestett homlokfalakra, mintha nem tudná, mi van mögötte. Ezt tette eddig a Néppárt is. Nem tudjuk, még nem tudjuk elhinni, hogy hajlandóak félretolni a paravánt, és Orbánt a valósággal azonosítani és szembesíteni. De ha így lesz, a világ fellélegezhet, mert akkor Orbánt kirúgják. Ha találnak megint valami fontosabb érdeket, becsomagolva valami taktikainak látszó hazugságba („jobb belül tartani”, „fent kell tartani a párbeszédet”, „veszélyesebb kívül, ha alapít egy illiberális frakciót”, blablabla) akkor egy anorexiás menyasszonynál is soványabb vigasz, hogy Orbán ilyen közel még nem volt a kirúgáshoz, és ha bent marad is, a tekintélye a nullával egyenlő.
Egy biztos, ekkora baklövést még ember nem csinált. Mi örülünk neki, hogy nem bírta türtőztetni magát, s ahogy várható volt, előbb-utóbb kimutatta a foga fehérjért. Ahogy a diktatúrája is eljut az erőszakhoz, s még a legsunyibb hazudozónak is világos lesz, hogy ez 2011 óta egy fasiszta diktatúra. De a saját szempontjából nézve, egy perc alatt rombolta le tízéves munkáját ez a bunkó. Annyira hülye, hogy kicsinálta magát. Mert ha Orbánt kidobják a Néppártból, vagy ő maga távozik (mert látszik, hogy nem maradhat), akkor ő abban a pillanatban a felét sem éri. Bekerül a légüres térbe, közösködhet olyan szalonképtelen barmokkal, mint az a szlovén pasas, aki vele együtt akar kilépni. Egy lekoszlott szélsőjobboldali szörnyeteg lesz a sok közül, akivel szemben már nyíltan harcolhat saját addigi pártja is. Abból a helyzetből nem lehet visszajönni, nem lehet győzni, nem lehet Európát elfoglalni. Ezért izgulunk, nagyon szorítunk, hogy az eddig Orbánt fedező, finanszírozó néppárti politikusok életükben egyszer legyenek tisztességesek, és dobják ki ezt az álkeresztény, hazug, tolvaj, haramiát.
Még mindig szorítanunk kell, még mindig nem lehetünk biztosak benne, de a pezsgőt behűtöttük. A magyar történelem egyik legszebb napja lesz, ha március 20-án boldogan nyithatjuk fel. Ha nem, eltesszük jobb időkre, mert ez az ember egyszer úgyis ott végzi, ahova való: a szemétdombon. S ha győz az igazság, az boldoggá tesz bennünket.
