Az ellenzék feladta utópisztikus célját, Orbán leváltását. Most egymástól akarnak szavazatokat rabolni, hogy újabb négy évig lébecolhassanak a parlamentben.
Mégse lesz október 23-án közös ellenzéki tüntetés. A 8 potenciális résztvevőből csütörtökön és pénteken hárman visszaléptek. Mindegy is, hogy kik és mindegy is, hogy miért. Azért a jegyzőkönyv kedvéért: előbb az LMP, majd a Momentum és végül az Együtt gondolta meg magát, ha egyáltalán valaha komolyan vette a részvételt. Minek is elmenni valahová, ahol nem lehet saját magunkat menedzselni, élesen elhatárolódni a többiektől, hogy jövőre a választó tudja, kire kell szavaznia az ellenzéki oldalt választva, szemben a rivális ellenzékivel, aki ugyanazért a koncért áll sorompóba. Hiszen Orbán Viktor nem engedélyez jövőre többet, mint 15-20 százalék mind a nyolcuknak.
A torta tehát kicsi, az éhes száj pedig sok. Ugyanazon a kis darab boldogságon kell osztozni, kellene osztozni, de jobb a legtöbbet kiszakítani, hiszen az pénzzel, paripával, továbbéléssel, egzisztenciával jár. A vesztes kiszorul a politikai bábszínházból és mehet a versenyszférába, vagy ahová a mindenható NER megengedi, hiszen Orbán és pribékei tudta és beleegyezése nélkül lassan egy fagylaltozót sem lehet megnyitni Mária (köz)munka alapú országában. Arra pedig senki nem számíthat, hogy az ellenzéki sorstársak, vagy akár a saját pártjuk a hónuk alá nyúl, hiszen a pénz kevés, a rászoruló pedig nagyon sok lesz jövőre a választások után.
Hogy lehet, hogy a 8 párt és mozgalom a választási törvény kérdésében olyan szépen egyet tudott érteni és egy szaros október 23-i tüntetést már képtelenek együtt abszolválni? Hát csak úgy, hogy a választási törvény kidolgozásának az ég adta világon semmi jelentősége és következménye nincs, hiszen annak életbe léptetéséhez előbb választást kellene nyerni, vagy bármi áron megszerezni a hatalmat. Vagyis – ahogy a klasszikus vicc az ötvenes évekből – János bácsi beadná-e a kecskéjét a közösbe, hát persze, a tehenét is, ugyancsak, és a lovát, na azt nem. De, miért, ha a többit beadná? Mert lovam az van.
A magát demokratikusnak nevező ellenzék ma megüzente azoknak, akiknek van fülük, hogy meghallják: lemondott Orbán Viktor elzavarásának teljesen irreális tervéről, lemondott az eddig is utópisztikus választási győzelemről és tudomásul vette, hogy a neki engedélyezett két tucat százalékot szerezheti meg és egy százalékkal sem többet. Ha így, akkor viszont az ellenfél a másik ellenzéki párt, annak rovására lehet csak növelni a tortaszelet két szárára közötti szög nagyságát, vagyis az elérhető mandátumokat nem annyira a Fidesztől, mint a másik ellenzéki erőtől kell és lehet elvenni.
A magát demokratikusnak nevező ellenzéknek őszintén azt kívánjuk, akadjon a torkán az Orbán Viktor sütötte tortaszelet. Mivel vetélkedésüket nem csak impotensnek és gyomorforgatónak tartjuk, de megalázónak is. A józanul gondolkodó, nem meghekkelt agyú magyar választók nevében csak „jó szurkolást” tudunk kívánni mindenkinek, aki bármelyik ellenzéki párt őszinte rendszerváltó szándékában bízva, elcsattog jövő tavasszal választani és bedobja a céduláját, amivel – az országot és annak őrült rendszerét ugyan nem változtatja meg – de legalább tisztességes jövedelemhez és gondtalan élethez segít néhány ellenzék képviselőt. Miért ne legyen legalább nekik jó?
Zsebesi Zsolt
