Az Orbán-rezsim azzal próbál rendet tenni a kiskorúak javítóintézeteinél, hogy rendőrségi felügyelet és a büntetés-végrehajtási szervezet fenntartása alá rendeli őket. Ezzel börtönt csinálnak a javítóintézetekből, ami törvénytelen, mert a börtön nem azonos ezzel.
Nem vélelen, hogy a fiatalkorúakat nem börtönre ítélik, hanem javító- nevelőintézetben eltöltendő időt kapnak, amelynek célja nem a büntetés, hanem a pedagógia. Ebből lett dickensi rémálom, mert pedagógia helyett verték és erőszakolták a gyerekeket.
Orbán egyetlen ötlete minden problémára Pintér Sándor, aki mindenből rendészeti kérdést csinál. Így kerültek a rendőrök kórházakba (!) is, így jelentek meg az iskolaőrök iskolákban (!) szintén rendészeti kérdéssé alacsonyítva a civil pedagógiai feladatokat.
Legszívesebben börtönt csinálnának az egész országból, amely bizonyos értelemben az is, ahelyett, hogy megszerveznék, üzemeltetnék és működőképessé tennék. Éppenséggel Pintér rendőrei nem végezték el a feladatukat, csak azt nem tudni, kinek az utasítására.
Mivel az Orbán-rezsim pedagógiai munkára alkalmatlan bűnözőket nevezett ki a vezetésre, ellenőrzési feladatát nem látta el, a gyerekek jogait és az ő védelmüket nem biztosította megfelelő mechanizmusokkal és civil kontrollal, ront a helyzeten: börtönt csinál nekik.
Ezzel megerősítik a fiatalkorúakban a bűnöző identitást, bűnözőként kezelik őket, ahogy Gulyás Gergely már így beszélt róluk. Így ráállítják őket egy bűnözői életpályára, ahonnan nincs visszaút. Mindezt azért, mert abúzálták őket. Ez maga a NER.
Saját hibáik miatt a gyerekeket büntetik, a gyerekek kriminalizálásával tovább növelik a bűnözést. A börtön nem tesz jobbá. A pedagógiai tereket is rendészeti térként kezelik, még a színművészeti egyetemet is egy lövész katonatiszt vette át egykor. Csak ehhez értenek.
Ez a logika a rezsim védekező reflexe. Nem szakmai reform a cél, hanem annak biztosítása, hogy „ne szivárogjon ki semmi”. A bűnöző identitás felerősítése és bűnözők újratermelése társadalmi, pszichológiai és politikai csőd.
A fasizmus klasszikus ismertetőjegye az, hogy a társadalmi intézményeket militarizálja és a civil kontrollt megszünteti. Ez az intézkedés nem a problémát oldja meg, hanem elnémítja a gyerekeket és megfosztja őket a pozitív változás lehetőségétől. A börtön nem nevel.
A Pintér-féle megoldás mindig azt jelenti, hogy katonás rendet vezetnek be, például a tanárokból is rendőröket csinálnak, szolgálati szabályzatot kapnak, s legfőbb feladatuk a hallgatás, ahogyan az orvosoknak is. Ez még súlyosabb helyzetet vetít előre.
Ez azt jelenti, hogy még szigorúbb lesz a belső rend és fegyelem, a pedagógia helyét átveszik az erősebb rácsok, a vasak és a parancsok. A rend és a fegyelem pedig Pintér szótárában azt jelenti, hogy semmi nem szivároghat ki.
A társadalom még annyit sem tudhat meg az intézményekben történtekről, mint eddig. Orbán nem akar több botrányt. Pintér oldja meg, hogy totális legyen a fegyelem és ne tudódjon ki semmi. A nevelés helyett jön a büntetésvégrehajtás, a fenyítés.
A javító- nevelőintézetek célja, hogy a fiatalkorú elkövetőket visszafordítsa a helyes útra. Elfogadó környezetet teremtsen, megfelelő pedagógiai eszközökkel lehetőséget adjon a rossz útra tévedt fiataloknak a társadalomba való beilleszkedésre. Ennek mostantól vége.
Mivel ők a bűnelkövető gyerekeket bűnözőkre bízták, s nem a hatalmukkal visszaélőket tették börtönbe, hanem mostantól a gyerekek kerülnek börtönbe. Egy diktatúrának nincs más ötlete, mint a rendőrség, a börtön, az elnyomás, a megfélemlítés és a terror.
Meg az elnémítás. Mert mostantól egy hang nem kerül ki ezekből az intézetekből. Senki nem fogja tudni, mi zajlik belül. Vizsgálatok, lemondások, intézményi reform és szakmai felügyelet helyett rendőrség, bilincs, börtön, megfélemlítés és izolálás.
Ennyit érhettek el azok, akik segíteni próbáltak. Börtön lett a nevelőintézetekből. Mikor kergeti már el ez a haszonleső, szájtáti nép ezt a züllött, alkalmatlan bűnszervezetet? Csak azt ne mondják, hogy majd az Orbán és Pintér által szervezett választáson.
