Még nem tudjuk, hol lesz az állomáshelye Szöllősi Györgynek, akit Puskás 90. születési évfordulója alkalmából rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté neveztek ki: diplomáciai szokásjog szerint a rendkívüli és meghatalmazott nagykövetek külképviseletek vezetői.
A hivatalos közlemény szerint Szöllősi feladata „Magyarország hivatalos diplomatájaként a magyar futball hagyományának és Puskás Ferenc örökségének nemzetközi képviselete lesz, továbbá, a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt kéri a Nemzeti Sport főszerkesztőjétől, hogy koordinálja, segítse mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a gazdag magyar futballkultúrának állítanak emléket bárhol a világon”.
Ha jól meggondoljuk, Szöllősi kinevezése teljesen logikus, hiszen már Szijjártó is futsallista játékosként lett külügyminiszter, és vitte magával a Dunakeszi Kinizsiből a csapattársait. A külügyminiszter hagyján, mert maga a miniszterelnök a Felcsút igazolt játékosaként vette át a tisztségét. Futballországban ez így természetes. Az államelnök ugyan pecás, de az jól tükrözi magyar válogatott csatársorának végtelen nyugalmát labdaátvétel közben.
Szöllősi remek választás Puskás örökségének ápolására, miután a tevékenységét azzal kezdte, hogy meghamisította Puskás életművét, amikor az özvegyet kijátszva Puskás Öcsit ellopták Kispestről és a nimbuszával együtt Felcsútra helyezték át. Szöllősi ezzel jól követi valóban a hagyományokat, a Fidesz hagyományait, amely mindent ellop és meghamisít.
Szöllősi mindent megkapott, amiről bértollnok újságíró álmodhat: valami véletlen folytán ő a Nemzeti Sport főszerkesztője, szövetségi kapitánynak még nem nevezték ki. Szolgálatait a többi hűbéreshez hasonlóan bőven jutalmazza az ország ura (van miből), Szöllősi pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett Orbán nemlétező futballgyökereinek megteremtésében. Szöllősi eközben nem feledkezett el arról, hogy a jó pénzt hozó Puskás-jogokat is ellopja.
Egy éve arról lehetett olvasni, hogy a Puskás névjegyhasználati jogot megszerző cég 47 százaléka Szöllősi tulajdona. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen emléktárgyat eladnak a világ bármely részén, a haszon 47 százaléka Szöllősié. Ehhez kapott most nagyköveti címet is, hogy a termékeket az egész világon teríthesse, papíron a magyar állam képviseletében. Ez azt jelenti, hogy ők nemcsak az erkölcsi értéket lopták el, hanem a pénzt is, amit Puskás nevéből lehet csinálni. Szöllősi is egy „Mészáros Lőrinc”, aki nyilván tejel, a bisznisz miatt lett „nagykövet”. Még itt sem tudnak magánemberként lopni.
Ezek meghamisítják Puskást. Az ő jelszavuk: nagy pénz, kis foci. Szerencsésebb országok futballnagykövetei a nemzeti válogatott játékosai. Kilencven perc alatt mesélhetnek egy ország futballkultúrájáról és hagyományairól. Nincs ez másképpen a magyar válogatott esetében sem, legutóbb Portugáliában képviselték Puskás örökségét, és adtak számot arról, hogyan sáfárkodnak Puskás hagyatékával. Hacsak a hagyatékot nem a Szöllősi által Kispestről elhordott személyes tárgyakkal azonosítjuk.
Puskás öröksége nem az élettelen tárgyak, hanem a szellem, a játék, a technika, a habitus, mindaz, amit ezek a csalók szemérmetlenül meghamisítanak. Ennek most már rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is van. Mikor laposra verik a magyar válogatottat, megjelenik a Puskás-nagykövet, és mesélni kezd a magyar futball hagyományairól és Puskásról. Nagy érdeklődéssel várnánk, Puskás meddig lenne képes hallgatni a dumáját, és hány perc után mondaná, hogy ezt a hülyét dobják ki a stadionból és soha többé ne engedjék be.
Hacsak saját kezével agyon nem csapná Szöllősit. Szegény Puskásnak addig volt nimbusza, amíg az emberek emlékezetében élt. A játékával, a cseleivel, a góljaival, a mentalitásával, és a szenzációs egyéniségével. Mióta a futballhagyományairól híres felcsúti csalát átvették Puskás örökségét, őt magát szoborba öntötték, kihunyt az élő Puskás-emlékezet, Öcsi bácsi elveszítette korábbi nimbuszát. Ennek a pusztításnak a második számú felelőse Szöllősi, aki mindenféle tehetség híján Puskásból csinált karriert magának, Puskás elpusztításával.
Puskás kisajátítása és a Puskás-örökség ellopása azután kezdődött, hogy az Alzheimer-kór miatt Puskás nem tudott védekezni. Ezek a gátlástalan gazemberek magatehetetlen ember örökségét sajátították ki, alázták meg, és tették a korszakos zsenivel azonossá magukat. A szerencséjük az, hogy Puskás állapota nem fordult jobbra. Ha Puskás látja, a saját kezével veri szét a fejüket. A rendkívüli és meghatalmazott Puskás-nagykövet olyan a diplomáciai karban, mint Caligula lova a szenátusban.
A párhuzam annyiban is helytálló, hogy Caligula is klinikai elmebajban szenvedett. Ennek nincs szebb illusztrációja, mint Tállai NAV-elnök, reménybeli adóügyi nagykövet ajándéka Orbánnak, amelyen már a két zseni futballista egy festményen látható. Kevés idő kell, hogy az Aranycsapat egy taggal bővüljön.
Csalók, tolvajok és elmebetegek egymás közt.
