Kiemelt fő hír

Amikor Trump megígérte ezt, egy percig sem gondolta komolyan, csupán életben akarta tartani az összeesküvéselméletet, hogy a demokratákat és a liberálisokat gyerekek ellen elkövetett szexkereskedelemmel és bűnözéssel azonosítsák. Ez olyan jól sikerült, hogy a hívei követelik az ígérete betartását, mert a gyűlölt demokraták leleplezését remélik tőle. A demokraták egyre jobban ráéreznek az ügyre, s mint akiknek nincs takargatni valójuk, ők is követelik a nyilvánosságot és támogatják a szélsőjobboldal lázadását. Ők azt remélik, hogy kiderül: Trump is szerepel a listán, miután éveken át Epstein barátja volt, emberileg és üzletileg is közel álltak egymáshoz. Trump mondta: egyformán szerették a nőket. Trump hívei az ügyféllistától azt remélik, hogy következtetni lehet arra, ki ölethette meg a börtönben Epsteint, hogy semmi ne derüljön ki róla. A demokraták is ezt remélik, és nem tartják kizártnak, hogy Trump saját hívei az aktákból akár Trumpra is következtethetnek. Ez azt jelentené, hogy akit pedofil üldöző hősnek hittek, a szexkereskedelem része volt. Nem lehet tudni, hova fejlődik az ügy, de Trump hiába csitítja a híveit, azok nem csitulnak, hanem egyre mérgesebben tiltakoznak és követelnek. A demokraták már egy kongresszusi meghallgatást kezdeményeztek: a republikánus többséget kérik, hívják meg az Igazságügyi Minisztérium tisztviselőit, köztük a főügyészt és az FBI vezetőit Epstein ügyében. Annak pedig nagyon rossz akusztikája van, hogy Trump azt mondta: Epstein nem tud meghalni. Trump szerette volna learatni az összeesküvéselmélet gyümölcsét, de anélkül, hogy bármi kiderüljön belőle. Ám most már egyre inkább az a kérdés, hogy Trump miért fél annyira az Epstein-aktáktól, ha nincs semmi titkolni valója?

Mindaz, ami a klubvilágbajnokság döntőjén és díjátadóján történt, felülmúlta az 1936-os berlini olimpiát, amelyet náci olimpiának hívnak, s a náci propagandának rendelték alá. Hitler megnyitotta az olimpiát, de attól az ízléstelenségtől, amit Trump előadott, még Hitler is tartózkodott. Trump beállt a Chelsea csapatába a színpadra, s nem akart távozni. Infantino a klubvilágbajnokság döntőjében Trumpot helyezte a középpontba. A francia és angol csapat mérkőzése előtt az amerikai himnuszt játszották, mialatt Trumpot mutatták. A meccs végén Infantino Trumpot bevonta az érmek és a kupa átadásába. Trump ezután még a dobogóra is feltolakodott, és alig akart a Chelsea ünneplő játékosai közül távozni.  Van egy pillanat, amikor a kupával csak a játékosok ünnepelnek, amikor csak a hősök vannak a középpontban. Trump beállt közéjük, mintha ő is a Chelsea játékosa lenne, s nem hagyta őket felhőtlenül ünnepelni. Trump a legízléstelenebb módon elvette a reflektorfényt a csapatoktól, a játékosoktól, a sporttól, s helyettük magára irányította a figyelmet. Előtte minden játékosnak kezet kellett fognia vele, egy ellentmondásos politikai vezetővel, s ez láthatóan több játékost is zavart, ami beárnyékolta az ünneplést. Infantino Trumpot ugrálta körül, Trump lett a főszereplő. Ezzel a FIFA-t és a világ labdarúgását alárendelte Trump politikai játszmáinak és önfényezésének. A legtaszítóbb az volt, amikor a Chelsea csapatával és a kupával készült fotó alkalmával Infantino a hüvelykujját Trumphoz hasonlóan felemelte, amely azt a hatást keltette, hogy a FIFA és a világ labdarúgása, az egész sportág a MAGA mozgalomhoz és Trump ideológiai-politikai irányzatához tartozik. Infantino elfogadhatatlanul keverte a politikát a sportba.

Trump a kereskedelmi vámokat ideológiai-politikai fegyverként használja, így precedenst teremtve arra, hogy az Egyesült Államok a demokráciák elleni világcsendőr legyen. Minden demokratikus megnyilvánulást megtorolva, szuverén országok belügyeibe avatkozva. Ha ez a gyakorlat polgárjogot nyer, s mindenki enged a vámok miatt, Trump világcsászár lesz. Trump ezzel legitimációt ad a szélsőjobboldali politikusoknak az alkotmányos rend és a választási eredmények megdöntésére, ha nem ők nyernek. Vámokkal politikai változásokat kényszeríthet ki, méghozzá úgy, hogy a neki engedelmes, demokráciaellenes és illiberális politikusokat emeli hatalomba, demokratikus országok polgárainak akarata ellenére. A brazil elnök azonnal reagált: bejelentette, ha Trump bevezeti az 50 %-os vámot, Brazília viszonozza  Trump vámjait és nem enged, mert "Brazília szuverén ország és nem tűr beavatkozást". A reakció korrekt, de láttunk már ilyet, aztán a gazdasági károk, az ország megélhetésének veszélye miatt jöttek a Trumpnak adott engedmények, ami tragédia. Ha Trump sikeresen használja ezt a fegyvert, a vám mint alvilági zsaroló eszköz bekerül a diplomáciai arzenálba, mégcsak nem is pénzügyi, hanem politikai diktátumként. Ez újra a demokratikus világrend elleni támadás, a szabadság elleni terror, amely nem csak Brazíliát érintheti, hanem globális politikai fegyverré alakíthatja Trump vámjait.

It has long been no secret that Trump has a particular fondness for violence, threats, and cruelty. He is a staunch supporter of the...

Ezzel a döntéssel a Legfelsőbb Bíróság korlátozta a bírói kontrollt az elnöki önkény felett, és megnyitotta az utat az alkotmánysértő rendeletek akadálytalan bevezetése előtt. A konkrét ügy a Trump által kiadott, a születési jogon járó állampolgárság eltörlését célzó rendelet körül bontakozott ki. Bár az ítélet nem foglalt állást a rendelet alkotmányosságáról, lehetővé tette annak végrehajtását, az alsóbb bíróságok országos hatályú tiltása ellenére. Ez precedenst teremtett: a jövőben egyetlen bíró sem állíthatja meg az egész országra kiterjedően az elnöki rendeleteket, még ha azok nyilvánvalóan alkotmánysértők is. A bíróság 30 napos türelmi időt adott a szabályozás életbe léptetésére, de ezzel csupán technikai kiskaput hagyott, amely nem orvosolja a döntés súlyos tartalmi következményeit. A liberális bírák, Sonia Sotomayor, Elena Kagan és Ketanji Brown Jackson eddig példátlan keménységgel bírálták a többségi döntést. Sotomayor drámai gesztussal a bírósági padból olvasta fel az ellenvéleményét: „A mai napon megszületett jogi rendszerben egyetlen jog sem biztonságos. Ma a születési jog került veszélybe. Holnap talán már a vallásszabadság.” Hozzátette: „A Bíróság ma nem csupán a tiltó rendelkezéseket támadta meg. A jogállam eszméjét rombolta le.” Jackson bíró szerint a döntés „lényegében egzisztenciális fenyegetés az amerikai jogállamiságra nézve”. Jackson bíró azzal vádolta konzervatív kollégáit, hogy „egzisztenciális fenyegetést jelentenek a jogállamiságra” azzal, hogy lehetővé teszik Trump számára az „alkotmány megsértését”.

Trump dicsőséges mennybemenetelének egyik oka, hogy a bombázás után Irán "megadta" magát, lemondott a komoly válaszcsapásról: csak egy előre bejelentett látszatbombázást indított, s nem szállt háborúba Amerikával. Ez lehet a gyengeség jele, de ravasz taktika is. Elkerülték az újabb bombázást, hogy nyugodtan készíthessék az atombombát. Trump ravasznak gondolta magát azzal, hogy elterelte a figyelmet. A lopkakodó bombázók így váratlanul és sértetlenül hajthatták végre az akciót. Egyes hírszerzési jelentések szerint azonban az irániak számítottak erre, s napokkal korábban nagy teherautókkal elszállítottak a bunkerből mindent, ami fontos. Lehet, hogy Trump kiürített bunkereket bombázott. A leggyanúsabb az, ahogy Irán hallgat. Ha megsemmisült volna minden, akkor tagadnák nagy erőkkel. De hallgatnak az okozott kár mértékéről. Trump pedig soha nem ismerhet el semmit abból, ha a bravúros akcióval mellé lőttek. Ebben az esetben újabb bombázásra és tartós háborúra lenne szükség, amit a "béke" látszata és a MAGA tábor miatt nem akar. Gyanús, hogy Irán annyiban hagyná, ha valóban elpusztítottak volna mindent. Ez a lehető legnagyobb mértékben kisozlgáltatottá teheti Amerikát, de Izraelt is. Trumpnak fontosabb a hamis látszat, mint a tények és a nemzetbiztonság. Súlyos következményei lennének, ha kiderülne, hogy a motívumok ezúttal is hamisak voltak, az eredmény kontraproduktív, mert semmit nem semmisítettek meg, viszont az iráni atomprogram kikerült minden ellenőrzés alól.

Donald Trump egyre kevésbé viselkedik demokratikus ország vezetőjeként, és egyre inkább úgy, mint a világ ura. Az iráni atomlétesítmények elleni katonai csapás nemcsak Amerika...

Az biztos, hogy a háború, amely most elkezdődött Trump döntésére Amerika és Irán között, ezzel nem ért véget. Beláthatatlan következményei lehetnek. Trump egy 90 milliós országot támadott meg, amelynek hadereje sokkal gyengébb (Trump az ilyen ellenfeleket szereti), de lebecsülni nem lehet. A háború nagy veszteségeket fog okozni Amerikának is. Emellett a legnagyobb veszély a térség és a világ destabilizációja, a háborús konfliktus eszkalációja, amely elvezethet egy világháborúhoz is. Bármi lesz a következmény, ezt a háborút nem konkrét támadás vagy valódi veszély, fenyegetés, hanem a Trump-Netanjahu páros robbantotta ki, annak ellenére, hogy diplomáciai lehetőségek is rendelkezésre álltak. A háború nem állítja meg az atomprogramot. Irán büntetésből felfüggesztett minden nemzetközi ellenőrzést. A bombák elől rejtett bunkerekbe viszik az eszközöket, az atomprogram gyorsításáról beszélnek. Az amerikai bázisok világszerte támadási célpontokká váltak. Trump beavatkozása nem biztosít biztonságot, csak további eszkalációt. Amerikai védelmi szakértők szerint Trump döntése még a hadsereg vezérkari főnökeit is megosztotta. Több korábbi tábornok, köztük James Mattis volt védelmi miniszter, szintén arra figyelmeztetett: az ilyen akciók nem állítják meg az atomprogramot, de kiszélesítik a konfliktust. A Kongresszus demokrata vezetői szerint Trump előzetes felhatalmazás nélkül lépett háborúba, ami alkotmánysértő. A Demokrata Párt kiadott egy közleményt, amelyben emlékeztet, hogy Trump békét ígért és a zajló háborúk befejezését. Nnem új háború elkezdését. Az amerikaiak többsége nem akar háborút, nem akarja veszélyeztetni az amerikai katonákat külföldön, nem akar olyan elnököt, aki átlépi az Alkotmányt és háborúba viszi Amerikát egy kongresszusi jóváhagyás nélkül. Követelik, hogy azonnal vigyék az ügyet a Kongresszus elé.

A jelenlegi izraeli akció nem pusztította el az iráni atomprogram központját, csak ideiglenes károkat okozott. Ezzel legfeljebb időt lehet nyerni, de az iráni elszántságot nem csökkenti, sőt valószínűleg erősíti. Ezért merült fel Amerika hadba lépésének szükségessége, de nem véletlen, hogy minden amerikai elnök, a Kongresszus kétpárti támogatásával, eddig elutasította az Irán elleni háborút. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a katonai beavatkozás nem oldaná meg a problémát, sőt fokozná azt. Jó ügyet is lehet rosszul szolgálni. Nem lehet Irán ellen villámháborúban győzni. Amerika beleragadhatna egy újabb borzalmas háborúba, hatalmas veszteségekkel és súlyos következményekkel, bebetonozva az iráni szélsőségesek hatalmát. Ezért szóltak a háború ellen a volt amerikai tábornokok, a Pentagon és a hadsereg korábbi vezetői is. Egy amerikai támadás nem vetne véget az iráni atomprogramnak, ellenkezőleg: felgyorsíthatná azt, felszámolná a diplomáciai lehetőségeket, kiszélesítené a háborút, újabb konfliktusokat indítva el. Izrael és Amerika nyílt célponttá válna. A Hamasz terrortámadása óta az antiszemita propaganda Amerikában is erősödik. Álhírek, történelmi hazugságok soha nem látott mértékben terjednek, szerezve híveket iszlám terroristáknak és antiszemitáknak. Egy háború ezt csak súlyosbítaná. Egy amerikai beavatkozás megerősítené a radikális iszlám csoportokat, növelné a toborzásukat, és újabb terrortámadásokhoz vezethetne. Trump felkészületlensége, vezetői alkalmatlansága és külpolitikai dilettantizmusa miatt kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Egy Irán elleni háborút nem lehet visszavonni, mint a vámokat. Nincs jó lépése attól kezdve, hogy meglebegtette a háború esélyét. Irán elutasította Trump ultimátumát, így a logikus következő lépés a háború lett volna, amitől még saját hívei is visszatartották. Trump patthelyzetbe lavírozta magát.

Ha nem Trump lenne az amerikai elnök, Izrael nem merte volna katonailag megtámadni Iránt, ahogy erre az elmúlt húsz évben éppen emiatt nem került sor. Netanjahu tudhatta, hogy Trump nem fogja elítélni és nem fogja megvonni Amerika támogatását, ha bombázni kezdi Iránt, s jól számított, így lett. Ezért az izraeli-iráni háború kifejezetten azért robbant ki, mert Trump az amerikai elnök. Aztán az izraeli hadi "sikerek" láttán a nagy "béketeremtő" Trump már odáig jutott, hogy a háborúba közvetlenül is beszáll. Ez a mai napig sem biztos. Nem véletlen az, hogy Amerika kerülte eddig az Iránnal való katonai konfliktust, amit saját hívei közül is sokan elleneznek. Trump elnökségének eddigi kizárólag negatív mérlege mellé lehet tenni a háborúk ügyében elszenvedett vereségeit. Trump meghátrált a vámokkal való zsarolásban, már az illegálisok közül a farmokon dolgozók és a hotelek alkalmazottai is megfutamodásra késztették, csak a demokrácia, a tudomány, az oktatás, a gazdaság lerombolására futotta a zseni elnöknek. Ehhez hozzá kell számolni, hogy Amerika elveszítette szövetségesei bizalmát, nagyhatalmi pozícióját, tekintélyét. Trump egyetlen háborút nem akadályozott meg, nem fékezett meg, hanem szűk félév alatt többedik alkalommal idéz elő világháborús vagy nukleáris háborús helyzetet, s két hét határidőt adott magának, hogy eldöntse: beszáll-e az iráni háborúba. Ebből az újabb kéthetes határidőből sem tud jól kijönni, mert a rettenthetetlen tekintélye nem működik, amiről azt képzelte, hogy neki mindenki engedelmeskedik. Kiderült az, hogy nem érdemes engedelmeskedni neki, mert ha bárki ellenáll, akkor megfutamodik, és nem történik semmi. Trumpnak csak a szája nagy. Lefizethető és bármivel levehető a lábáról. Ha Irán nem ül tárgyalóasztalhoz, s nem hajlandó felszámolni a nukleáris programját, ami az izraeli támadás után kizárt, akkor Trump vagy belekeveredik az újabb szörnyű háborúba Iránnal, aminek következményei beláthatatlanok, vagy nevetségessé válik, hogy szavainak semmi súlya nincs, a fenyegetései semmit nem érnek.