A várakozásokhoz képest mérsékelt sikerrel zajlott az ellenzéki összefogás október 23-i naggyűlése. Ez leginkább azon látszott, hogy az előválasztáson résztvevők számához és aktivitásához képest rendkívül kevesen jelentek meg. Ahhoz képest is, hogy hányan akarják leváltani Orbán Viktort. Az eredeti forgatókönyv szerint az október 23-i demonstráció lett volna az előválasztás csúcspontja, az előválasztáson megszólított és aktivizált tömeg találkozója és erődemonstrációja.
A néhány ezer fős hallgatóság azonban arra utal, hogy csúcspont helyett mélypont lett október 23-án, mert ilyen kevesen bármikor összejöttek a nyugdíjas fotelforradalmárok. Amikor megmozdul az ellenzék, akkor az még az Orbán-rendszerben is százezres tömeg. Ez lett volna a cél és a reményteli felvezetés a választás elé. Az emberek távolmaradása azonban ennek ellenkezőjét mutatja. Az összefogás pártjai – még (!) – együtt vannak, de a potenciális szavazók már nincsenek együtt. Azt szétverte az előválasztás második fordulója.
Ennek elsőszámú felelőse Karácsony Gergely főpolgármester, mert a totális alkalmatlansága és végtelen lustasága miatt átengedte a második helyét a jobboldali karrierista Márki-Zay Péternek, aki behozta az előválasztás második fordulójába az orbáni gyurcsányozást, megosztást és gyűlöletet, és ezzel kőkemény éket vert a balliberális ellenzék két oldala közé. A „szeretet” és a „kereszténység” hódmezővásárhelyi apostola az ellenzéken belül gyógyíthatatlan sebeket ejtett, és minden bizonnyal kivégezte az ellenzéket a jövő évi választásokra. Innen nehéz lesz felállni.
Márki-Zay olyan reményeket és illúziókat keltett egyesekben, hogy fából vaskarika programjával egyesíti a jobboldali és baloldali elégedetleneket, s a bizonytalanokat is az ellenzék mellé állítja, de ezek a remények már október 23-án megbuktak. Orbán hívei hatalmas tömegben vonultak, ami még akkor is megalázó, ha államilag szervezett buszoztatással jött össze ez a tömeg, míg az ellenzék vérszegény gyülekezése a kétmilliós ellenzéki vezetésű Budapesten maga a totális bukás. Márki-Zay szervezőkészsége és főleg vonzereje így aránylik Orbán vonzerejéhez a jobboldalon is.
A Márki-Zay-féle recept nem gyógyít, ez kiderült az első alkalommal. Ahogyan megszerezte az előválasztáson a győzelmet, az távol áll egy liberális demokrata értékrendjétől, és leginkább Orbánt idézi. Ez egy igazi (szélső)jobboldali puccs volt, tisztességtelen eszközökkel, függetlenül attól, hogy ki volt az ellenfele (amúgy a legnagyobb ellenzéki párt jelöltje, akit a férje karaktergyilkolásával próbál lejáratni a Fidesz, és ugyanezt tette Márki-Zay is). Tisztességes ellenzéki gyomra ezt nem veszi be, és ebből nem kér. Nem is mentek ki a gyűlésre.
Ha igaz lenne az a hazugság, amivel Márki-Zay elhitette a baloldali liberálisok hisztérikus részét, akkor október 23-án minden eddiginél nagyobb tömegnek kellett volna lennie, mert meg kellett volna jelennie minden baloldali, liberális, mérsékelt jobboldali ellenzéki szavazónak, kiegészítve a Márki-Zay miatt Orbánt elhagyó volt fideszes szavazókkal. Ehhez képest minden idők talán egyik leggyengébb demonstrációjára került sor, ami azt mutatja, hogy Márki-Zay nem egyesített semmit, a jobboldalról fideszest sem hozott, viszont a ballibeális oldalt is szétverte, akik elhidegültek.
Aki azt hiszi, hogy a Márki-Zay Péter által sikerre vitt puccs után ez volt az ellenzéki összefogás legnagyobb kudarca és csődje, az téved. Ez csak a kezdet, ami megmutaja, hogy Márki-Zay nem mozgósítja még az eddig egységes tábort sem, hanem ellenkezőleg, újakat pedig nem hozott, egy szálat sem. De még kevés idő telt el a „történelmi jelentőségű” győzelme óta, amilyen vereséget a baloldai liberálisok még nem szenvedtek el, ezért még egyben van a sokszínű koalíció, de már nem sokáig. Nagyon nehéz lesz megmenteni, s nagyon sok munkával, ha egyáltalán sikerül.
Márki-Zay Péter ugyanis nincs egy hullámhosszon azokkal a pártokkal, amelyeknek az élére került. Ezzel tisztában van ő is, és a kérdés az, meddig tudja leplezni valódi kilétét és visszafogni a saját akaratát, ha egyáltalán akarja. Amint elkezdi a valódi terveit megvalósítani, vezérelvű összefogássá változtatni és maga alá gyűrni az ellenzéket, az összefogás recsegve dől össze. Az ő tragédiája az, hogy az általa legyurcsányozott, valójában kommunistának és hazaárulónak tartott, szerinte „leváltott” és a „tiszták” közé nem tartozó DK a legnagyobb ellenzéki párt, amelyre szüksége lenne.
Ezért a DK-t nem rúghatja ki, de ha mégis kiszorítja, akkor a nullánál is nullább esélye van legyőzni Orbánt, és megszerezni magának régi álmát, az Orbán nélküli Fideszt. Előbb vagy utóbb pedig elszólja magát, s megmutatja, mi van a szívében. Ezért ez már nem a „szeretet összefogása”, hanem bejött a megosztás, a gyanakvás és a gyűlölet. Ezt érzik az emberek, és nem vágyakoztak elmenni a gyűlésre. A Momentum koporsójába még ütött néhány szöget Fekete-Győr András azzal, hogy Márki-Zay-t a saját pártjának tulajdonította.
Dobrev Klára beszédéből leginkább azt lehetett érezni, hogy lenyelik a puccsot, de nem felejtik el. Orbán leváltása érdekében mindent megtesznek az összefogás és a szavazók egyben tartásáért, és valahogy elviszik a hátukon a valós támogatással nem rendelkező, csak a balliberális oldal vödréből kihalászott szavazókkal rendelkező Márki-Zay-t. Elmennek, amíg el lehet menni. Márki-Zay-nak ugyanis ezen a napon is volt egy fület sértő, enyhén szólva udvariatlan beszólása: nem azt kell nézni, ki áll mellettünk, hanem azt, hogy ki áll velünk szemben.
Ezt éppenséggel a többiek mondhatnák rá, de ő ezt azokra értette az ellenzéki összefogásban, akik „leváltását” bejelentette. Amikor az egységet kellett volna demonstrálni, akkor is üzent azoknak, akiknek tetszik a kommunistázás, a gyurcsányozás, az ellenzék leváltása és más hazugságok. Az üzenete az volt, hogy én is utálom őket, de nem tehetünk mást, most szükségünk van rájuk. Nem azt kell most nézni, hogy ők is itt állnak mellettünk, hanem azt, hogy Orbánt le kell váltani. Miközben nélkülük Márki-Zay senki nem lenne, még hódmezővásárhelyi polgármester sem.
Az ellenzéki előválasztás szenzációs első fordulója után az „összefogás” egyedülálló bravúrt hajtott végre a második fordulóban: önmaga értékeit megtagadva kivégezte és agyonvágta magát. Most úgy tettek, mintha ez nem történt volna meg, de megtörtént, és ennek kibontakozását láthatjuk majd a következő hónapokban. Rossz volt hallani, hogy Orbán kigúnyolta és kiröhögtette őket, de sajnos, igaz van, neki van ehhez szeme.
Mindez köszönhető elsősorban annak a Karácsony Gergelynek, aki anyira nem érzi a pillanatot, hogy ennek a jéghideg, megosztott és a gyűlölködésben megsebesült ellenzéki tábornak a „szeretet” miniszterelnökeként konferálta fel Márki-Zay Pétert, aki mindezt létrehozta. Karácsony Gergely tényleg annyira ostoba, szegény, hogy az már fáj. A szétesett, szétvert, megosztott ellenzék egy kis töredéke jelent meg ott, ahol százezer lelkes embernek kellett volna lennie, de nem volt.
A Márki-Zay-féle stílust, az átlátszó álnokságot és képmutatást nem veszi be a gyomra. Ez nem az, ami egy liberális demokratát lelkesít.
