A diktatúra propagandájának zászlóshajója, a Magyar Nemzet a sajtószabadság sérelmének nevezi, hogy az amerikai nagykövetség jelezte: a vízummentesség korlátozásáról szóló cikkük címe nem felel meg a valóságnak, mert az nem „vízumszankció”. Ez csupán ténykérdés, az Egyesült Államok kormánya már évek óta kéri, hogy Magyarország tartsa be a vízummentességi programban vállalt kötelezettségeit, és tegyen eleget a biztonsági kötelezettségeinek.
Orbán magyar állama ezt elutasította. Olyanoknak osztogat magyar állampolgárságot és magyar útlevelet, akikkel szemben nem folytatnak le biztonsági ellenőrzést, és akikről azt sem tudják, hogy valójában kicsoda. Ezért tömegesen jutottak be Amerikába magyar útlevéllel a vízummentességi program keretében bűnözők. Az Egyesült Államoknak vannak súlyos problémái Magyarországgal szemben: az oroszoknak való kémkedés a NATO-ban, a svéd NATO-csatlakozás akadályozása, az emberi jogok megsértése és a jogállam eltörlése. Ezeket nem titkolják, hanem megmondják.
Amerika alkalmazott szankciókat Magyarországgal szemben, amikor az orosz kémbankot és annak magyar alelnökét szankcionálta és további szankciókat helyeztek kilátásba, ha Orbán nem lép ki az orosz kémbankból, s nem szünteti meg a törvények felett álló diplomáciai státuszát, amivel az EU és a NATO érdekeit sértette. Amikor szancióról volt szó, akkor megmondták az amerikaiak, hogy ez szankció. A vízummentesség korlátozása nem szankció, hanem biztonsági kérdés, ami kizárólag Orbánon múlott, ma is rajta múlik. A magyarok a vízumkorlátozást Orbánnak köszönhetik.
Amikor az Egyesült Államok nagykövetsége kifogást emelt a Magyar Nemzet cikkének címe és a kormánylap félretájékoztatása ellen, akkor nem cenzúrázta a lapot, amit nem is tudna megtenni, hanem egy valótlan tényállítást igazított helyre, amely egyébként a magyar törvényeket is sérti. A propagandaújság ezt úgy állította be, mintha a nagy magyar sajtószabadságot érte volna sérelem, méghozzá a sajtószabadság hazája, az Egyesült Államok részéről. Kioktatták a nagykövetséget, hogy Magyarországon „sajtószabadság van”.
A sajtószabadság nem keverendő össze a hazugsággal. De ettől függetlenül is, egy olyan országban beszélnek sajtószabadságról, amelyben valóban szabad sajtó nem is létezhet, mert az úgy jár, mint a Népszabadság. Magyarországon kétféle sajtó van: a propagndagyáron belül, és a propagandagyáron kívül levő sajtó, de a kívül levő médiumok sem szabadok. Pontosan tudják, hol vannak azok a határok, amelyeket nem léphetnek át, különben a Népszabadság sorsára jutnak. Az öncenzúra mellett e médiumok száraz kenyéren tartása és kivéreztetése zajlik.
Állami cégek csak a propagandasajtóban és a bújtatott fideszes (Orbán által eltartott) sajtóban hirdethetnek (mint az ATV-ben és máshol), független cégek pontosan tudják, hogy azonnal megtámadnák őket, ha nem a kormánysajtóban hirdetnének. Az állampárt kivégezte a legnagyobb magyar napilapot, megszállta a teljes közmédiát, az összes vidéki megyei újságot, az Indexet, az Origót, a TV2-t és még többszáz médiumot. Központi propagandagyár gyártja a híreket és az uszító kormánypárti tartalmakat. Ezt nevezi a Magyar Nemzet sajtószabadságnak.
Mindez semmi, mert az egykori tekintélyes polgári újság nevét bitorló Magyar Nemzet észak-koreai stílusban gyalázza az Egyesült Államokat, annak külképviseletét és nagykövetét. Ilyen stílust a náci Németország óta csak Észak-Koreában és Magyarországon engednek meg maguknak. A legviccesebb az, hogy „Daszvidanyia, tovaris Pressman!” címmel olyan alpári stílusú cikket jelentetett meg az Orbán-kormány napilapja, amely még a hidegháború idején sem jelenhetett volna meg a kommunista Magyarországon, mert ők nem mentek egy bizonyos szint alá.
A magyar kormány napilapja oroszul elküldi Magyarországról az Egyesült Államok nagykövetét, aki kifogásolni merte, hogy az újság valótlanságot állított az Egyesült Államok kormányának egy intézkedéséről. Mindezt orosz nyelven, arra utalva, mintha az amerikai nagykövetség olyan lenne, mint Oroszország (vagy az egykori Szovjetunió). Mondja ezt egy olyan ország kormányának a központi napilapja, amely naponta a legdurvább orosz propagandát terjeszti, a Kreml érdekeit szolgálja, éppen Amerikával szemben.
Mint megírtuk, lehet gondolkodni azon, hogy az évek óta fennálló súlyos biztonsági kérdés miatt meghozott döntést miért időzítette mostanra az amerikai kormány, s abból le kellene vonnia ennek a gengszterbandának a következtetéseket. Talán nem véletlen, hogy Orbán tusványosi ostoba és korlátolt beszéde után került sor erre, amelyben Orbán Amerikát arra szólította fel, hogy ismerje el Kína fölényét magával szemben és adja meg magát Kínának, s a döntést a svéd NATO-csatlakozás elfogadásának újabb arcátlan elhalasztása másnapján jelentették be.
De a fasiszta magyar állam nem tanul, az erre adott reakciók olajat öntenek tűzre. Magyarország legfőbb szövetségesébe rúg bele, azt támadja, miközben a bolha bokszolja az elefántot. Ráadásul úgy, hogy az elefántnak van igaza. Ha Amerika megelégeli az amerikaellenes uszítást, gyűlöletkeltést, az oroszoknak való kémkedést, a Kreml propagandáját, a NATO akadályozását, s valóban kezd Magyarország ellen fordulni, akkor ennek a pitiáner csavargó bandának és az általuk elfoglalt országnak is annyi. Akkor mehetnek Moszkvába és Pekingbe jelentést tenni.
Akkor majd megmondják, hogy ezek meg szankciók. Ezért éppen ideje lenne azt mondani: „Daszvidanyia, tovaris Orban!” Jobban járnak a magyarok, ha ők mondják ezt Orbánnak, mintha Amerika teszi meg.
