Magyarországon 2010 után felszámolták a jogállamot és a demokráciát, amelyet Orbán Viktor önkényuralmi rendszere váltott fel. Ebben annyi jog és szabadság van, amennyit Orbán megenged. Minden az ő személyes engedélyén és hozzájárulásán múlik, semmi nincs, amit a jog biztosítana vele szemben, mert ő maga a jog és a törvény. Mindez a saját belátásán, saját érdekein múlik, az uniós pénzek miatt fenntartja a demokrácia hamis látszatát és enged bizonyos mértékű mozgást, ami nem befolyásolja, nem kontrollálja és nem veszélyezteti a hatalmát.
Ennek része a demokrácia megtévesztő díszleteként működő parlament, amelynek funkciója az, hogy törvényes látszatot adjon a törvénytelenségnek. A Nemzeti Lepapírozás Rendszere ezért tartja fenn az ellenzéket, amelynek semmiféle jogai nincsenek. Szerepe kizárólag a demokrácia hamis látszatának fenntartására és a rendszer legitimálására szorítkozik. Az Orbán által meghúzott határok között eljátszhatják az „ellenzéket”. Igazi ellenzék ezeket a határokat nem fogadná el, és kilépne Orbán rendszerének korlátai közül, s frontálisan támadná és utasítaná el a diktatúrát.
Az Orbán által engedélyezett tevékenységnek része az ellenzéki előválasztás, amely egy skanzen Orbán fasiszta államában, és az ellenzéken belül játszik demokráciát, hogy kiválasszák azokat az embereket, akiket majd az Orbán által irányított és manipulált igazi választáson laposra vernek, mert Orbán feltételei között nincs másra esély. De négyévente eljátsszák ezt a színházat, hogy az Orbán által kijelölt ellenzéki feladatokért a pénzüket megkapják. Az országot pedig abban a hamis tudatban tartják, hogy nincs mit tenni, volt választás, de nem ők győztek.
Az ellenzéki összefogás magasabb szintje az előválasztással kijelölt közös jelöltek rendszere, amit Orbán kénytelen eltűrni, mert ez még az ellenzéki vereség általa kijelölt korlátai között van. De azt már nem tűrheti, hogy ez sikeres, eredményes legyen, a demokrácia vágyát oltsa az emberekbe. Már az is sok neki, hogy értelmes emberek közéleti vitája zajlik, ami Magyarországon tíz éve nem volt, mert csak propagandát és hazug álhíreket, uszítást kap a közvélemény. Ezért mindent megtesznek, hogy az ellenzéki előválasztást lejárassák.
Ennek megfelelően azonnal összeomlott az előválasztási online rendszer, amit először a nagy érdeklődésnek tulajdonítottak, később az ellenzék elmondta, hogy ismeretlen eredetű túlterheléses támadás érte a rendszert. Van szerecsénk ismerni a Hit Gyülekezete révén azt, amikor van elégetni való pénz elég, hogy a kibernetikai alvilágban ilyen túlterheléses támadásokat indítsanak, hogy szétverjenek valamit. Ki lehet védeni, de nem könnyű, és ha nincsenek önfeláldozó segítők, nagyon sokba kerül. Nem beszélve arról, hogy tartósan lehetetlenné tehetik a működést.
Nincs okunk kétségbe vonni, hogy túlterheléses támadás bénította le az előválasztás online rendszerét, amelynek megbízóját nem könnyű azonosítani, és ebben az esetben azt kell megkérdezni, hogy kinek az érdeke. Egyértelmű, hogy ez Orbán és támogatói érdeke, ha ilyen támadás érte a rendszert, az csakis kizárólag Orbán és köre, illetve támogatói részéről érkezhetett. A cél az, hogy az ellenzéki előválasztás fulladjon káoszba, legyen eredménytelen, megbízhatatlan és nevetséges. Hétfőig kértek időt az ellenzék szakemberei, hogy kivédjék a támadást és védelem alá kerüljenek.
Ha eljátszunk azzal, hogy komolyan vesszük az Orbán által fenntartott látszatot, hogy ez valódi állam, nemcsak egy bűnszervezet által megszállt és vezetett ország, akkor az ellenzéki előválasztás a politikai intézményrendszer része, és az állam feladata lenne még a megszervezése is, a feltételek biztosítása és a kibernetikai védelem is. De ezt már azok sem veszik komolyan, akik pedig eljátszák ezt a szerepet, eszükbe sem jut, hogy itt a magyar államnak kellene a feltételeket biztosítani. Egy ellenzéki előválasztás nem a benne résztvevő pártok és jelöltek magánügye.
Ezzel szemben az van, hogy az orbáni állam nemhogy nem bonyolítja, nem védelmezi, hanem feketén maga támadja az ellenzéki előválasztást. Ekkora támadáshoz sok pénz kell, ki kell fizetni a kínai, vietnami és egyéb szolgáltaókat, amelyek a megadott címre tízmilliós oldallekérést küldenek percenként. Ezt meg kell fizetni, ezt önszorgalmú szimpatizánsok nem tudják finanszírozni. Ezt csak olyanok tehetik meg, akiknek korlátlanul áll rendelkezésükre a közpénz.
Ezért nem kell sokat találgatni, hogy mitől állt le a rendszer, kik küldik a túlterheléses támadást az ellenzéki előválasztás szervereire. Akik először mondják majd, hogy az ellenzék még egy ilyen előválastzást sem tud megszervezni és lebonyolítani, hogyan akarnak vezetni egy országot, az a megbízó, illetve a megbízó embere. Ez nemcsak az ellenzék, hanem minden demokratikus választás lejáratási kísérlete is. A cél, hogy az embereknek ne legyen demokratikus élményük, mert a végén rájönnek, hogy az Orbán-féle parlamenti választás már akkor eldőlt, amikor még ki sem írták.
