Szeptember 17-én megszületett Szinetár Dóra harmadik gyermeke, a harmadik férjétől, Makranczi Zalántól. A hírt így közölték a színésznő hivatalos Facebook-oldalán:
„Hahó Világ!
Tisztelettel jelentem, megérkeztem! Nevem Makranczi Benjámin, és vasárnap este láttam meg a napvilágot (holdvilágot) Anyukám és Apukám (meg persze a tesóim és nagyszüleim) legnagyobb boldogságára. Dr. Siklós Pali bácsi szülészorvos, és Csűrös Erzsike szülésznő hihetetlen szeretettel, és valódi figyelemmel csodálatosan segítettek nekem, meg Anyának, első nagy utam megtételében, Apa pedig együtt lélegzett velünk végig, amíg a vízből vízbe megérkeztem, szerető, odafigyelő, igazán otthonos környezetben. Gyengéden születtem, valóban, ahogy ők mondják itt a kórházban, így Anya is nagyon jól van, megyünk is már haza!
Mindenkinek szép napot, és boldog életet!
Üdvözlettel: Benji
2017.09.20
Róbert Károly Magánkórház „
Eddig minden roppant szokványos, ám eltelt két hét, és a mai napon egy másik közlemény jelent meg a szülők nevében a közösségi oldalon:
„Hogy elébe menjünk a félreértéseknek és a találgatásoknak… és hogy megakadályozzuk – bár ezt nem nagyon lehet – a „hűha!”, „tragédia”, „dráma”, „micsoda szörnyűség” szalagcímeket az általunk továbbra sem kért, rólunk szóló bulvárcikkek felett.
A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen – amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk – megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba „kiszűrése” – életének elvétele – egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre.
Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk kihozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is.
És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretet-gombóccal.
Ha bárki gondol ránk Vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltóak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.
Ezúton kérjük a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket, miszerint ebben a témában csak és kizárólag mi – Benjamin szülei – kívánunk nyilatkozni, azon túl ezzel a témával ne foglalkozzanak.
Továbbá a fenti írás felhasználását csak annak teljes terjedelmében való idézésének esetében engedélyezzük.
Szinetár Dóra és Makranczi Zalán”
Ehhez igazából nincs mit hozzáfűzni. Egyetlen teendő marad; gyönyörködni a sorokban, újra és újra elolvasni őket, és együtt örvendezni egy kicsi életnek, aki szerető emberek közé érkezett. Ritkán olvasunk bulvárban (?), és hallunk a mindennapi életben Down-kóros baba ilyen örömteli és megható fogadtatásáról.
Gratulálunk a családnak!
