Legfeljebb Schmidt Pál kamu karrierjéhez hasonlítható Dzsudzsák Balázs labdarúgó pályafutása, amely 2011 júniusában véget ért, amikor kizárólag pénzügyi okokból az orosz Anzsi Mahalacska csapatához szerződött. Saját korszaka legnagyobb tehetségeként indult játékos ekkor a sportot befejezte, és üzletember lett belőle, akinek a döntéseit ettől kezdve nem a szakmai szempontok, hanem kizárólag a pénz határozta meg. Az üzleti életben pedig egy különös tevékenységgel igyekezett boldogulni, a futball nevű játék utánzatával próbált pénzt keresni, mivel korábbi játékosmúltja maradványaiból megélt a piacon.
Mindezzel semmi baj nem lenne, vannak olyanok, akik ennél sokkal erkölcstelenebb módon keresik a pénzt. Csakhogy Dzsudzsák eltitkolta, hogy befejezte a versenysportot és felhagyott a labdarúgással, úgy tett, mintha ő még mindig egy futballista lenne. Ezt a mutatványt pedig elhitték neki, és mindenki úgy tett, mintha egy sportolóval állna szemben. Olyannyira, hogy Dzsudzsák még a magyar válogatott kapitánya is lehetett, és maradt a mai napig, ami azért furcsa, mert a csapatban a többiek, mind labdarúgók.
Hogy ennek milyen következményei vannak, azt nem lehet a magyar válogatott teljesítményéből megállapítani, mert a magyar válogatott eredményeit számos más körülmény is befolyásolja. Például az, hogy egy nem létező bajnokság áll mögötte, amelyet Orbán Viktor éppen úgy megszállt és kisajátított, mint az egész országot, mesterséges körülményeket teremtett, amelyekben nem érvényesülnek a labdarúgás szakmai törvényei. A sportág éppen úgy elveszítette sportág jellegét, mint Dzsudzsák a labdarúgó jellegét. A külföldről hazarángatott játékosok pedig ezen nem tudnak változtatni, csak égnek.
Ezzel együtt nem hatástalan Dzsudzsák szereplése a sportolók között, ahol zseniálisan játssza el 33 évesen, mintha bármi köze lenne ehhez a sporthoz. Ezzel együtt szemmel látható, hogy vezérként lefelé húzza a csapatot, és a maga szintjére nivellál mindent. A nyilatkozatai azonban egy fideszes szóvivőt idéznek, úgy beszél egy nem létező valóságról, mintha mindenki vak lenne, és csak annyit tud a világról, amennyit elmesélnek neki. Dzsudzsák politikusokat megszégyenítő módon tanult meg színlelni, hazudni, mellébeszélni. Miközben lenullázta magát és a környezetét, évek óta egy hőst játszik a színpadon, de legalább nem szégyelli magát, és olyan vastag bőr borítja az arcát, hogy a rinocérosz sírva irigykedik. A leglátványosabb és egyben legszánalmasabb alakítása az Andorra elleni meccs után volt.
Mindehhez kell egy másik hamisítvány és utánzat, az úgynevezett magyar „szurkoló”, aki mindezt beveszi és komolyan veszi. Nem azokra gondolunk, akik néha megnézik a válogatott meccseit a televízióban, de stadinban már húsz éve nem jártak, viszont ők az igazi szurkolók, akik egyszerűen eltűntek a pályákról. Helyettük jobbára azok kiabálnak a lelátón, akiket korábban csak „csőcseléknek”, a futballstadionok szemetjének tartottak, akik a legtöbbet ártottak a neves klubcsapatoknak és a magyar labdarúgásnak. Arról lehet felismerni őket, hogy nem a csapatnak, hanem maguknak szurkolnak: „Mindenki szurkoljon!”
Azok maradtak a nézőtéren is, akiket valamikor még ki akartak tiltani a pályákról. Így ha mindent összevetünk, megérthetjük, miért nem bukik le Dzsudzsák, és miért játszhatja el csaknem tíz éve, hogy ő még mindig futballista, és leplezheti el, hogy a sport helyett a pénzt és az üzletet választotta. Egy brilliáns tehetség, aki a holland bajnokságban brillírozott, akiből nagy játékos lehetett volna, szélhámosként tengeti életét az orosz maffiózók után az arab oljasejkek pénzéből, és a magyar válogatottban olyan mozdulatai vannak, amilyenek után egy öregfiúk csapatban is lecserélnék. De ő a magyar „szent tehén”, akit nem hagyhat ki egyetlen szövetségi kapitány sem, ha meg akarja tartani az állását. Hogy ezt elérte, mindenképp egyfajta tehetségre utal.
Dzsudzsákon olyan jelek mutatkoznak, hogy nem tud száz métert egyben lefutni, kínosan lassú, gyenge, az átadásain az látszik, hogy visszarúg a labda. Annyi ereje nincs, hogy egy rende passza vagy indítása legyen. Viszont a szóvívői feladatokat kiválóan ellátja, a kamu játékot követi a kamu duma. Érthetetlen volt, hogy eddig is hogyan tűrte meg egy minősíthetetlenül gyenge arab bajnokságban szereplő csapata, amely végül a lehető legmegalázóbb módon kirúgta. De ezzel hatalmasat nőttek a szemünkben, mert látunk végre valakiket, akik nem egy pszeudo világban élnek, hanem annak nevezik, amit látnak, ami.
Dzsudzsák nem is értette, hogyan történhet meg vele mindez, holott már az is egy csoda volt, hogy egy arab csapat leszerződtette. Most pedig sikerült találni egy másik arab csapatot, és elhinteni a sajtóban azt, hogy még egy európai csapattól is kapott ajánlatot, amelyet nyilván azért nem nevezett meg, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a Barcelonát. A mi tippünk a Felcsút, ami az orbáni futballész betetőzése lenne, amikor a közpénzek tízmilliárdjaiból fenntartott utánpótlás nevelő akadémia csapata egy arab légióst, egy 33 éves kiégett, öregfiúk csapatba sem való, kamu üzletembert szerződtet.
Nem véletlenül említettük Schmidt Pál nevét, aki egyetlen asszó nélkül lett olimpiai bajnok, de annyi előnyt ember még nem húzott az olimpiai bajnoki címéből, mint ő. Mark Spitz a 7 olimpiai aranyával egy senki hozzá képest, aki a MOB elnöke lett, majd köztársasági elnök, sportolónak és politikusnak is éppen olyan szélhámos volt, mint tudósnak, aki ellopta egy bolgár súlyemelő dolgozatának részleteit, és abból lett doktor. Van sármja az életművészeknek, ha elegánsan csinálják és ha nem ártanak vele senkinek.
Schmidt Pál nem mondhatja el ezt magáról, mert „köztársasági elnökként” kitüntetett szerepe van abban, hogy Magyarországon államcsínyt hajthattak végre, és törvényesnek látszó körülmények között kiüresítették a jogállamot. Ezért neki életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését leéene töltenie, a legteljesebb vagyonelkobzás mellett. De a volt „nagykövet”, „diplomata”, „sportdiplomata”, „köztársasági elnök” és áldoktor királyként éli az életét, és lehetséges, hogy minden bántódás nélkül hal meg.
Dzsudzsák előtt is nagy pálya áll még egy olyan országban, ahol minden ugyanolyan hamis, hazug utánzat, mint amilyen ő maga. Ahogy előadta, hogy sokat tett azért, hogy ezt az új klubját megszerezze, az teljes mértékben azt idézi, ahogy Orbán felfüggesztette a tagságát az Európai Néppártban. Még keres egy kis pénzt, aztán ha már botokkal zavarják el a pályáról, Magyarországon még bármi lehet belőle, mert úgy vonul majd vissza, mintha sportoló lett volna, és mintha nagy karriert futott volna be, és csak rajta múlik, hogy Orbán FIFA elnöknek jelöli vagy sportminiszternek. De még külügyminiszter is lehet belőle, ha néhány évet még futsallozik.
