Kedd reggel hat óra harminc, Mrsán Marcell óvatosan kikel az ágyból, hogy megkezdje a napját. Nem szeretné felébreszteni feleségét és hathónapos kisbabáját, illetve a kétéves kisfiát a szomszédos szobában. Még csak május van, de a reggeli pára ismét fülledt, meleg napot ígér. Savannah, Georgiában korán kezdődik a nyárias időjárás. Elkezdi napi teendőit egy magyar cipész, aki amerikai professzor lett, és világhírű cipőket gyárt. Íme a nem mindennapi sikersztori.
AN
Ha anno, ahogy tizennégy évesen, amikor az első alkalommal belépett az újpesti Simon Ferenc Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola kapuján, valaki azt mondta volna neki egy nap majd az USA-ban fog élni és cipőtervezést és technológiát fog oktatni egyetemistáknak, bizonyára hitetlenkedő pillantás lett volna a válasza. Márpedig 2017 júniusában immár hatodik sikeres tanévét zárja a Savannah College Of Art and Design-on. Tervezők százai kerültek ki a kezei alól, felvértezve a lábbeli tervezés és készítés gyakorlatias tudásával és nem kevés, inkább megnövelt tisztelettel a kézművesség eme ágazata felé.
Mrsán Marcell cipészmester gyakran lamentál azon, milyen óriási szakadék tátong az ő tanulóévei illetve mostani tanítványainak edukációja között. Más idők, ország, politikai berendezés, kultúra. Arról nem is beszélve, hogy amikor a szülei eldöntötték, hogy Marcell a családi hagyományt követve cipésznek fog tanulni, a szakma az arany napjait élte. Ugyan vele ellentétben sokan nem mondhatták el magukról, hogy hatodik generációs cipész, de majdnem mindenki családjában volt valaki, aki ezzel foglalkozott. Az ő esetében a családi hagyomány ellenére már akkor tudta, hogy a boldoguláshoz tovább kell tanulnia. Annak ellenére, hogy sokan foglalkoztak vele, a szakmával nem járt megbecsültség. Így miközben nappal a szakképzésre járt, este gimnáziumban elégítette ki a tudásvágyát. Ehhez minden reggel négykor kelt és este tízkor ért haza. Az iskolái elvégzése után teljesítette sorkatonai kötelezettségét, majd elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát közgazdász szakon.
A diplomát rögtön egy sor kreatív állás követte, ami a rendszerváltás utáni gazdasági fellendülésnek köszönhetően biztos megélhetést jelentett. Mind eközben a cipészetet sem adta fel, kis lépésenként közeledett nagy álma megvalósításához, hogy újraélessze a kommunizmus alatt széttiport családi cipész vállalkozást. Mikor végre elérkezettnek látta az időt, megszületett a Koronya Cipő, ami édesanyja leánykori nevét viseli.
Egy pár Koronya cipő mindazt képviseli, amit Mrsán Marcell a legfontosabb értékeknek tart: időt álló, klasszikus, és visszafogottan szofisztikált. Tudta, hogy azokat a vásárlókat szeretné megszólítani, akik szintén ezen értékek mentén választják ki a ruhatárukat. Közgazdász ismereteire alapozva első pillanattól kezdve tudta, hogy ez azt jelenti, nem fog beszállni az árversenybe a sorozatgyártott cipőkkel. A magas árért cserébe az ügyfelek egy pár tradicionális kézi eljárással készült cipőt kapnak, ami a saját, egyedi méretezésű kaptafára készült. Az ehhez használt anyagok is szintén a piac legmagasabb minőségű sztenderddel működő cserzőműhelyeiből kerülnek ki.
Miközben felfelé ívelt a karrierje, körülötte lassan teljesen eltűnni látszott a szakma. Az évszázados kézműves tradíció, ami virágzott az évtizedek tumultusai ellenére, végül nem győzte az iramot a tömeggyártással szemben. A régi iskolatársak nagy része más területen próbál szerencsét, az oktatás pedig megszűnt tanárok és tanulók híján. Ez a folyamat inspirálta arra, hogy archiválja és mindenki számára elérhetővé tegye a szakértelmét. Ez szöges ellentétben áll a régi mentalitással, miszerint féltékenyen kell őrizgetni a tudást a konkurencia elől. Rájött, hogy ha most nem adja tovább, visszafordíthatatlanul el fog veszni az értékes összegyűjtött ismeret. Így, kihasználva az internet adta lehetőségeket, feltöltött jó pár videót a YouTube-ra, amin részletesen megmutatja, hogyan készül az angolvarrott eljárással elkészített cipő.
Akkor még nem sejtette, hogy ez az önzetlen hozzáállás fogja számára meghozni a világhírnevet.
Az ezt követő hónapokban meglepődve tapasztalta, hogy a videó nézettsége folyamatosan nő. Egy idő után a világ minden tájáról jöttek az érdeklődő e-mailek: hajlandó lenne-e személyesen tanítani őket. Üdítő volt a felismerés, hogy a stigma, ami Magyarországon körülveszi a kétkezi munkást, máshol csodálatot vált ki nézőjéből. A kézzel varrott cipő művészete mindenhol eltűnőben van, de még mindig vannak rajongói, akik mindent megtennének, hogy elsajátítsák ezt a tudást.
Az első bejelentett hazai kurzusok sorra beteltek. Új-Zélandtól Szingapúron át Dél-Amerikáig lelkes amatőrök, kezdő és tapasztalt cipészek, új karrierre vágyók sora egymásnak adta a kilincset és vitték a hírét, hogy Magyarországon van egy cipészmester, aki magas szinten, angolul kínál gyakorlatias, intenzív képzést. Ezt követően jöttek a külföldi meghívások. A sokadik sikeres külföldi meghívással a háta mögött, egy merész lépéssel Amerikába költözött, amikor is elfogadta a Savannah College of Arts And Design divat-kiegészítő tervező professzori állását.
A SCAD-en negyedéves rendszerben tanulnak a diákok. Ebben a negyedévben Marcellnak délelőtt vannak órái, ami azt jelenti, hogy családjával töltheti az ebédjét. Ezután a gyönyörű napsütésben a műhelye felé veszi az irányt. Délután kezdődik életének másik fontos műszakja, amikor átvedlik tanárból cipésszé. Ugyanis bokros iskolai teendői ellenére saját márkáját továbbra is nagy elszántsággal és lelkesedéssel igazgatja. Az elmúlt évben szakmailag újabb mérföldkőhöz érkezett: megnyílt az első olyan műhelye, ami üzletként is funkcionál. A Savannah Cordwainers tisztelettel adózik a város felé, amely történelemben gazdag és élénk művészeti légkörrel rendelkezik. Ezen márkanév alatt egyszerűbb konstrukcióval készült, nem egyedi méretezésű cipőket és bakancsokat vásárolhatnak a vevők. A Koronya Shoes And Boots megmaradt a legegyedibb luxusigényeket kielégítő szolgáltatás. Nem telt el sok idő, hogy a média is felfedezze magának milyen ritka gyöngyszemet tartogat ez az elbűvölő déli város. A Martha Stewart American Made versenyen két egymás követő évben is a döntősök között volt a Savannah Cordwainers. A Garden and Gun magazin Made in the South versenyén pedig kiemelt döntős volt 2016-ban. Csak hogy párat említsünk.
Mindeközben a szakma megőrzésének feladatát is komolyan veszi. A Facebook csoport, aminek ő az alapítója és fő adminisztrátora, immár több mint tizenegyezer taggal rendelkezik. A csoport célja, hogy elősegítse a kommunikációt a cipészek között, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. A kezdők rengeteg segítséget kaphatnak tapasztalt készítőktől, megoszthatják forrásaikat és bemutathatják munkáikat, hogy őszinte kritikát kaphassanak profiktól. 2014-ben az ő kezdeményezésére megalakult a Footwear Makers Guild. Ez egy olyan hiánypótló szervezet, ami az európai iparkamara mintájára szakmavédő szerepet hivatott betölteni. Elsődleges célja, hogy tagjai számára olyan edukációs forrásokat nyújtson, ami hosszútávon megemeli a szakma színvonalát. Az alapító okiratot több mint hetvenen írták alá.
Habár sokéves munkája révén rengeteg sikert ért el és nemzetközileg is széles elismerésnek örvend, még mindig úgy érzi, küldetése elején jár. Változatlanul ugyanaz a jóleső lelkesedés fogja el, mikor új cipő készítésébe fog.
Este pár órát tölt családjával. Fiaival játszik, vacsora után megkezdődik a gyerekekkel az esti rutin. Később majd megint visszamegy a műhelybe, hogy aztán tízig, tizenegyig dolgozzon. Ám most csak a gyerekeké minden figyelme. Néha viccelődik velük, hogy hetedik generációs cipészek lesznek. A családi hagyomány jó kezekben van.
Mrsán Marcell kézzel készített egyedi cipői megrendelhetők a világ bármely pontjáról.
