Orbán veszélyességét bizonyította az idei tusnádfürdői ámokfutás is. Hazug populisták mindig veszélyesek, saját népükre is, a világra is. Érdemes lenne kommunikációt tanítani majd a magyar embereknek, ha egyszer újra szabadság, jogállam és demokrácia lesz, hogy felismerjék a hazugság természetét. Nem ártana hasonlót tartani újságíróknak sem, akik képesek felismerni ugyan a populizmus elemeit, de a legarcátlanabb hazugságokon nem felháborodnak, hanem elismerően szólnak róla. Mintha a politika, az ország vezetése olyan játék lenne, ahol a hazudozás „ügyesség” kérdése, aki a legjobban hazudik, az a legügyesebb, ahol a hallgatóság megtévesztése, uszítása, erény volna (lásd az Index tudósítását: „Orbán ügyes csapdát állított a baloldalnak„).
Az aljasságot azért is veszélyes ügyességnek nevezni, mert hasonlóan voltak ügyesek Hitler, Mussolini, Goebbels beszédei. Ezeknek az ügyes beszédeknek a végeredményét ismerjük. Nem kell a példákat túlzónak tekinteni, mert amikor azok az „ügyes beszédek” elhangzottak, még senki nem gondolta, mi lesz azoknak a vége. Ma még nem tudjuk, hogy az Orbán Viktor nevű hazug politikai szélhámos pályafutása hogyan végződik. Csak annyit tudunk, hogy a populizmusnak ezeket az elemeit, a hazugságnak ezt a tömény áradását minden esetben tragédiák követték, és akik ezekkel az „ügyesnek” nevezett módszerekkel éltek, valamennyien diktátorok voltak, akik pusztulást okoztak saját népüknek.
Ügyesnek azoknak kell lenniük, akik elemzik Orbán aljas beszédét, hogy tételesen kimutassák annak hazugságait, leleplezzék szemfényvesztő jellegét. Hogy csupán néhány elemet ragadjunk ki, az európai terrorcselekményeket nem bevándorlók követik el, hanem minden esetben az adott országban született emberek, akik valamiképpen azonosulnak a radikális iszlám, illetve az Iszlám Állam (korábban az al Kaida) eszméivel. Más esetekben a terroristák nem a bevándorlók nehéz útvonalán érkeznek egyetlen országba sem, hanem professzionális módon utaznak be, megfelelő helyi infrastruktúrával rendelkeznek. Orbán Olaszországot idézi, hogy ott a bevándorlők követik el a bűncselekmények negyedét, csakhogy ezek az adatok nem a mostani bevándorlási hullámra vonatkoznak, hanem a romániai és a bulgáriai bevándorlók által elkövetett bűncselekményekre. Emlékszünk, hogy elkezdték a romániai bevándorlókat kitelepíteni.
Hasonló hazugság, amikor Orbán a 2004-es népszavazást veti össze a mostani bevándorlással. Azt állította, hogy a „baloldalnak” nem kellettek a határon túli magyarok, de most kellenek a nem magyar bevándorlók. A kettőt nem lehet öszehasonlítani, mert a Fidesz akkor is szavazókat látott a határon túliakban, ahogyan most is. Nem halálos veszedelemből kellett kimenteni a határon túliakat a kettős állampolgársággal, hanem a magyarországi választói akarat torzulását kellett (volna) kivédeni több százezer nem Magyarországon élő ember szavazatától. Orbán elfelejtette azt megemlíteni, hogy a Magyarországra érkező bevándorlók nem akarnak Magyarországon maradni, számukra ez csupán tranzitállomás. Ezért Magyarországon senkit nem fenyeget a bevándorlás, ha egyáltalán bárkit is fenyeget. Ha valaki elvehette volna magyarok munkahelyeit, azok éppenséggel a határon túli magyarok voltak, ha már itt tartunk.
Anélkül, hogy az egész förtelmes hazugságtengert elemeznénk, ki kell emelni Orbánnak azt a csúsztatását, amely szerint „a baloldal azért nem szereti a magyarokat, mert magyarok”. Ez a szöveg összhangban áll Orbán korábbi náci kijelentéseivel, hogy „Magyarország legyen a magyaroké”, „Magyarország legyen magyar ország”, stb.. Ezek nem azért náci kijelentések, mert Magyarország nem lenne a magyaroké, hanem azért, mert ezt a német nácik mondták, és ugyanazt jelentette, mint Orbán esetében, hogy kitagadja valamelyik kisebbséget a magyarságból, megvonja a magyar jelleget tőle (mondjuk a zsidóságtól), és olyan veszedelmet vizionál, mintha például a zsidók, akik eszerint nem magyarok, veszélyeztetnék a magyarokat, vagy el akarnák venni a magyarok országát. Ennek a gondolkodásnak ma már ismerjük a végét: Auschwitz a végállomása.
Azzal a mondattal azonban, hogy a „baloldal azért nem szereti a magyarokat, mert magyarok”, Orbán a „magyarokat” a kirekesztéssel, a gyűlölködéssel, a fajgyűlölettel, idegengyűlölettel, nácizmussal és fasizmussal azonosítja, amit ő és pártja képvisel. Orbán a szélsőjobboldali Fidesz és Jobbik ideológiájával azonosítja a magyar népet, és aki nem fasiszta és náci, az nem magyar. Vagyis, az orbáni gondolatok szerint a magyar az fasiszta és náci, s amikor a „baloldal” elutasítja a fasizmust és a nácizmust, az embertelenséget és gyűlölködést, akkor a magyarokat utasítja el. Ha nem szereti a fasizmust, akkor a magyarokat nem szereti, mert a magyarok fasiszták. Ezt mondja valójában Orbán, és ilyen mélyen még a magyar népet nem sértették meg.
A demagógia, a populizmus, a hazugság rendkívül veszélyes fegyver. Öt tény különböző csoportosításával, némelyek elhallgatásával, húsz féle egymásnak is ellentmondó állítást lehet közölni, s ezek mindegyike hibátlan logikával igaznak fog tűnni. A tisztességes emberek és korrekt politikusok a tényeket a valóságnak megfelelően értékelik, és azokból igaz következtetéseket vonnak le. Ahol van féke és kontrollja a hatalomnak, ahol nem abszolút tekintéllyel nyilatkoztat ki az egyeduralkodó, ott az efféle hazugságokat azonnal leleplezik, és az egész ország fellép ellene. Az orbáni propagandagyár emberei azonban a goebbelsi módszereket és recepteket követik, amely játszik a szavak értelmével, felcseréli őket, hamisan csoportosítja, szándékosan elferdíti, jól megjegyezhető hazugságokat állít elő belőlük, amelyek az emberek legaljasabb ösztöneit veszik célba és azokat gerjesztik fel. Ez a fasizmus, és kellő antiszemitizmussal vegyítve, ez a nácizmus.
Orbán legújabb beszéde gusztustalan dörgölőzés volt ezúttal Németországhoz, az Európai Unióhoz, hogy ebből az alapállásból támadja Amerikát, a világ legliberálisabb országát és demokráciáját. Ez az eljárás az általános iskolák alsótagozataiból ismert „igazi kis genyók” mentalitását tükrözte, akik benyalnak az erőseknek, és azokkal a hátuk mögött rúgnak bele valaki másba. Szociológiai szempontból egy „tetü” magatartási formáról van szó, amely egy jellemtelen és buta ember közösségellenes megnyilvánulása. Különösen, ha egy évvel ezelőtti beszédét is megnézzük, amikor a keleti diktatúrákkal azonosulva az Európai Unióval szemétkedett.
Orbán populizmusa ugyanazért veszélyes (és nem „ügyes”), amiért valamennyi skizofrén elmebeteg diktátor populizmusa az. A csúsztatásai, a hazugságai az értelmes embereket is a „tömegember” szintjére süllyeszti, az érzelmek felkorbácsolásával és az értelmi kontroll kikapcsolásával őket is elállatiasítja. Minden emberben a mélyen nyugvó legaljasabb ösztönöket szabadítja fel, és ad legitimitást ezeknek az aljas ösztönöknek. Ez teszi alkalmassá az embereket arra, hogy embertelen és népirtó diktatúrákat támogassanak, esetleg maguk is azzá váljanak.
