El kellene már zavarni március 15-től a kóklereket

Menetrendszerűen érkeznek minden évben az aktuális politikai haszonlesők, a kihasználók, akik március 15-e szellemisége helyett a kicsinyes törtetésükkel széttrollkodják a nemzeti ünnepet. Ez zajlik 2010 óta, párhuzamosan az anti-Petőfi zsarnok, Orbán hazugságaival.

Ki emlékszik már a kockás inges sztárra, az eredeti 12 pont helyett fabrikált 12 pontra, ami felért egy istenkáromlással? Hol vannak a többiek, akik szintén megpróbálták meglovagolni március 15-ét, de csak lejáratták, eljelentéktelenítették, meghamisították.

Pedig az Orbán-rendszer antitézise az eredeti 1848, az igazi március 15-e. Orbán új Szent Szövetséget akar létrehozni Európában az oroszokkal a „keresztény Európa” hazug jelszava alatt. A 12 pont legfontosabb követelései aktuálisak. Ezeket kéne felemelni, zászlóra tűzni.

1848 a felvilágosodás, a liberalizmus, a polgári és emberi jogok, a sajtószabadság ünnepe. A legragyogóbb forradalma és szabadságharca a magyar történelemnek. A legragyogóbb és legkiválóbb eszmék híve volt a magyar. Európa fáklyája. Ma is ezt a fáklyát kéne hordozni.

Orbán mindennek az ellentéte: illiberális, fasiszta, zsarnok, aki lábbal tapossa a polgári és az emberi jogokat, a sajtószabadságot. A felvilágosodás ellensége, a haladás gyűlölője, aki Európa legsötétebb és legutáltabb helyévé tette Magyarországot.

Orbán visszatért a felvilágosodás, a polgári forradalom, 1848 előtti időbe. Ellenforradalom, amit 2010-ben tett. Március 15 megtagadása, megtaposása, meggyalázása. 1848 egyben a magyar nemzet születése is, Orbán rendszere a magyar nemzet halála.

Nincs sajtószabadság, nincs a parlamentnek feleős miniszterelnök és kormány, nincsen sajtószabadság, nincs szabad és független Országgyűlés, nincs törvény előtti egyenlőség, nincs közös teherviselés, viszont hűbéri viszonyok vannak.

Nincs független Nemzeti Bank, nincs független igazságszolgáltatás, a magyar katonaságot ismeretlen célból viszik Csádba, az orosz megszállást eredményező külpolitikát folytatnak. Koncepciós eljárások vannak, pedofilokat és terroristákat, embercsempészeket kiengednek.

Erdélyt politikai célokra kihasználják, a határon túli magyarokat eszköznek tekintik. Nincs egyenlőség, nincs szabadság és nincs testvériség. Erről kell beszélni, erre kell nem csupán emlékezni, hanem ezért kell harcolni. 1848 szellemiségére van szükség.

Ehelyett egy újabb politikai kalandor, a kétperces dicsőség fényében úszó kiugrott fideszes Magyar Péter szervezi a március 15-i megmozdulást. Saját céljaira használja fel, sajátítja ki és hamisítja meg a magyar történelem legragyogóbb napját és korszakát.

De mi hasonlóan károsnak és pusztítónak tartjuk a Pottyondi-féle szervezést, amikor a nép jogos haragjára olyanok települtek rá, akik nem tudták, hogy mit akarnak, de legalábbis nem azt akarták, amiért a 200 ezer ember az utcára ment.

Nem felemelték, megerősítették, hanem megfojtották az emberek szabadságvágyát. Egy nap alatt romba döntöttek minden reményt, éppen akkor, amikor kiment 200 ezer ember, s egérutat adtak a zsarnoknak.

Mindig jönnek önjelölt senkik, akik olyan szerepbe lépnek, ami nem nekik való, amire ők nem kaptak semmiféle elhívást. Többen ártanak, mint használnak. Ahogy a fideszes Pukli István is egy végtelenül kártékony és ártalmas ember volt, s ahogy Magyar Péter is az.

Az ellenzéki pártok népszerűtlensége botrányos, és nem értik meg, hogy ez azért van, mert nem 1848 szellemében politizálnak, nem egyenesek, nem becsületesek. Kollaboránsok, a zsarnokságot legitimálják. Nem mernek egy rendes március 15-i megmozdulást szervezni.

Lehotka Gábor mondta: „Az orgonának orgona hangja van. Orgonán csak orgonálni lehet”. Március 15-nek március 15-ről kellene szólnia. Nem egy sértődött fideszes NER-lovagról, aki gondosan ügyel arra, hogy Orbánt ne sértse, vagy ha csak ennyit tud, hallgasson.

1848 nem a bűnbánó maffiózók ünnepe, szellemisége, megdicsőülése. Magyarországnak 1848-hoz kellene visszatalálnia, s nem szabadna megengedni, hogy szerencselovagok, szélhámosok foglalják el, sajátítsák ki és szentségtelenítsék meg a legcsodálatosabb napot.

Nem mer senki meghirdetni egy normális gyűlést, ami 1848-ról szól, a szabadságról szól, ami üzen a nemzetnek, a népnek? Nem tud senki egy 1848-as beszédet mondani a zsarnok Orbán 2024-es országában? Ilyen silány lett ez a nép? Átengedi a színpadot kóklereknek?

Nincs egy beszéd ebben a nemzetben, ami süvít? Ami megrendíti a földet, megérinti a szíveket? Nincs senki, aki egyenesen beszél, a szívéből szól? Aki felrázza ezt a nyomorult, akkumulátorgyárak temetőjébe szánt népet? Emlékezteti önmagára?

Ez a legszörnyűbb bizonyítvány. Hová süllyedt Magyarország? Hol van a szellemi pezsgés? Senkit nem érdekelnek a dicső eszmék? Semmit nem mond a szabadság? Egy potrohos büdös bunkó diktátornak nincs, aki 1848 nevében beolvasna?

Vissza kell venni az ünnepet, vissza kell venni a hazát. Legalább lélekben.

Senkit nem zavar, hogy újra az oroszokkal épít Szent Szövetséget a zsarnoki elnyomás? 1848 március 15 nem mond semmit? Nem dobogtatja meg a szívet? Ennél még 1990-ben is jobb állapotban volt a nemzet. A kádári diktatúrából jött magyarok különbek voltak.

Talán azért, mert a keresztény-nemzeti antiszemita identitás, ami a balsorsa ennek a nemzetnek, sokaknak tetszik. A sötétséget szeretik, és nincs, aki lámpát gyújtson. Nincs igaz ember egy sem, akiben lenne tűz, mint a márciusi ifjakban. Hol van egy Petőfi?

Legalább annyit tegyenek meg, hogy ezt a fideszes paprikajancsit leállítják, hogy március 15-ét hagyja békén, ne szennyezze be. Már az is jobb, ha csak egy színpadon nem Orbán színészei, hanem igaziak, elmondanak Petőfi-verseket. Úgy Isten igazából.

Azt üzenjük Amerikából a hazai magyaroknak, hogy aki bármibe kezd, először olvassa el Petőfinek ezt a versét. S ha nem tud jobbat, olvassa fel ezt. Hátha elszégyelli magát ez a nép, hogy micsoda elődei voltak egykor: