Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Randolph Braham professzor életének 96. évében, szerettei körében, New Yorkban elhunyt.
Randolph Braham hatalmas életművet hagyott maga után, munkájának eredményeként a magyar holokauszt a világ legjobban feldolgozott és dokumentált népirtása lett. Ahogy ezt ő szerette mondani, a „nácik nagy bánatára”.
Randolph Braham az életművén kívül maga mögött hagyta barátainak és tisztelőinek sokaságát, akik nemcsak a fáradhatatlan, precíz és szenvedélyes tudóst tisztelték benne, hanem a csodálatos embert, aki a szárnyai alá gyűjtötte mindazokat, akik az antiszemitizmus ellen tettek, harcoltak, a holokauszt témakörében kutattak.
Randolph Braham, mindenki drága „Randy”-je, befejezte az életművét, elvégezte a feladatát, és megelégedve az élettel, betegség és fájdalom nélkül távozott, ahogy kérte.
Amikor eljött az ideje, a szíve elgyengült és megállt, de arra is volt gondja, hogy előtte elköszönjön a barátaitól, szeretteitől. Tudta, hogy az élete véget ért.
Felbecsülhetetlen érték távozott közülünk, pótolhatatlan hiány, hatalmas veszteség. De ő úgy érezte, hogy amit kellett, azt elvégezte. Békésen, egyszerűen csak kilépett ebből a világból. Nagyon fog hiányozni, üresebb lett a Föld nélküle.
Nincsenek szavak, amelyekkel leírható lenne kedves személyiségének elvesztése. Örök optimizmusa, életereje, remek humora, sugárzó személyisége.
Randolph Braham igaz, őszinte és egyenes ember volt, az igazság nagy harcosa, aki talán mindenkinél többet tett azért, hogy a világ egyedülálló népirtását dokumentálja.
Hogy ne feledje a világ, és hogy soha többé ne ismétlődhessen meg. De cseppet sem csodálkozott, hogy még az ő életében feltámadtak ezek az eszmék, és Horthy-kultusz lett Magyarországon.
Randolph Brahamről bizonyára születnek majd hatalmas nekrológok. Egyelőre nem tudunk semmit írni róla a veszteség, a mély gyász és a fájdalom miatt. Csak közölni a tényt: Randy meghalt.
Békésen, elégedetten és boldogan távozott. Hazament.
Isten Veled drága Randy! Köszönünk mindent! Soha nem felejtünk!
