A magyaroknak kivételesen megértően kellene tudomásul venni az ukrán elnök döntését, hogy sem állami, sem önkormányzati hivatalt nem tölthetnek be kettős állampolgárok (köztük kárpátaljai magyarok sem, ha magyar állampolgárok), mert az nem ellenük irányul. Inkább a bizalomépítéssel kellene a magyarokat kivonni az oroszokkal szembeni szankciók alól. Mert amikor Zelenszkij elnök nemzetbiztonsági okokra hivatkozik, akkor az nem olyan, mint amikor Orbán „nemzetstratégiainak” minősíti az elfoglalt és kisajátított propagandamédiát, mert nekik ez valóban nemzetbiztonsági kérdés: a függetlenségük, szabadságuk alapja, hogy az orosz-ukrán kettős állampolgárok ne „hívhassák be” Putyint, ahogy a Krímben a helyi oroszok tették.
A döntés nem a magyarok ellen irányul elsősorban, nem kisebbségi jogokat akarnak sérteni, hanem ez önvédelem, mert Ukrajna állandó fenyegetettségben él, mikor foglalják el az oroszok. Ennek pedig az lenne a hivatkozása, hogy Ukrajnát orosz állampolgárok lakják. Putyin már kifejtette néhányszor, hogy a két országnak ugyanazok az állampolgárai, szinte ugyanaz a nyelve, érthetetlen, hogy ez mitől két ország. Ha a szándékosan és tudatosan terjesztett orosz állampolgárság birtokában az oroszok elfoglalják az állami funkciókat is, már csak Putyin szeszélyén múlik, mikor foglalja el Ukrajnát, mint a Krímet.
Magyar részről ezt meg kellene érteni, bármilyen fájó, és keresni a bizalomépítő lépéseket és a megoldást, hogy a magyar kisebbség ne kerüljön az oroszokkal egy elbírálás alá. Az is barátságtalan húzás, hogy ha Ukrajnában tilos a kettős állampolgárság, akkor a magyar állam miért nem veszi ezt tudomásul, és miért biztatja törvénytelenségre az ott élő magyarokat. Magyarságuk nem az állampolgárságtól függ, és a kárpátaljai magyaroknak magyar állampolgárság nélkül is biztosíthatnák Magyarországon azokat a jogokat, amelyeket az állampolgársággal élvezhetnek. Csak hoznak rá egy törvényt, oszt jó napot.
Értjük az állampolgárság érzelmi jelentőségét, sőt bizonyos mértékben a biztonságérzetet is, amit egy magyar állampolgárság normális esetben jelenthet. Ennek akkor lenne jelentősége, ha Magyarország a magyar állampolgároknak ugyanolyan oltalmat és védelmet biztosítana, mint amit mondjuk egy amerikai állampolgárság jelent egy amerikainak a világ bármely részén. Erről szó nincs, mert a magyar államra a legkisebb mértékben sem számíthatnak. Rájuk csak a nacionalista propaganda és a szavazati jog miatt van szükség. Nem kell bemutatni az Ukrajnából tömegesen Magyarországra bejelentett szavazókat.
Emellett, meglehetősen bizarr az is, hogy Magyarország Oroszország szövetsége Ukrajnával szemben, ahol pedig a kárpátaljai magyarok élnek. Ezért az ukrán állam, még inkább az ukrán nacionalisták, okkal tekintenek gyanakodva és ellenségesen az ott élő magyarokra, ami nekik nem kedvez. A kárpátaljai magyaroknak előnyösebb lenne egy olyan magyarországi politika, amely javítja a kapcsolatokat az ukránok felé, bizalmat épít feléjük és segíti a magyarok boldogulását Ukrajnában. De a magyar „külpolitika” a határon túli magyarokat Orbán politikai céljainak rendeli alá, és „golyófogónak”, eszközként használja őket.
Magyarország, ha demokratikus ország lenne, amely az európai érdekeket képviselné az EU tagjaként, abban lenne érdekelt, hogy egy demokratikus, jogállami, szabad, független, erős Ukrajna álljon szemben az orosz birodalmi terjeszkedésssel és agresszióval szemben. Ukrajna védelmet és ütközőzónát jelentsen az oroszokkal szemben Magyarország számára is. Ehelyett, a soviniszta magyar külpolitika az orosz birodalmi szándékokkal párhuzamosan gondolkodik, és ahogy oroszok Ukrajna (vagy annak nagy része) megszállásában fortélyoskodnak, úgy Orbán Kárpátalja visszacsatolásának gondolatával kacérkodik.
Ez kalandorpolitika, mert a kárpátaljai magyarokon elsősorban nem ezzel lehetne segíteni, és a nacionalizmus szítása nekik nem használ. Nem véletlenül mondta Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, hogy nem Oroszország az egyetlen ország, amely fenyegeti Ukrajnát, és ezzel egyértelműen Magyarországra célzott. Oroszország partnere lenni egy agresszióban Magyarországra nézve is veszélyes, és ebben egyáltalán nem a kárpátaljai magyar testvérek iránti önzetlen szeretet nyilvánul meg, hanem beláthatatlan következményekkel járó politikai érdek.
Együttérzünk a kárpátaljai magyarokkal, nehéz sorsukkal, az elszenvedett sérelmeikkel, talán sokkal inkább, és sokkal őszintébben, mint ez a nemzetieskedő, uszító, hazug banda. Nagyon érzékeny kérdés az állampolgárság érzelmileg, de az orosz fenyegetés ismeretében nem indokolatlan az ukránok félelme. Ezért lenne szükség inkább egy baráti viszonyra Ukrajnával, hogy a magyar kisebbséget ne azonosítsák az orosz kisebbséggel és az oroszok jelentette veszéllyel. Hogy a magyaroktól ne féljenek, a magyarokban megbízzanak, és az oroszoknak szánt szankciók ne sújtsák minden területen a magyarokat is.
Mert a nyelvtörvény sem a magyarok ellen irányult, és nem a kisebbségi jogok korátozása volt a cél, hanem az orosz kisebség ötödik hadtestként való felhasználásának megállítása. Ukrajnában biztosítani az orosz kisebbségi jogokat nem ugyanazt jelenti, mint Hollandiában vagy Belgiumban vagy Franciaországban. A magyar külpolitikának, ha lenne ilyen, ezekre az érzékenységekre és nemzetbiztonsági érdekekre tekintettel kellene megtalálniuk a hangot az ukrán kormánnyal, és megszerezni a magyar kisebbség jogait, ha az ukránok megértenék, hogy nem két irányból fenyegetik a függetlenségüket.
